2017. nov. 19.

Tollat letesz. Elégedetten hátradől.

Több év munkája beérett. Igaz, csekély példányszámban készült gyávaságom okán. Még nincs itt az ideje nagyközönség kezébe adni. Nem hiszem, hogy ne lenne érdeklődő rá, inkább én nem vagyok képes legyőzni az ellenkezést magamban. Minek ír könyvet, aki nem szeret a nyilvánosság elé kiállni, nem vágyik ismertségre? Mert muszáj volt, meg kellett írni! 


2016. dec. 16.

Szabó Csokoládé


Csoki elment. A tizenhetedik évét taposta. Nem akartam őt, a beleegyezésem nélkül került az otthonunkba. Négy gyermeket neveltem, igazán nem hiányzott még egy négylábú, örökké éhes, izgő-mozgó, nedves orrú családtag is, aki nem átallotta korai ifjúságában, mohóságától fűtve szétrágcsálni papucsainkat, aki a lakásban egyedül maradva az idő múlását azzal mérte, hogy időnként fekhelyére emelt egy-egy lábbelit a "közösből" érzékeltetve, mennyi óra állt volna rendelkezésére azok elpusztítására, ha ő nem lenne annyira jóindulatú. 
Nem voltam boldog szeretete megnyilvánulásától sem, amikor fáradtan hazaértem, s örömét azzal fejezte ki, hogy a viszontlátás örömében, izgatottságában minduntalan lepisilte a lábamat. 
De aztán megnőtt, gyönyörű, méltóságteljes, nagy eb lett belőle, büszkén uralta a lakótelepet, kis lakásunkat, s elfoglalta méltó helyét a szívünkben és az életünkben is. Farka nem volt, fenekét csóválta, nem vettem zokon a kék-zöld foltokat, amiket lelkesedése nyomán sikerült beszereznem. Megtanultam ügyesen elkapni egy-egy bútordarabot, hogy hanyatt ne essek, amikor örömködik mellettem.
Egyik télen influenza döntött ágyba, negyven fokos lázban égve arra ébredtem éjszaka, hogy valószínűleg a kutya sincs jobban, mert öklendezett az előszobában. Senki nem mozdult, kitámolyogtam hozzá, leguggoltam mellé és fogtam a fejét. Amikor megkönnyebbült, szégyenlősen lépett hátra, bűntudatos tekintettel bámult rám, amiért odarondított. Pedig én hálás voltam, hogy engedte tartani a fejét, így csak egy nagy tócsát kellett feltakarítanom több kicsi helyett. Ezután óránként megjelent az őrjárat az ágyam mellett, megszimatolt, megböködött, s ha kinyitottam a szemem, jelezve, hogy minden rendben, halkan visszavonult.
Egy reggel arra ébredtem, hogy a fiam ágyában, mellette alszik. Nagyon mérges lettem. Kitártam az ajtót és a kutyára parancsoltam, hogy azonnal takarodjon ki a szobából. Hihetetlenül hosszúnak tűnt, amíg lassú mozgással, halk morgással elhaladt mellettem. Nem én voltam a választott gazdája és ezt magatartásával egyértelműen a tudomásomra hozta. Bár a parancsot nem vontam vissza, akkor megtanultam tisztelni őt.
Tizenöt évig élt abban a lakásban, és az ajtó nem volt bezárva soha, még éjszakára sem. Nem volt szükség rá, mert velünk élt Csoki. 
Kisebbik fiam az óvodában lerajzolta a családot. Apa, anya, három testvér és ő szerepelt a lapon, valamint Csoki kutya. Az óvónő kérdezte, kit hogyan hívnak. Felsorolta szépen, s a négylábú családtagot így nevezte meg: Ő pedig Szabó Csokoládé.
Isten veled Szabó Csokoládé!

2016. nov. 9.

"Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik minden nap megmossák a lelküket is?"

Gárdonyi Géza

2016. okt. 28.

Költözni támadt kedvem

Ide bármikor, azonnal, boldogan!



Itt is el tudnám képzelni az életet.




A következőt ki kell pofozni, mert így kicsit félelmetes, de úgy hiszem, megérné a fáradozást. Feltéve, ha magas dombokon álló, dús lombú erdőre néznek az ablakok.
Nincs rá sok esély, mert mintha a háttérben tenger kéklene.
Nem mintha a beköltözésre több sanszom lenne.

Biztos vagyok benne, hogy van, aki a mostani otthonomat is szívesen fogadná. Nem elégedetlenkedem, csak tudom mi az, ami elvarázsol, ami vonz.



2016. okt. 27.

"Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül." (Cicero)



Remélem, az én könyvem is sokak polcára felkerül majd! Már készen van, gőzerővel folyik a szerkesztés és a javítás. Optimista vagyok, bár a kiadatás legalább annyira idő- és energiaigényes, mint a megírása. Ha mégsem sikerül nyomtatásban megjelentetni, akkor gyönyörűen beköttetem és az én könyvespolcomon díszeleg majd.


2016. szept. 20.

A SORS


Kapsz a kezedbe egy követ. Főzhetsz belőle kőlevest, nem a népmesei formában, hanem tényleg belőle, fejbe verheted magadat, vagy eltalálhatsz vele valamit, amiből megfőzöd a valóságos levesedet. Vagy faragsz belőle egy szép szobrot, beteszed a vitrinbe, és csak te nézegeted, eladod jó pénzért.... soroljam? Nem sorolom. (Peter Gaal)


2016. szept. 12.

Megvilágosodás

Az egyik kedvenc meghatározásom a megvilágosodásról a néhány évvel ezelőtt elhunyt jezsuita paptól, Anthony de Mello-tól származik. Egyszer valaki megkérte, hogy határozza meg, milyen számára a megvilágosodás tapasztalata, és így válaszolt: "A megvilágosodás tökéletes együttműködés az elkerülhetetlennel." Azért szeretem ezt nagyon, mert nem csupán felismerésként, hanem tevékenységként határozza meg a megvilágosodást. Megvilágosodás az, amikor egész lényünk együttműködik az élet áramlásával, az elkerülhetetlennel. 
Ha már nincs bennünk olyan sok konfliktus és megosztottság, elkezdünk ráérezni az elkerülhetetlenre - hogy merre folyik az élet, milyen irányba mozdul. Nem kérdezzük többé, hogy ez-e a helyes irány, vagy hogy honnan tudhatom, hogy ez jó vagy rossz irány. Az ilyesfajta kérdések csak eltorzítják az érzékelésünket. Egy ennél sokkal finomabb történés van jelen: maga az élet áramlása.
Kyara Joyce

2016. szept. 11.

Ki a felelős?



    "MINDENÉRT mi vagyunk a felelősök! Nem a szüleink, a párunk, a főnökünk....... Mert minden szereplőt, legyen az fő vagy epizód szereplő az életünkben, mi választottuk! És azt is, hogy milyen "minőségű" legyen a kapcsolatunk, azaz jó vagy rossz vagy semleges! És mindezen dolgok "forgatókönyvírója" nem a most bennünk regnáló elménk volt. Az inkarnációnkhoz szükséges elménk, intellektusunk adottságai, anno, akkor még az Égi Hierarchiák "tervezőasztalán" éppen, hogy csak "alakítgatás" alatt volt. Létező, működő elméről, intellektusról, ekkor még egyáltalán nem beszélhetünk. 
   Az életünk "forgatókönyvébe" pedig minden pontosan rögzítve van, beleértve az elágazásokat, a változtatásra adódó lehetősségeket és az arra kijelölt időpontok úgyszintén. És a megfelelő időpontban, az adott változtatási időhöz társuló (addig elért) tudatosságunk, bölcsességünk alapján, lehetőségünk adódik szabadon dönteni, választani, akár több opció közül is. De az adott időben (életkorban) választható opciók és azok száma, a "forgatókönyv" alapján már determinált! 
    A leszületést követően, az elménk változó módon, hol engedelmesen, hol lázadó módon viselkedik. Akár többször is megpróbálja átírni a maga "szájízére" a "forgatókönyvet". Ameddig ez az átírás mértéktartó, addig legfeljebb kisebb akadályokba, bosszúságokba fogunk ütközni. Ha azonban az átírás átcsap a mértéktelenségbe, akkor a "forgatókönyvíró" (a Rendező) rövid időn belül közbe fog lépni! És ezek a közbelépések, sohasem egy kellemes és kívánatos következményként jelennek meg az életünkben. Ha az elménk minél pontosabban alkalmazkodik, a saját képességeinél sokkal magasabb tudással megszerkesztett "forgatókönyvhöz", akkor biztos, hogy jóval kevesebb problémával, gonddal, bajjal fogunk találkozni. 
   Az elménknek a bölcsességet, a bölcsen gondolkodást és egy magasabb akarattal történő együttműködést kell megtanulnia itt és most! És nem arra rendeltetett, hogy "forgatókönyvíró" legyen!" /Székely Gábor/


2016. aug. 31.

Igaz valód

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége." (William Paul Young)

2016. aug. 26.

Ambrus Attila alias whiskys

Savaria Karnevál Szombathely.
Ambrus Attila a kerámiáit árulja.
Elkapott beszélgetés.

Vásárló: - Honnan vannak a kerámiák? 
Ambrus Attila: - Én készítem őket. 
Vásárló: - Na, de tényleg! Honnan veszed őket? 
Ambrus Attila: - A kínaiaktól.