2016. nov. 9.

"Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik minden nap megmossák a lelküket is?"

Gárdonyi Géza

2016. okt. 28.

Költözni támadt kedvem

Ide bármikor, azonnal, boldogan!



Itt is el tudnám képzelni az életet.




A következőt ki kell pofozni, mert így kicsit félelmetes, de úgy hiszem, megérné a fáradozást. Feltéve, ha magas dombokon álló, dús lombú erdőre néznek az ablakok.
Nincs rá sok esély, mert mintha a háttérben tenger kéklene.
Nem mintha a beköltözésre több sanszom lenne.

Biztos vagyok benne, hogy van, aki a mostani otthonomat is szívesen fogadná. Nem elégedetlenkedem, csak tudom mi az, ami elvarázsol, ami vonz.



2016. okt. 27.

"Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül." (Cicero)



Remélem, az én könyvem is sokak polcára felkerül majd! Már készen van, gőzerővel folyik a szerkesztés és a javítás. Optimista vagyok, bár a kiadatás legalább annyira idő- és energiaigényes, mint a megírása. Ha mégsem sikerül nyomtatásban megjelentetni, akkor gyönyörűen beköttetem és az én könyvespolcomon díszeleg majd.


2016. szept. 20.

Instant karma (4. részlet)

Kamilla egyszerű fiatal lány volt, de karcsú termete, gesztenyebarna hajzuhataga és őzikeszeme vonzotta a tekintetet. Nem foglalkozott a férfiak kihívó pillantásaival, Sanyi kitartó figyelme, óvatos, gyengéd közeledése eredményeképpen azonban benne is érdeklődés ébredt a fiú iránt. Kereste megnyugtató, vidám társaságát, hálás volt neki, amiért gyakran megnevettette. Egyre inkább tetszett neki az a mosolygós, meleg-barna szemeivel szüntelenül őt figyelő fiú, aki sodró lendülettel, fütyörészve sikálta a nyomólemezekről a felesleges fényérzékeny réteget. Sürgött-forgott, hogy mielőbb végezzen, s míg a másológép monoton zümmögéssel a következő lemezt készítette előhívásra, a lányhoz közeli székre huppant. Vékony, inas testén lógott nagyméretű, vegyszerrel összefröcskölt munkaruhája, örökké kócos, dús fürtök hullottak homlokába, vállára, nem tűrte el, állát csontos tenyerébe fektetve, mögüle kukucskált a lányra örökké pajkos tekintettel. Ízes tájszólással, testalkatához képest nem várt brummogással beszélt, ami mindannyiszor meglepte és nevetésre késztette Kamillát. A fiú a kacagásra színlelt rosszallással reagált, de arca elpirult, és korához nem illő, vastag bajsza alatt szép ívű, húsos szája szégyenlős mosolyra hózódott.
A lányban gyengéd érzelem ébredezett a fiú iránt, először hitte, hogy nyugalom és öröm van az életében. Jóindulatú rokonoknál lakott biztonságban, szerette a munkáját és a munkatársait, azok is őt, megkereste a megélhetésre valót, és lassacskán a szerelem is belopakodott mellé Sanyi személyében.
A munkatársak bátorító, helyeslő mosolya azonban váratlanul rosszalló fejcsóválássá módosult, és Kamilla értetlenül állt a változás előtt. Semmi különös nem történt, csupán feltűnt, hogy míg Sanyi azelőtt soha nem kapott a munkahelyen telefonhívást, újabban egyre gyakrabban beszélt valakivel, zavartan a fal felé fordulva.
Egy nap elintéznivalókra hivatkozva a férfi szabadságot vett ki, Kamilla délutánra ment dolgozni, de előtte találkoztak, és együtt indultak a nyomda felé. A lány élcelődve megjegyezte:
– Rettenetesen gyűrött az inged. Meg kellene nősülnöd.
Kamilla látván a fiú mérhetetlen zavarát átkarolta, de ő restelkedve, vérvörös arccal bontakozott ki az ölelésből és rekedten így szólt:

– Már megnősültem.


A SORS


Kapsz a kezedbe egy követ. Főzhetsz belőle kőlevest, nem a népmesei formában, hanem tényleg belőle, fejbe verheted magadat, vagy eltalálhatsz vele valamit, amiből megfőzöd a valóságos levesedet. Vagy faragsz belőle egy szép szobrot, beteszed a vitrinbe, és csak te nézegeted, eladod jó pénzért.... soroljam? Nem sorolom. (Peter Gaal)


2016. szept. 12.

Megvilágosodás

Az egyik kedvenc meghatározásom a megvilágosodásról a néhány évvel ezelőtt elhunyt jezsuita paptól, Anthony de Mello-tól származik. Egyszer valaki megkérte, hogy határozza meg, milyen számára a megvilágosodás tapasztalata, és így válaszolt: "A megvilágosodás tökéletes együttműködés az elkerülhetetlennel." Azért szeretem ezt nagyon, mert nem csupán felismerésként, hanem tevékenységként határozza meg a megvilágosodást. Megvilágosodás az, amikor egész lényünk együttműködik az élet áramlásával, az elkerülhetetlennel. 
Ha már nincs bennünk olyan sok konfliktus és megosztottság, elkezdünk ráérezni az elkerülhetetlenre - hogy merre folyik az élet, milyen irányba mozdul. Nem kérdezzük többé, hogy ez-e a helyes irány, vagy hogy honnan tudhatom, hogy ez jó vagy rossz irány. Az ilyesfajta kérdések csak eltorzítják az érzékelésünket. Egy ennél sokkal finomabb történés van jelen: maga az élet áramlása.
Kyara Joyce

2016. szept. 11.

Ki a felelős?



    "MINDENÉRT mi vagyunk a felelősök! Nem a szüleink, a párunk, a főnökünk....... Mert minden szereplőt, legyen az fő vagy epizód szereplő az életünkben, mi választottuk! És azt is, hogy milyen "minőségű" legyen a kapcsolatunk, azaz jó vagy rossz vagy semleges! És mindezen dolgok "forgatókönyvírója" nem a most bennünk regnáló elménk volt. Az inkarnációnkhoz szükséges elménk, intellektusunk adottságai, anno, akkor még az Égi Hierarchiák "tervezőasztalán" éppen, hogy csak "alakítgatás" alatt volt. Létező, működő elméről, intellektusról, ekkor még egyáltalán nem beszélhetünk. 
   Az életünk "forgatókönyvébe" pedig minden pontosan rögzítve van, beleértve az elágazásokat, a változtatásra adódó lehetősségeket és az arra kijelölt időpontok úgyszintén. És a megfelelő időpontban, az adott változtatási időhöz társuló (addig elért) tudatosságunk, bölcsességünk alapján, lehetőségünk adódik szabadon dönteni, választani, akár több opció közül is. De az adott időben (életkorban) választható opciók és azok száma, a "forgatókönyv" alapján már determinált! 
    A leszületést követően, az elménk változó módon, hol engedelmesen, hol lázadó módon viselkedik. Akár többször is megpróbálja átírni a maga "szájízére" a "forgatókönyvet". Ameddig ez az átírás mértéktartó, addig legfeljebb kisebb akadályokba, bosszúságokba fogunk ütközni. Ha azonban az átírás átcsap a mértéktelenségbe, akkor a "forgatókönyvíró" (a Rendező) rövid időn belül közbe fog lépni! És ezek a közbelépések, sohasem egy kellemes és kívánatos következményként jelennek meg az életünkben. Ha az elménk minél pontosabban alkalmazkodik, a saját képességeinél sokkal magasabb tudással megszerkesztett "forgatókönyvhöz", akkor biztos, hogy jóval kevesebb problémával, gonddal, bajjal fogunk találkozni. 
   Az elménknek a bölcsességet, a bölcsen gondolkodást és egy magasabb akarattal történő együttműködést kell megtanulnia itt és most! És nem arra rendeltetett, hogy "forgatókönyvíró" legyen!" /Székely Gábor/


2016. szept. 7.

Instant karma (Részlet 3.)

Az öltönyösök zavartalanul nézelődtek, akár ha piacon lettek volna. Néha egy lány felé intettek a fejükkel az „Őt nézd meg!”, vagy a „Hozzá mit szólsz?” mondat kíséretében. Percek múlva a tanárnőhöz fordulva megköszönték a lehetőséget, és elindultak az ajtó felé. Ott torpant meg és fordult vissza egyikük.
– Maga ott, álljon, fel legyen szíves! Nem ő, hanem a mellette ülő – adta ki az utasítást az alacsony, erősen kopaszodó, középkorú férfi.
Kamilla felállt, kilépett a padból és kissé zavartan, de növekvő kíváncsisággal várakozott. Gyűrött köpenyét tenyerével lesimította, majd pironkodva a hajához kapott. Éjszakára befőttes gumival gyűrűzött két copfban felejtette a haját, és eszébe jutott, milyen idétlen hullámot vet a fülei mellett.
– Hogy hívnak? – szólította meg a férfi.
A lány szóra nyitotta a száját, de nem sikerült megszólalnia. A tanárnő, az idegenek és osztálytársai egyre növekvő derültség közepette várták a választ. Az élénkülő kuncogást a pedagógus erőteljes, férfias hangja hallgattatta el, de viccesnek szánt közbeszólása nem a szándékolt hatást váltotta ki.
Magassága, széles, csontos válla, komor arckifejezése, de a neve is hűen tükrözte személyiségét. Vadvárinénak hívták. Külső adottságaival és nevével tökéletes összhangban, óráit a katonai kiképzőtáborok stílusában, azok elveivel rokon tartotta agresszíven, zsarnoki szigorúsággal és szellemileg laboratóriumi körülmények között. Úgy, mint: Tisztán, sterilen, csakis és kizárólag a matematika nyelvén.
– Ugyan már, ne legyél gyámoltalan! Vedd elő azt a jó kis beszélőkédet, amit matematika órán KÍVÜL szoktál alkalmazni.
Kamilla végre zavartan kinyögte a nevét, majd egy kis segítséggel a többi kérdésre is megadta a feleletet. Elborzadt tekintetét magához vonzotta Vadváriné soha nem tapasztalt, negédes mosolya. Teljesen elvonta figyelmét a hatalmas állkapocsban addig illegalitásban rejtőzködő, akkor leplezetlenül elővillanó erős, ragadozó fogazat. Nem ismert korábban embert, akinek ennyire rosszul állt volna a mosoly.
A férfiak az ajtóban állva váltottak pár szót, majd az előbbi úr ismét a lány felé fordult és megkérte, legyen kedves, este hét órakor a kollégium társalgójában tartandó beszélgetésen részt venni. Ő bólintott és leült.
Amikor távoztak, a tanárnő a jól tájékozottak felsőbbrendű mosolyával osztotta meg információit a lányokkal.
– Az alacsony, kopaszodó úr neves író, akinek egyik regényét készülnek megfilmesíteni és ehhez amatőr szereplőket keresnek. Jelen esetben a főszereplő diáklány megszemélyesítésére válogatnak jelölteket. A másik két férfi közül az egyik a rendező, a másik a gyártásvezető.
Az osztály izgatott pusmogástól zsongott. Ki jóleső örömmel, ki irigykedve pislogott a kiválasztott Kamilla felé. A tanárnő ajkbiggyesztve, gúnyos mosollyal vizsgálgatta a lány kipirult ábrázatát, majd döngő léptekkel a katedrára lépett. Hatalmas testével a diákok fölé magasodva, a pulpitusról folytatta beszédét. Széles állát megemelte, ami így teljes mértékben eltakarta arcát a padban ülő lányok elől.
– Mint tudjuk, a városban több szakközépiskola és gimnázium működik. Az urak sorra járják valamennyit, minden osztályból választanak valakit, néha többet is. Lányok! Itt most senki nem kapta meg a film főszerepét. Ne is álmodjon róla! – nézett jelentőségteljesen Kamillára. – Összejöveteleken, beszélgetések alkalmával szűkítik a kört, és az arra alkalmasnak tűnő fiatalok próbafelvételen vesznek majd részt. Amúgy pedig ‒ folytatta lelépve a katedráról, lassan a lány felé közeledve –, ebben az iskolában, amíg én vagyok az igazgató helyettes, holmi színésznőcskének nincs keresnivalója. Ha valakit felkérnének a szerepre, ha az illető elvállalná, az azt jelentené, hogy elveszi a helyet olyasvalakitől, aki szívvel-lélekkel óvónő szeretne lenni.
A pedagógus megállt Kamilla padja mellett, öklére támaszkodva előredőlt, egyenesen neki címezte a következőket:
– Nos, mondanom sem kell, az illető a forgatás végeztével visszatérhet az iskolába, de nem fog leérettségizni. Itt nem! Azt én garantálom.

A lány hallotta a kemény monológot, de a mondandó rosszindulatú szigorúsága cseppet sem érintette meg. A percekkel korábban érzett zavartságnak, bizonytalanságnak nyoma sem volt benne. Két tenyerét a padra fektetve, egyenes derékkal, fejét felvetve, kipirult arcán sejtelmes mosollyal, nyugodtan üldögélt. Kétsége nem volt afelől, hogy a „versenyt” ő nyeri majd, övé lesz a főszerep.

2016. szept. 5.

Balogh Béla: Többszintű gyógyulás

    • Beszélgetés kezdete: szombat
    • Tünde Bolba
      3.9.2016 14:22
      Tünde 
      Kedves Balogh Béla!

    Tíz éve annak, hogy a Fehér Sas Páholy svédországi elérhetőségéről érdeklődtem önnél email-ban. Szíves segítsége hamar megérkezett, de sajnos a kint tartózkodásom a tervezettnél rövidebb lett, ezért nem volt alkalmam felhasználni a kapott információt.
    Most nem kéréssel fordulok Önhöz, hanem a magam és barátnőm köszönetét szeretném tolmácsolni, amiért tudtán kívül, de gyógyulásában közreműködött.
    Az onkológia főorvosának szívélyes kemoterápiára való invitálását a barátnőm, spirituális beállítottságú tüdőgyógyász kezelőorvosa javaslatára elutasította. Az orvos helyette gyógyszeres kezelés mellett életvitelének változtatására, önvizsgálatra kérte és könyveket javasolt elolvasásra.
    Az én százhetvennégy centiméter magasságú barátnőm rövid idő alatt negyvenhárom kilóra fogyott, a tüdőröntgen árnyékot mutatott, a ct és a mintavétel rosszindulatú daganatot igazolt.
    Barátnőm férje energiagyógyászattal foglalkozik, kezelés alá vette a nejét, én pedig az Ön Többszintű gyógyulás című könyvével és a hozzá tartozó cd-vel ajándékoztam meg. Rendszeresen találkoztunk, a könyvben olvasottakat átbeszéltük és tanácsait követve megreformáltuk barátnőm életvezetését, gondolkodásmódját boncolgattuk, elemeztük, milyen hibás berögzöttség, téves lépések vezettek a betegség kialakulásához és mit kell tegyen a megoldás érdekében.
    Senki nem hiszi el, talán csak Ön, hogy mindössze két hét telt el a két mintavétel között és a második eredménye negatív lett. Úgy jártunk, mint ahogy a könyvében leírta: A mintavételt végző orvos nem tudott napirendre térni a kapott negatív eredmény felett és azt hajtogatta "Valamit elbénáztam. Vagy a daganat elé, vagy mögé szúrtam. Ez nem lehetséges." Tudjuk, hogy ezután semmi nem maradhat úgy, mint azelőtt, barátnőm mindössze újabb lehetőséget kapott az élettől, s ha nem él vele, a betegség visszatér. És ez nagy dolog, nagy kegyelem. Élni fog vele.
    Barátnőm nevében is köszönöm a segítséget.

    Tünde
  • vasárnap
  • 22:36Béla Balogh elfogadta a kérésedet.
  • Béla Balogh
    4.9.2016 22:37
    Béla Balogh
    Kedves Tünde!
  • Ez csodálatos és nagyszerű! Neked is csak gratulálhatok, hogy így mellé álltál, és neki is, hogy kitartóan végigment az átalakulás nehézségein! NAGYON ügyesek vagytok!!!! Szeretettel ölellek, Béla

2016. szept. 1.

Instant karma (Részlet 2.)

Kilenc hónapos terhes voltam, érett a májusi cseresznye. Egy nap, kezét a háta mögé rejtve lépett be az ajtón.
– Nézd csak, mit hoztam?
Nem hittem a szememnek. Az asztalra tett egy zacskót, tele hatalmas szemű, ínycsiklandóan pirosló, lédús cseresznyével. A gyümölcs láttán öröm fogott el, nem figyeltem őszintétlen mosolyára.
– Ezt nekem...? Nekem hoztad? Igazán?
– Persze, ki másnak? Tudom, hogy imádod. Egyél! Edd meg, mind a tiéd!
Elérzékenyülten, jóleső érzéssel mostam meg a gyümölcsöt, és magam elé vettem a tálat. János mellettem támaszkodva figyelte, hogyan kapom be egyik szemet a másik után, s pottyantom a hústól megvált magokat a markomba. Szám szélét néha megtöröltem a kézfejemmel, mert mohóságom nyomán ajkamra szökött a gyümölcs leve.
– Finom? – kérdezte időnként.
– Nagyon jó – feleltem mély sóhajtással.
Kis idő múltán újra szólt:
– Ízlik?
Tele szájjal, buzgón bólogattam, hogy lássa, valóban finom és értékelem a figyelmességét.
– Tényleg ízlik?
– Csodálatosan finom, Jánosom.
Akkor apád egészen közel hajolt az arcomhoz, megvetően elmosolyodott, addig szelíden figyelő arckifejezése elváltozott, és keserűséggel telt, csalódott hangon felcsattant:
– Persze, hogy ízlik. Hogyne ízlene! Hiszen ennek a fájára akasztottam fel magam először.
Először félrenyeltem, fuldokolva köhögtem, majd az erőlködéstől és az undortól kihánytam a falikútba az egészet. Kivert a veríték, remegtem minden porcikámban. Valahonnan távolból visszhangozva hallottam apád egyre erősödő, féktelenné váló nevetését. Befogtam a fülemet a maszatos tenyeremmel, s amikor becsapódott mögötte az ajtó, zokogva lerogytam. Másnap délben megszülettél. Apád hallotta, hogy lány lettél, ezért nem jött be a kórházba. Amikor hazavittelek, belenézett a pólyába és annyit mondott:
– Lány. Ez is kurva lesz, mint a többi – azzal otthagyott bennünket, és két napig ivott a kocsmában. Összetörte a berendezést, megverte a fél falut, azután elvitték a rendőrök.



Hogyan legyél Ultra Spirituális? JP Sears humoros videója magyar felirattal

2016. aug. 31.

Igaz valód

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége." (William Paul Young)