2016. dec. 16.

Szabó Csokoládé


Csoki elment. A tizenhetedik évét taposta. Nem akartam őt, a beleegyezésem nélkül került az otthonunkba. Négy gyermeket neveltem, igazán nem hiányzott még egy négylábú, örökké éhes, izgő-mozgó, nedves orrú családtag is, aki nem átallotta korai ifjúságában, mohóságától fűtve szétrágcsálni papucsainkat, aki a lakásban egyedül maradva az idő múlását azzal mérte, hogy időnként fekhelyére emelt egy-egy lábbelit a "közösből" érzékeltetve, mennyi óra állt volna rendelkezésére azok elpusztítására, ha ő nem lenne annyira jóindulatú. 
Nem voltam boldog szeretete megnyilvánulásától sem, amikor fáradtan hazaértem, s örömét azzal fejezte ki, hogy a viszontlátás örömében, izgatottságában minduntalan lepisilte a lábamat. 
De aztán megnőtt, gyönyörű, méltóságteljes, nagy eb lett belőle, büszkén uralta a lakótelepet, kis lakásunkat, s elfoglalta méltó helyét a szívünkben és az életünkben is. Farka nem volt, fenekét csóválta, nem vettem zokon a kék-zöld foltokat, amiket lelkesedése nyomán sikerült beszereznem. Megtanultam ügyesen elkapni egy-egy bútordarabot, hogy hanyatt ne essek, amikor örömködik mellettem.
Egyik télen influenza döntött ágyba, negyven fokos lázban égve arra ébredtem éjszaka, hogy valószínűleg a kutya sincs jobban, mert öklendezett az előszobában. Senki nem mozdult, kitámolyogtam hozzá, leguggoltam mellé és fogtam a fejét. Amikor megkönnyebbült, szégyenlősen lépett hátra, bűntudatos tekintettel bámult rám, amiért odarondított. Pedig én hálás voltam, hogy engedte tartani a fejét, így csak egy nagy tócsát kellett feltakarítanom több kicsi helyett. Ezután óránként megjelent az őrjárat az ágyam mellett, megszimatolt, megböködött, s ha kinyitottam a szemem, jelezve, hogy minden rendben, halkan visszavonult.
Egy reggel arra ébredtem, hogy a fiam ágyában, mellette alszik. Nagyon mérges lettem. Kitártam az ajtót és a kutyára parancsoltam, hogy azonnal takarodjon ki a szobából. Hihetetlenül hosszúnak tűnt, amíg lassú mozgással, halk morgással elhaladt mellettem. Nem én voltam a választott gazdája és ezt magatartásával egyértelműen a tudomásomra hozta. Bár a parancsot nem vontam vissza, akkor megtanultam tisztelni őt.
Tizenöt évig élt abban a lakásban, és az ajtó nem volt bezárva soha, még éjszakára sem. Nem volt szükség rá, mert velünk élt Csoki. 
Kisebbik fiam az óvodában lerajzolta a családot. Apa, anya, három testvér és ő szerepelt a lapon, valamint Csoki kutya. Az óvónő kérdezte, kit hogyan hívnak. Felsorolta szépen, s a négylábú családtagot így nevezte meg: Ő pedig Szabó Csokoládé.
Isten veled Szabó Csokoládé!

2016. nov. 9.

"Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik minden nap megmossák a lelküket is?"

Gárdonyi Géza

2016. okt. 28.

Költözni támadt kedvem

Ide bármikor, azonnal, boldogan!



Itt is el tudnám képzelni az életet.




A következőt ki kell pofozni, mert így kicsit félelmetes, de úgy hiszem, megérné a fáradozást. Feltéve, ha magas dombokon álló, dús lombú erdőre néznek az ablakok.
Nincs rá sok esély, mert mintha a háttérben tenger kéklene.
Nem mintha a beköltözésre több sanszom lenne.

Biztos vagyok benne, hogy van, aki a mostani otthonomat is szívesen fogadná. Nem elégedetlenkedem, csak tudom mi az, ami elvarázsol, ami vonz.



2016. okt. 27.

"Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül." (Cicero)



Remélem, az én könyvem is sokak polcára felkerül majd! Már készen van, gőzerővel folyik a szerkesztés és a javítás. Optimista vagyok, bár a kiadatás legalább annyira idő- és energiaigényes, mint a megírása. Ha mégsem sikerül nyomtatásban megjelentetni, akkor gyönyörűen beköttetem és az én könyvespolcomon díszeleg majd.


2016. szept. 20.

Instant karma (4. részlet)

Kamilla egyszerű fiatal lány volt, de karcsú termete, gesztenyebarna hajzuhataga és őzikeszeme vonzotta a tekintetet. Nem foglalkozott a férfiak kihívó pillantásaival, Sanyi kitartó figyelme, óvatos, gyengéd közeledése eredményeképpen azonban benne is érdeklődés ébredt a fiú iránt. Kereste megnyugtató, vidám társaságát, hálás volt neki, amiért gyakran megnevettette. Egyre inkább tetszett neki az a mosolygós, meleg-barna szemeivel szüntelenül őt figyelő fiú, aki sodró lendülettel, fütyörészve sikálta a nyomólemezekről a felesleges fényérzékeny réteget. Sürgött-forgott, hogy mielőbb végezzen, s míg a másológép monoton zümmögéssel a következő lemezt készítette előhívásra, a lányhoz közeli székre huppant. Vékony, inas testén lógott nagyméretű, vegyszerrel összefröcskölt munkaruhája, örökké kócos, dús fürtök hullottak homlokába, vállára, nem tűrte el, állát csontos tenyerébe fektetve, mögüle kukucskált a lányra örökké pajkos tekintettel. Ízes tájszólással, testalkatához képest nem várt brummogással beszélt, ami mindannyiszor meglepte és nevetésre késztette Kamillát. A fiú a kacagásra színlelt rosszallással reagált, de arca elpirult, és korához nem illő, vastag bajsza alatt szép ívű, húsos szája szégyenlős mosolyra hózódott.
A lányban gyengéd érzelem ébredezett a fiú iránt, először hitte, hogy nyugalom és öröm van az életében. Jóindulatú rokonoknál lakott biztonságban, szerette a munkáját és a munkatársait, azok is őt, megkereste a megélhetésre valót, és lassacskán a szerelem is belopakodott mellé Sanyi személyében.
A munkatársak bátorító, helyeslő mosolya azonban váratlanul rosszalló fejcsóválássá módosult, és Kamilla értetlenül állt a változás előtt. Semmi különös nem történt, csupán feltűnt, hogy míg Sanyi azelőtt soha nem kapott a munkahelyen telefonhívást, újabban egyre gyakrabban beszélt valakivel, zavartan a fal felé fordulva.
Egy nap elintéznivalókra hivatkozva a férfi szabadságot vett ki, Kamilla délutánra ment dolgozni, de előtte találkoztak, és együtt indultak a nyomda felé. A lány élcelődve megjegyezte:
– Rettenetesen gyűrött az inged. Meg kellene nősülnöd.
Kamilla látván a fiú mérhetetlen zavarát átkarolta, de ő restelkedve, vérvörös arccal bontakozott ki az ölelésből és rekedten így szólt:

– Már megnősültem.


A SORS


Kapsz a kezedbe egy követ. Főzhetsz belőle kőlevest, nem a népmesei formában, hanem tényleg belőle, fejbe verheted magadat, vagy eltalálhatsz vele valamit, amiből megfőzöd a valóságos levesedet. Vagy faragsz belőle egy szép szobrot, beteszed a vitrinbe, és csak te nézegeted, eladod jó pénzért.... soroljam? Nem sorolom. (Peter Gaal)


2016. szept. 12.

Megvilágosodás

Az egyik kedvenc meghatározásom a megvilágosodásról a néhány évvel ezelőtt elhunyt jezsuita paptól, Anthony de Mello-tól származik. Egyszer valaki megkérte, hogy határozza meg, milyen számára a megvilágosodás tapasztalata, és így válaszolt: "A megvilágosodás tökéletes együttműködés az elkerülhetetlennel." Azért szeretem ezt nagyon, mert nem csupán felismerésként, hanem tevékenységként határozza meg a megvilágosodást. Megvilágosodás az, amikor egész lényünk együttműködik az élet áramlásával, az elkerülhetetlennel. 
Ha már nincs bennünk olyan sok konfliktus és megosztottság, elkezdünk ráérezni az elkerülhetetlenre - hogy merre folyik az élet, milyen irányba mozdul. Nem kérdezzük többé, hogy ez-e a helyes irány, vagy hogy honnan tudhatom, hogy ez jó vagy rossz irány. Az ilyesfajta kérdések csak eltorzítják az érzékelésünket. Egy ennél sokkal finomabb történés van jelen: maga az élet áramlása.
Kyara Joyce

2016. szept. 11.

Ki a felelős?



    "MINDENÉRT mi vagyunk a felelősök! Nem a szüleink, a párunk, a főnökünk....... Mert minden szereplőt, legyen az fő vagy epizód szereplő az életünkben, mi választottuk! És azt is, hogy milyen "minőségű" legyen a kapcsolatunk, azaz jó vagy rossz vagy semleges! És mindezen dolgok "forgatókönyvírója" nem a most bennünk regnáló elménk volt. Az inkarnációnkhoz szükséges elménk, intellektusunk adottságai, anno, akkor még az Égi Hierarchiák "tervezőasztalán" éppen, hogy csak "alakítgatás" alatt volt. Létező, működő elméről, intellektusról, ekkor még egyáltalán nem beszélhetünk. 
   Az életünk "forgatókönyvébe" pedig minden pontosan rögzítve van, beleértve az elágazásokat, a változtatásra adódó lehetősségeket és az arra kijelölt időpontok úgyszintén. És a megfelelő időpontban, az adott változtatási időhöz társuló (addig elért) tudatosságunk, bölcsességünk alapján, lehetőségünk adódik szabadon dönteni, választani, akár több opció közül is. De az adott időben (életkorban) választható opciók és azok száma, a "forgatókönyv" alapján már determinált! 
    A leszületést követően, az elménk változó módon, hol engedelmesen, hol lázadó módon viselkedik. Akár többször is megpróbálja átírni a maga "szájízére" a "forgatókönyvet". Ameddig ez az átírás mértéktartó, addig legfeljebb kisebb akadályokba, bosszúságokba fogunk ütközni. Ha azonban az átírás átcsap a mértéktelenségbe, akkor a "forgatókönyvíró" (a Rendező) rövid időn belül közbe fog lépni! És ezek a közbelépések, sohasem egy kellemes és kívánatos következményként jelennek meg az életünkben. Ha az elménk minél pontosabban alkalmazkodik, a saját képességeinél sokkal magasabb tudással megszerkesztett "forgatókönyvhöz", akkor biztos, hogy jóval kevesebb problémával, gonddal, bajjal fogunk találkozni. 
   Az elménknek a bölcsességet, a bölcsen gondolkodást és egy magasabb akarattal történő együttműködést kell megtanulnia itt és most! És nem arra rendeltetett, hogy "forgatókönyvíró" legyen!" /Székely Gábor/


2016. szept. 7.

Instant karma (Részlet 3.)

Az öltönyösök zavartalanul nézelődtek, akár ha piacon lettek volna. Néha egy lány felé intettek a fejükkel az „Őt nézd meg!”, vagy a „Hozzá mit szólsz?” mondat kíséretében. Percek múlva a tanárnőhöz fordulva megköszönték a lehetőséget, és elindultak az ajtó felé. Ott torpant meg és fordult vissza egyikük.
– Maga ott, álljon, fel legyen szíves! Nem ő, hanem a mellette ülő – adta ki az utasítást az alacsony, erősen kopaszodó, középkorú férfi.
Kamilla felállt, kilépett a padból és kissé zavartan, de növekvő kíváncsisággal várakozott. Gyűrött köpenyét tenyerével lesimította, majd pironkodva a hajához kapott. Éjszakára befőttes gumival gyűrűzött két copfban felejtette a haját, és eszébe jutott, milyen idétlen hullámot vet a fülei mellett.
– Hogy hívnak? – szólította meg a férfi.
A lány szóra nyitotta a száját, de nem sikerült megszólalnia. A tanárnő, az idegenek és osztálytársai egyre növekvő derültség közepette várták a választ. Az élénkülő kuncogást a pedagógus erőteljes, férfias hangja hallgattatta el, de viccesnek szánt közbeszólása nem a szándékolt hatást váltotta ki.
Magassága, széles, csontos válla, komor arckifejezése, de a neve is hűen tükrözte személyiségét. Vadvárinénak hívták. Külső adottságaival és nevével tökéletes összhangban, óráit a katonai kiképzőtáborok stílusában, azok elveivel rokon tartotta agresszíven, zsarnoki szigorúsággal és szellemileg laboratóriumi körülmények között. Úgy, mint: Tisztán, sterilen, csakis és kizárólag a matematika nyelvén.
– Ugyan már, ne legyél gyámoltalan! Vedd elő azt a jó kis beszélőkédet, amit matematika órán KÍVÜL szoktál alkalmazni.
Kamilla végre zavartan kinyögte a nevét, majd egy kis segítséggel a többi kérdésre is megadta a feleletet. Elborzadt tekintetét magához vonzotta Vadváriné soha nem tapasztalt, negédes mosolya. Teljesen elvonta figyelmét a hatalmas állkapocsban addig illegalitásban rejtőzködő, akkor leplezetlenül elővillanó erős, ragadozó fogazat. Nem ismert korábban embert, akinek ennyire rosszul állt volna a mosoly.
A férfiak az ajtóban állva váltottak pár szót, majd az előbbi úr ismét a lány felé fordult és megkérte, legyen kedves, este hét órakor a kollégium társalgójában tartandó beszélgetésen részt venni. Ő bólintott és leült.
Amikor távoztak, a tanárnő a jól tájékozottak felsőbbrendű mosolyával osztotta meg információit a lányokkal.
– Az alacsony, kopaszodó úr neves író, akinek egyik regényét készülnek megfilmesíteni és ehhez amatőr szereplőket keresnek. Jelen esetben a főszereplő diáklány megszemélyesítésére válogatnak jelölteket. A másik két férfi közül az egyik a rendező, a másik a gyártásvezető.
Az osztály izgatott pusmogástól zsongott. Ki jóleső örömmel, ki irigykedve pislogott a kiválasztott Kamilla felé. A tanárnő ajkbiggyesztve, gúnyos mosollyal vizsgálgatta a lány kipirult ábrázatát, majd döngő léptekkel a katedrára lépett. Hatalmas testével a diákok fölé magasodva, a pulpitusról folytatta beszédét. Széles állát megemelte, ami így teljes mértékben eltakarta arcát a padban ülő lányok elől.
– Mint tudjuk, a városban több szakközépiskola és gimnázium működik. Az urak sorra járják valamennyit, minden osztályból választanak valakit, néha többet is. Lányok! Itt most senki nem kapta meg a film főszerepét. Ne is álmodjon róla! – nézett jelentőségteljesen Kamillára. – Összejöveteleken, beszélgetések alkalmával szűkítik a kört, és az arra alkalmasnak tűnő fiatalok próbafelvételen vesznek majd részt. Amúgy pedig ‒ folytatta lelépve a katedráról, lassan a lány felé közeledve –, ebben az iskolában, amíg én vagyok az igazgató helyettes, holmi színésznőcskének nincs keresnivalója. Ha valakit felkérnének a szerepre, ha az illető elvállalná, az azt jelentené, hogy elveszi a helyet olyasvalakitől, aki szívvel-lélekkel óvónő szeretne lenni.
A pedagógus megállt Kamilla padja mellett, öklére támaszkodva előredőlt, egyenesen neki címezte a következőket:
– Nos, mondanom sem kell, az illető a forgatás végeztével visszatérhet az iskolába, de nem fog leérettségizni. Itt nem! Azt én garantálom.

A lány hallotta a kemény monológot, de a mondandó rosszindulatú szigorúsága cseppet sem érintette meg. A percekkel korábban érzett zavartságnak, bizonytalanságnak nyoma sem volt benne. Két tenyerét a padra fektetve, egyenes derékkal, fejét felvetve, kipirult arcán sejtelmes mosollyal, nyugodtan üldögélt. Kétsége nem volt afelől, hogy a „versenyt” ő nyeri majd, övé lesz a főszerep.

2016. szept. 5.

Balogh Béla: Többszintű gyógyulás

    • Beszélgetés kezdete: szombat
    • Tünde Bolba
      3.9.2016 14:22
      Tünde 
      Kedves Balogh Béla!

    Tíz éve annak, hogy a Fehér Sas Páholy svédországi elérhetőségéről érdeklődtem önnél email-ban. Szíves segítsége hamar megérkezett, de sajnos a kint tartózkodásom a tervezettnél rövidebb lett, ezért nem volt alkalmam felhasználni a kapott információt.
    Most nem kéréssel fordulok Önhöz, hanem a magam és barátnőm köszönetét szeretném tolmácsolni, amiért tudtán kívül, de gyógyulásában közreműködött.
    Az onkológia főorvosának szívélyes kemoterápiára való invitálását a barátnőm, spirituális beállítottságú tüdőgyógyász kezelőorvosa javaslatára elutasította. Az orvos helyette gyógyszeres kezelés mellett életvitelének változtatására, önvizsgálatra kérte és könyveket javasolt elolvasásra.
    Az én százhetvennégy centiméter magasságú barátnőm rövid idő alatt negyvenhárom kilóra fogyott, a tüdőröntgen árnyékot mutatott, a ct és a mintavétel rosszindulatú daganatot igazolt.
    Barátnőm férje energiagyógyászattal foglalkozik, kezelés alá vette a nejét, én pedig az Ön Többszintű gyógyulás című könyvével és a hozzá tartozó cd-vel ajándékoztam meg. Rendszeresen találkoztunk, a könyvben olvasottakat átbeszéltük és tanácsait követve megreformáltuk barátnőm életvezetését, gondolkodásmódját boncolgattuk, elemeztük, milyen hibás berögzöttség, téves lépések vezettek a betegség kialakulásához és mit kell tegyen a megoldás érdekében.
    Senki nem hiszi el, talán csak Ön, hogy mindössze két hét telt el a két mintavétel között és a második eredménye negatív lett. Úgy jártunk, mint ahogy a könyvében leírta: A mintavételt végző orvos nem tudott napirendre térni a kapott negatív eredmény felett és azt hajtogatta "Valamit elbénáztam. Vagy a daganat elé, vagy mögé szúrtam. Ez nem lehetséges." Tudjuk, hogy ezután semmi nem maradhat úgy, mint azelőtt, barátnőm mindössze újabb lehetőséget kapott az élettől, s ha nem él vele, a betegség visszatér. És ez nagy dolog, nagy kegyelem. Élni fog vele.
    Barátnőm nevében is köszönöm a segítséget.

    Tünde
  • vasárnap
  • 22:36Béla Balogh elfogadta a kérésedet.
  • Béla Balogh
    4.9.2016 22:37
    Béla Balogh
    Kedves Tünde!
  • Ez csodálatos és nagyszerű! Neked is csak gratulálhatok, hogy így mellé álltál, és neki is, hogy kitartóan végigment az átalakulás nehézségein! NAGYON ügyesek vagytok!!!! Szeretettel ölellek, Béla

2016. szept. 1.

Instant karma (Részlet 2.)

Kilenc hónapos terhes voltam, érett a májusi cseresznye. Egy nap, kezét a háta mögé rejtve lépett be az ajtón.
– Nézd csak, mit hoztam?
Nem hittem a szememnek. Az asztalra tett egy zacskót, tele hatalmas szemű, ínycsiklandóan pirosló, lédús cseresznyével. A gyümölcs láttán öröm fogott el, nem figyeltem őszintétlen mosolyára.
– Ezt nekem...? Nekem hoztad? Igazán?
– Persze, ki másnak? Tudom, hogy imádod. Egyél! Edd meg, mind a tiéd!
Elérzékenyülten, jóleső érzéssel mostam meg a gyümölcsöt, és magam elé vettem a tálat. János mellettem támaszkodva figyelte, hogyan kapom be egyik szemet a másik után, s pottyantom a hústól megvált magokat a markomba. Szám szélét néha megtöröltem a kézfejemmel, mert mohóságom nyomán ajkamra szökött a gyümölcs leve.
– Finom? – kérdezte időnként.
– Nagyon jó – feleltem mély sóhajtással.
Kis idő múltán újra szólt:
– Ízlik?
Tele szájjal, buzgón bólogattam, hogy lássa, valóban finom és értékelem a figyelmességét.
– Tényleg ízlik?
– Csodálatosan finom, Jánosom.
Akkor apád egészen közel hajolt az arcomhoz, megvetően elmosolyodott, addig szelíden figyelő arckifejezése elváltozott, és keserűséggel telt, csalódott hangon felcsattant:
– Persze, hogy ízlik. Hogyne ízlene! Hiszen ennek a fájára akasztottam fel magam először.
Először félrenyeltem, fuldokolva köhögtem, majd az erőlködéstől és az undortól kihánytam a falikútba az egészet. Kivert a veríték, remegtem minden porcikámban. Valahonnan távolból visszhangozva hallottam apád egyre erősödő, féktelenné váló nevetését. Befogtam a fülemet a maszatos tenyeremmel, s amikor becsapódott mögötte az ajtó, zokogva lerogytam. Másnap délben megszülettél. Apád hallotta, hogy lány lettél, ezért nem jött be a kórházba. Amikor hazavittelek, belenézett a pólyába és annyit mondott:
– Lány. Ez is kurva lesz, mint a többi – azzal otthagyott bennünket, és két napig ivott a kocsmában. Összetörte a berendezést, megverte a fél falut, azután elvitték a rendőrök.



Hogyan legyél Ultra Spirituális? JP Sears humoros videója magyar felirattal

2016. aug. 31.

Igaz valód

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége." (William Paul Young)

2016. aug. 26.

Ambrus Attila alias whiskys

Savaria Karnevál Szombathely.
Ambrus Attila a kerámiáit árulja.
Elkapott beszélgetés.

Vásárló: - Honnan vannak a kerámiák? 
Ambrus Attila: - Én készítem őket. 
Vásárló: - Na, de tényleg! Honnan veszed őket? 
Ambrus Attila: - A kínaiaktól.

2016. aug. 23.

Könyvborító tervek

Újabb szavazás!
Melyik tetszene neked? 
Melyiket vennéd a boltban a kezedbe?


Talán nem unalmas a sok hasonló variáció. Én eleinte fantasztikusan szórakoztam, de hamar belefáradtam, miközben a képszerkesztővel küzdöttem.






Jó lenne igazán érteni hozzá. Felkeltette az érdeklődésemet. Micsoda albumokat és fotomontázsokat lehetne készíteni velük!
Persze, nem hiszem, hogy belevágok. Rengeteg időbe telik és túl sok a kudarc. Mert ha egy program okosabb, mint a felhasználó és idegen nyelven visszafelesel, akkor minden hiába!



De a blogszerkesztő se kutya! Még véletlenül se oda kerül a kép és úgy néz ki az oldal, ahogy eltervezem. Kreatív a lelkem, bele kíván szólni az alkotásba, és sajnos ehhez is annyit értek, mint a képszerkesztőhöz. Keveset.
Képtelen vagyok keresztülvinni az akaratomat. 
Így hát számomra is meglepetést hoz a közzétételt követő szemrevételezés.

2016. aug. 22.

Én engedem


"Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben csupán azért, mert türelmetlen és számítgató énedre hallgattál, aki nem bírja, ha "nem történik semmi!" - megdöbbennél. Angyalok munkáját tetted tönkre, mert nem hagytad beérni a dolgokat." 
Müller Péter



2016. aug. 21.

Instant karma (Részlet 1.)


A kislány a fából készült, fakerekű babakocsi fölé hajolt. Egyenes szálú, hosszú, barna haja a benne fekvő, horpadt hasú kaucsuk babára omlott, amint fontoskodó mosollyal betakargatta, majd a zötykölődő tákolmányt az utcafrontig tolta, onnan vissza, egészen az óvoda hátsó kertjéig. Nefelejcsmintás, világoskék ruhácskájának pántja lecsúszott válláról, de a gyermek nem nyúlt utána. Kipirosodott kerek arcocskája, sötét szeme feketén ragyogott, miközben vékonyka hangján maga költötte altatódalt énekelgetett.
Újabban nagymamája ment a kislányért az óvodába, kopogós tűsarkakon lépkedett, ezért érkezését már az utca végéről hallotta a gyermek. Felugrott, félredobta játékát, és a kerítésbe kapaszkodva csodálta, ahogy Mami ruganyos léptekkel közeledett, miközben csípőjén ritmusra ringott a pettyes harangszoknya. Vörösre festett, ondolált frizurája lángolt a nap fényében, rúzstól pirosló ajka mosolyra húzódott, karját ölelésre tárta, és a kislány futott, majd feldöntötte örömében. Belefúrta orrát a nyakába, és mélyen magába szívta az illatos hajlakk és kölni bódító, mamiszagú elegyét.
Egy nap, Mami délben elkérte az óvodából. Mosolytalan arccal, remegő kézzel, kapkodva átöltöztette, miközben szokatlanul komor és szótlan volt. A gyermek próbálta mosolyra bírni, kereste a tekintetét, az arcához hajolt, ránevetett halkan, hangosan is a viszonzásra várva, de csak nem simultak ki az összeráncolt szemöldökök közé mélyült barázdák. Az asszony futó pillantással, gépies mosollyal viszonozta a kislány igyekezetét, majd kézen fogta és sietős léptekkel haladva maga után húzta.
Hazaérkezve teherautó várta őket a ház előtt. Kamilla felélénkült, amikor felfedezte benne a bútoraikat.
– Hová viszik, Mami? – kérdezte ámulva.
– Elköltözünk kislányom.
– Hova költözünk? Anya és apa hol vannak?
– Messze megyünk kislányom, nagyon messze. Anyád dolgozik, ő később jön utánunk. Apád meghalt.
„Költözünk...nagyon messze...anya nem jön...apa meghalt.”
– Hogyan? Miért nem? Miért? – törtek ki a kislányból összefüggéstelenül a döbbenet és értetlenség okozta kérdések.
– Ne kérdezz semmit, csak gyere szépen! Majd anyád válaszol – hangzott a halk, de a további kérdezősködést csírájában elfojtó hangsúllyal megadott felelet.
És Kamilla csendben maradt, mert csendre intették.
Nyolc órán át zötyögtek a teherautón, amire céljukhoz érkeztek. A falu határán kiszálltak, a jármű továbbhajtott. A gyermek bizonytalanul nézett utána, majd kérdő tekintetét Mamira emelte.
‒ Gyere csillagom, sétáljunk kicsit, mert egészen elgémberedtem a hosszú úton. Közben nézelődünk, hogy lásd, hol lakunk ezután – szólt nagyanyja, majd elkapta a csöpp, felé nyúló kezet és derékban előredőlve, kalapáló tűsarkain megindult felfelé, maga után húzva a botladozó kislányt.
Domboldalra vitt az országút kanyarogva, betonkockákból kirakott járda kísérte hajlongását. Kétoldalt vadrózsabokrok övezték, élénk rózsaszínben pompázva, citromaromát lehelve a levegőbe. A kopasz törzsű, égig érő fenyők között oszloptornácos, égővörös fedelű házak bukkantak fel. A dimbes-dombos területre épült település határáig vezetett csak országút, belsejében a falu lakói járdán közlekedtek. Kiskertek, virágok, fák, bokrok, zöld növényzet virított a kedves rendetlenséggel szétszórt, színes vakolatú házak mellett, ameddig a szem ellátott.
– Nézd csak, kicsim! Ez olyan szép, mint a mesében. Jó lesz itt nekünk, mit gondolsz? – torpant meg szuszogva Mami, sajgó bokáját dörzsölgetve leguggolt Kamilla mellé, majd bátorítóan magához húzta a fáradtságtól elgyengült gyermeket. A kislány nagyanyja vállának biztonságos támasztékába dőlve végigfuttatta tekintetét az ég felé törő óriásfenyők karcsú törzsén, és gondterhelt arca mosolyra derült.
– Jó lesz. Biztosan jó lesz – válaszolta.


2016. aug. 14.

Remix

Megérkeztem a csavargásból. Pihenni szerettem volna, mert holnap már dolgozom, de pechemre a minden évben megrendezésre kerülő Joskar Ola napok folynak a lakótelepen. Koncertek versenyek, bemutatók szórakoztatják a város lakóit.

A Hooligans koncertjén vettem részt utoljára az eseményen. Akkor katasztrofálisnak ítéltem a rendezést abból a szempontból, hogy Csipa bár beleadott mindent, időnként mégsem tudta felülhangoskodni a közönség hátsó sorai mögött felállított második színpadon dévajkodó bandát, így kétfelől, töményen kaptuk a kultúrát. Örülhettünk volna, hiszen egyszer sem fizettünk, ráadásul időt spóroltunk azzal, hogy két koncertet hallhattunk egy időben. Örömünk valamiért mégsem volt teljes.

Ma itthon maradtam a kilencedik emeleti otthonomban, de legközelebb inkább ismét lemegyek. Muszáj lesz, mert a kiváló hangosításnak köszönhetően, egész este a nem éppen bagóval fizetett, meghívott előadók nótáival egyszerre élvezhettem még négy zeneszámot, teljes hangerőre tekerve. Annyira nem vagyok vájtfülü, hogy ezt ne kínzásként éljem át. Ugyanis a mutatványosok, hintások saját válogatású muzsikával szórakoztatják a nagyérdemű, halálfélelemtől sikoltozó fizetővendégeiket, cseppnyi tekintettel sincsenek az éppen zajló előadásokra. Amikre igazából nem vagyok kíváncsi, de ha már el kell viselni, akkor sem mixelve, a többivel egy időben szeretném. De lehet, hogy csak engem idegesít, ha példának okáért Majka Rihannával, Adéllal és Kefírrel énekel kvartettet?

2016. aug. 6.

Introvertált vagyok

Szóval a nagy probléma, hogy legtöbbször arrogánsnak tűnünk, mintha azért nem szocializálódnánk másokkal, mert azt hisszük, hogy jobbak vagyunk nálunk.
Az emberek megtöltik a hallgatásunkat a saját interpretációikkal, szóval ránk nyomják a “nagyképű” vagy “félénk” címkét.
Nem vagyunk depressziósak, félénkek, undokok, vagy antiszociálisak – a legtöbbünk legalább is. Azok vagyunk, akik vagyunk, nem kell többet beleképzelni.
Nem mindegyikünk otthon ülő típus, van aki rendkívül társaságkedvelő, csak gyakorlás kérdése. Rá kell kényszerítenünk magunkat, hogy elhagyjuk a lakást. Veszélyes spirál ez, ami könnyen beszippant, van aki azért nem hagyja el a kuckóját, mert már teljesen elszokott tőle, és azért szokott el tőle, mert soha nem indul el.
Túlgondolunk és túlanalizálunk sok mindent, mert túl sok időt töltünk el a fejünkben.
Megfigyelők vagyunk. Felmérjük az új szituációkat és embereket, akkor kezdünk interakcióba lépni, ha már mindent helyére tettünk a fejünkben. Általánosságban csak akkor vagyunk elemünkben, ha minden otthonos és jól ismert.
Néha nagyon csendesek vagyunk. Nem azért, mert rossz kedvünk, vagy valami problémánk van. Valaki mellett csendben lenni a komfort legmélyebb szintje számunkra. Ne piszkálj, vagy csinálj viccet belőlünk, emiatt kell mindenféle kitalált fejfájással és egyéb kifogásokkal előjönnünk minden alkalommal. A csend jó dolog, rendben?

Folytatás itt:

2016. aug. 3.

Instant Karma



Köszönet a levelekért. 

A legtöbb szavazatot kapott címek:

1. Angyal a tűzben...
2. A létezés tarka súlya
3. Ébredj, Leányzó!

Viszont szokásos napi meditációm alkalmával is érkezett egy javaslat a feljebbvalómtól. 
John Lennon és a Sugarloaf zenekar is adott ki kislemezt, illetve albumot ezen a címen.
Ezúttal könyv is megjelenik majd.
Instant Karma címmel.


Világgá mentem, majd jövök.

2016. júl. 31.

Mi legyen a "gyerek" neve?


A könyv témája: a saját sorsom eseményein keresztüli spirituális fejlődés (Vagy nem!) bemutatása. Mindannyian tapasztalni, tanulni, fejlődni jöttünk azzal a céllal, hogy amikor távozunk több, jobb, szeretettelibb emberek lehessünk, mint amikor megérkeztünk. Sokaknak inkább sikerül, másoknak kevésbé. Senki nem véletlenül pottyant erre a világra. Az életnek értelme van, ha belátjuk, ha nem. Van, aki felismeri, van, aki nem. 
Amilyen utat bejártam, amit nekem sikerült meglátnom, azt leírtam. Nem biztos, hogy követendő, jó út, és nem az egyetemes, kőbe vésett, egyetlen igazságot fedeztem fel. De az út az enyém, a felismeréseim ott, akkor, engem tükröztek. Talán már másképp gondolom, de azt is vállalom.
Ezt a rövid összefoglalót azért írtam, hogy a borítók és címek elbírálásához segítséget kérjek és támpontot adjak. Néhány elképzelést felsorolok az öteletek közül. 
Tetszik valamelyik?

Angyal a tűzben...avagy a lélek élveboncolása
Ébredj, Leányzó!
Emberöltőnyi félelem
Füstté vált filozófiám
Átfestem a világom
A létezés tarka súlya
Fűszál hegyén harmatcsepp
Sár a rózsakertben

2016. júl. 29.

Az első tíz

Köszönöm.

Oldalmegjelenítések száma országonként

A blogok nézői között legnépszerűbb országok diagramja
BejegyzésOldalmegjelenítés
Magyarország
21244
Egyesült Államok
7506
Oroszország
1457
Ukrajna
1431
Románia
1303
Németország
767
Indonézia
731
Szlovákia
460
Franciaország
414
Hollandia
352