2011. szept. 30.

Az Igazit keresed?

Az "Igazit" keresed?
Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt.
Most már az "Igazat" keresem!
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz.
Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja.
Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted.
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...!"

Nőj fölé!


Minden ember a saját határait a világ határainak tartja. Amikor eljutunk egy problémához, amiről megállapítjuk, hogy nem oldható meg az egyéni életünkben vagy a kapcsolatainkban, akkor valójában nem egy megoldhatatlan helyzet elé kerültünk, hanem a saját határainkig jutottunk el. Ilyenkor az Én határait kellene kibővíteni, valami olyasmit kellene az Én részévé tenni, amitől a problémát fölül fogom múlni. Mert a probléma csak egy adott összefüggésben probléma. Ha fölé nőttem, akkor nekem már nem az.

/Schopenhauer/

2011. szept. 28.

Mit jelent élni?

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra. Mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban...mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.

 

Megvilágosodás

Szerelem

Nagy súlyt cipeltem, aztán hirtelen elejtettem.
Hogy így is lehet élni, hidd el, nem is sejtettem,
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám,
Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám.

Tkyd

2011. szept. 27.

Legyél kertész!



Ha úgy tekintesz az elmédre, mint egy kertre, akkor könnyen meg lehet érteni a két eltérő funkciót, te magad vagy a kertész, és megszokott gondolkodásmódod segítségével naphosszat magvakat - gondolatokat - ültetsz tudatalattidba. Ahogy vetsz a tudatalattid talajába, úgy aratsz testedben és körülményeidben is.



Láss hozzá máris, vesd el a békesség, boldogság, helyes cselekedetek, jóakarat, fellendülés gondolatait! Nyugodtan és érdeklődéssel gondolkodj ezekről az értékekről, és tudatos elméddel teljes mértékben fogadd el őket. Szüntelenül ültesd e csodás magvakat - gondolatokat - tudatalattid kertjébe, és dicsőséges termést takaríthatsz be.


Tudatalattid olyan talajhoz hasonlatos, amely mindenféle magvaknak életet ad, a rosszaknak éppen úgy, mint a jóknak. Avagy a tövis fürtjeit és a bogáncsot gyűjti-é az ember? Gondolatunk tehát az ok, s a létrejövő körülmény az okozat. Elengedhetetlen, hogy felügyeljünk gondolatainkra, és csak a kívánt körülmények létrejöttét segítsük elő.



Ha helyesen gondolkodunk, ha értjük az igazságot, ha a tudatalattinkban lerakódó gondolatok építő jellegűek, harmonikusak és békések, akkor tudatalattink varázsereje harmonikus körülményeket, kedvező környezetet, mindenből a lehető legjobbat varázsolja elénk.


Ha szabályozni kezdjük gondolkodási folyamatainkat, akkor bármely probléma megoldásához és bármely nehézség elhárításához igénybe vehetjük tudatalattink hatalmát. Más szavakkal, tudatosan együttműködhetünk a minden dolgokat kormányzó végtelen hatalommal és mindenható törvénnyel.
~Dr. Joseph Murphy~

Úgy van...



"Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve."

 /Forrest Gump/

2011. szept. 26.

A siker csodálatos dolog - ...de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik...


2011. szept. 25.

Nekem ehhez nincs, nem lehet szavam

Csak nézd, merülj el benne!

Sejtsd meg a titkait!

Érezd az erejét!

Gyönyörködj szépségében!


2011. szept. 24.

A fény harcosa

A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.

Szeretet. Szerelem.

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
/Müller Péter/


Falu Tamás


Ha nem születtél volna,
Akkor is sejtenélek,
Megrajzolgatott volna
......Az álmodozó lélek.
Feltünedeztél volna
A lámpafényben este,
Fejed finom árnyéka
A falról rám meredne.
S ahol szelek és párák
Örök harcukat vívják,
Megtalálnám egy felhőn
Homlokod lágy profilját.
Lehet, hogy nem is vagy más,
Csak esti falon árnykép,
Vagy bárányfelhők közé
Lehelt égi ajándék .
Ezért, ha lámpa gyullad,
Ha nappal felhők mennek,
Megköszönlek a földnek,
Megköszönlek a mennynek


"A szerelem útja a testtől a lélekhez, a végestől a végtelenbe, a mulandótól az örökkévalóságba vezet. Így szerelmednek fokozatosan fejlődnie kell a testek vonzódásától és egyesülésétől a szívek vonzódásához és egyesüléséhez, majd a lelkek egyesüléséhez, egészen az Isten lakta lélek végtelen mélyéig...
Csak akkor lesztek alkalmasak a szerelemre, ha egymás számára kimeríthetetlen forrássá váltok. Senki sem ihat a kiszáradt forrásból."
/Michel Quoist/

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg , téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel a deszka amelyből csónakodat épited. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésem : Ne bánts!
/Honnes Tuch/

Arról se feledkezz meg, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai.
/William Paul Young/

"Ha az emberállat szépségét, a külső testi szépséget ápolod csak magadban, szépséged korlátozott és fájdalmasan mulandó lesz. Ha a lelkedet gazdagítod, szépíted, emberi szépséged a végtelenségig bontakozhat ki."
/Michael Quoist/




"A szerelem útja a testtől a lélekhez, a végestől a végtelenbe, a mulandótól az örökkévalóságba vezet. Így szerelmednek fokozatosan fejlődnie kell a testek vonzódásától és egyesülésétől a szívek vonzódásához és egyesüléséhez, majd a lelkek egyesüléséhez, egészen az Isten lakta lélek végtelen mélyéig...
Csak akkor lesztek alkalmasak a szerelemre, ha egymás számára kimeríthetetlen forrássá váltok. Senki sem ihat a kiszáradt forrásból."
 /Michel Quoist/

2011. szept. 22.

Szerelem

Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.

2011. szept. 21.

Csukás István
Őszi ének
 

Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
- kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!
 

E kettős képletű sors kísér, míg élek!
Kettős tükörben vibrál
életem, minden moccanásom s cserélnek
forró kézzel a lét s a halál.
És megyek, nem gondolnék rá, de a lélek
beleszédül néha, mint ki áll
fortyogó mélység fölött, se földön, se égen -
És összegomolyog szívemben múlt s jövő,
s kijózanít ólmos ömlő őszi eső.
 

Tisztán élni magamért s az életért!
A hemzsegő s összekoccanó
kusza vágyakért, e széthulló őszi tájért!
Felelősség, amely a szót
kikényszeríti s leláncol, ha futni vágynék!
Az egymásra halmozódó
életekben lenni biztos ész, irányzék!
Igy állok a világ kereszttüzében: mérnek!
Nyugtass meg táj, ó, emberek! Itt ez őszi ének.
 

2011. szept. 20.

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti.
A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.



Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.

Te meg Én,
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.

Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.

Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen,
szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem...


Tamás István
"Akikkel egy úton jársz, adj nekik lelkivilágodból annyit, amennyit csak bírsz és... fogadd, mint drága kincset, amit visszakapsz."


Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket.
A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy. 
Marie Clarence

  

Szeresd magadban a vadállatot is! Etesd is néha, mert a tiéd, a lényedhez, ősi múltadhoz tartozik, és ma is benned él. Sokan ott hibázzák el életüket, hogy nincsenek jóban a testükben-lelkükben élő nyers ösztönerőkkel. Nagy hiba, mert a vadállat erősebb, mint ők. De megszelídíthető.
Müller Péter


"Az emberek többsége az újjászületés fogalmát csak a tényleges halállal tudja összekapcsolni, holott egy emberi élet során többször is újjá kell születni a fejlődés érdekében."

  
 "A bárányfelhőnek nincs gyökere sehol, nem tartozik sehova, és mégis ott van az égen. A lét olyan mint a bárányfelhő: nincs gyökere semmiben, sodródik a végtelenben szabadon. Nem kell sehova elérnie. Nincsenek állomások az útján. Az útjának nincs is vége. Nem tudod felizgatni, nem tudsz az útjába állni, mert akárhol van - az volt a célja. Megérkezett. A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. ...Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis - mindenek fölött van. A bárányfelhő úszik a végtelen térben, szabadon. Nincs jövője, nincs akarata. Ez történik itt és most. Minden pillanat örökkévaló. Nem lehet eredményes, így nem lehet vesztes sem. Élvezi hogy él. Ünnepli az örökkévaló pillanatot, a Lét extázisát. "

2011. szept. 18.

A Most hatalma

„Az elfogadás egyszerű, mégis alapvető bölcsesség. Sokkal hatékonyabb, mint ellenszegülni az élet áramlásának. A Most az egyetlen, ahol igazán megtapasztalhatod az élet áramlását, az elfogadás tehát a jelen pillanatra vonatkozik: feltételek és fenntartások nélkül. Ekkor minden belső ellenállásról le kell mondanod.
Az elfogadás nem gyengeség. Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben. Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy.
Az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem cselekszel, nem kezdeményezel változásokat, és nem próbálsz meg célokat elérni. Az elfogadásban mégis egészen másfajta áramlatok motiválják a cselekvést. Ebben az állapotban kristálytisztán látod, hogy mit kell tenned, és egyszerre csak egy dolgot csinálsz, egy dologra összpontosítasz.

Az elfogadással spirituális energia érkezik világunkba. Ha hirtelen fényt, világosságot és mély békét érzel, a félreérthetetlen jele lesz annak, hogy igazán elfogadóvá váltál. Ezek után már ellenállás nélkül, kegyelemben és fényben fogsz élni, minden küzdelemtől mentesen.
Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.
Bármit hozzon is a pillanat, fogadd úgy, mintha te választottad volna! Fogadd el, és cselekedj! Dolgozz mindig vele együtt – soha ne ellene! Tedd a barátoddá, a szövetségeseddé – ne az ellenségeddé! Egész életed csodálatos változáson fog keresztülmenni.

Ha elfogadod, ami van, és teljesen jelenlévővé válsz, a múlt minden ereje megszűnik. Nem lesz rá szükséged többé. A jelenlét a kulcs. A Most a kulcs.
Ha nem állsz ellen az életnek, a kegyelem és a könnyedség állapotába jutsz. Ez az állapot nem függ attól, hogy a dolgok jók-e vagy rosszak. Figyelj meg egy állatot, és hagyd, hogy az elfogadásra tanítson! Figyeld meg, ahogyan megadja magát a jelen pillanatnak! Hagyd, hogy Létezni tanítson!
Ha nem tudsz kilábalni egy helyzetből, és tehetetlennek érzed magad, akkor engedd, hogy ez a helyzet elmélyítse benned elfogadásodat, a Most és a Létezés tudatosságát.

Hogyan lehet abbahagyni az ellenállást? Kezdd az egészet egyszerűen azzal, hogy felismered. Az ego azt hiszi, hogy ellenállásod az erődet bizonyítja, pedig csak elvág a Létezéstől, a valódi erő egyetlen forrásától.
Ne állj ellen a fájdalomnak! Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magánynak, a szenvedés bármely formájának! Légy szemtanúja anélkül, hogy minősítenéd! Engedd ott lenni! Öleld át! Aztán lásd, ahogyan az elfogadás csodája a szenvedést mélységes békévé alakítja.
Vizsgáld meg, milyen gyakran kalandozik el a figyelmed a múltba vagy a jövőbe! Kérdezd meg magadtól: tényleg örömet, könnyedséget és világosságot ad nekem, amit teszek? Ha nem, akkor lélektani időd elfedi a jelen pillanatot, és az életet torzított észleléssel merő küzdelemnek, fájó tehernek érzed."                                                          Eckhart Tolle

Ölelj át!

A munkáltatótól nehezen kierőszakolt két napot idős szüleinél töltötte. Az úton odafelé érzelmek és gondolatok nélkül nézte az elrohanó, egyre ismerősebb tájat. A kötelességtudat hozta, hogy idős, beteg szüleinek örömet okozzon.
Eseménytelenül, lassan vánszorogtak a percek a szülői házban. Nem beszélt, inkább hallgatott. Az öregek meséltek. A hallott nevek már szinte semmit nem mondtak számára, olyan régen elkerült a faluból. Megtudta kinek született gyereke, kinek halt meg rokona, ki szeretett, ki bántott meg kit, ki rossz, ki jó.
Nem rohanták meg a gyermekkor emlékei, nem érzett semmit, nem gondolkodott. Jött, mert hivták, várták, s mert tudta, örülnek neki.
Dolga nem lévén, sétára indult. Jött-ment az autóút nélküli, járdákkal behálózott, veteményesekkel, virágoskertekkel dúsan beültetett, fákkal, bokrokkal bőven boritott lakótelep dimbes-dombos tájain, s nézelődött. Szép itt. Csend van és nyugalom - gondolta.
A szülői ház felett közvetlenül nagy domb emelkedett szőlőtőkékkel, gyümölcsfákkal sűrűn beültetve. Arra vette útját. Szilvát szedett kosárba, s mig haladt fel a domboldalon, minden második szőlőtőkéről megizlelt egy szem gyümölcsöt. Édes az idei termés, mint a méz - állapitotta meg.

A hatalmas diófa alól valaki kéretlenül felszedte már a lehullott diót. Ötven kilósra fogyott könnyű testét gyárban edzett izmos karjaival könnyedén húzta fel a fára, s minden érett gyümölcsöt a földre rázott róla szülei örömére. Aztán egy lendülettel leugrott, s a törzsnek támaszkodva a távolt kémlelte. Ahol állt, onnan az egész határt belátta. A távolban magas dombok látszottak, oldalukon csöpp falvak ültek, fehér falaikkal, templomtornyukkal messzire kiáltottak.

Itt jó lenne házat épiteni, s a teraszon megpihenve mindig csak a távolba, messzeségbe nézni.
Talán a szokatlanul erős vidéki levegő tette, vagy valami más, de szemhéja folyton lecsukódni indult, teste aludni vágyott.
Semmi nem történt ebben a két napban. Csak figyelte, hogyan élnek, ténykednek az öregek. A napi ritmust, rituálékat nem módositotta lányuk jelenléte. Csak egy teritékkel több került az asztalra, még egy tiszta törülköző lógott a fürdőszobában, és egy vetett ággyal több lett a szobában.

Két nap múltán hazaérkezett. Szülei talán most is a teraszon üldögélnek, s vizizű kávéjukat kortyolgatva arról beszélgetnek, mennyire más lett, mióta utoljára találkoztak. Feltűnően szótlan volt, egykedvű, vagy elgondolkodó, csendes és visszahúzódó. Az okát nem tudhatják pontosan...nem is kérdezték. Sok mindent tudnak gyermekük életéről, gondjairól, megbeszélik: "nehéz neki."
A lány közben otthonába érkezik. Már csak a vidékről hozott gyümölcs emlékezteti arra, merre járt. Pár óra alatt végigtakaritja az amúgy tiszta lakást, majd mint vendég, úgy ül le a szobájában.

Itt minden az enyém. Minden rólam szól - gondolja. - Miért nem érzem hát magaménak? Ahogy a tárgyak, úgy ez a test, amivel élek, s ez az élet sem az enyém. Idegennek érzek mindent. Az otthon nem az én otthonom, a munkám nem az én dolgom, örömet okozó tevékenységem nincs. Családom, barátaim eltávolodtak, kötődésem sincs senkihez.
Élek, mert lélegzem, mert dolgozik a szivem, van keringésem, működik az anyagcserém, az idegrendszerem, az izmaim. Munkahelyre járok, mert keresetem kell legyen, hogy a társadalmi kötelezettségeknek eleget tehessek, a számlákat kiegyenlithessem, s a testemet is táplálni, ápolni kell.

Ennyi az élet? Erről szól az élet? Amúgy beszűkűlt élettér, motiválatlanság, eseménytelenség... Holtpontra jutottam. Ez igy számomra élhetetlen állapot. Csak nézek a távolba és nincs gondolatom. Érzem, ahogy egyre gyengülök elszáll az idő és vele inall az akarat.
Lassan minden erő elhagy, mégis tudom, hogy újból talpra állok. Tudom! Tudom! Tudom!
Ne hagyj el,ölelj át Istenem!

2011. szept. 15.

Mindannyiunké

Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.
(Avilai Szent Teréz)

2011. szept. 14.

A titok

Hiszem, hogy csodálatos vagy, hogy van benned valami fantasztikus, függetlenül attól, hogy mi történt veled az életben, függetlenül attól, hogy idősnek vagy fiatalnak gondolod magad. Abban a pillanatban, hogy helyesen kezdesz gondolkodni, az a valami ott belül, a benned lévő erő, ami nagyobb, mint a világ, feléled és átveszi életed irányítását. Éltet, felruház, vezet, véd, irányít, biztosítja az életet, ha hagyod.

(A titok)


Gondolatok



Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásban. Ilyen az élet!

Andrew Matthews




Fogadd el úgy a világot, ahogy van! A világot nem lehet megváltani. (...) Magadat teheted csak olyanná, amilyenné akarod. Sőt, ez az egyetlen, végső és utolsó tanácsom: a rendet csakis és kizárólag magadban kell megteremtened! Ha ez sikerül, eléred az örök boldogságot.

Gaál Viktor


A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy műalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.

Naomi Alderman

 
 
Ha nem vagy képes megváltoztatni körülményeid, legalább változtass azon, ahogyan szemléled azokat. S ha sehol sem látod a remény felcsillanó jelét, csak lépj ki a mindennapokból, s hallgasd meg egy madár énekét, gondolkodj el rajta, mit mesélhet, mielőtt szárnyra kap.
 
Donna Fargo
 
 
Ahogy a lelki béke és harmónia magához vonzza, megteremti a rezgésének megfelelő békés, harmonikus körülményeket, ugyanilyen módon a negatív lelki beállítódás és érzelmek is a nekik megfelelő körülményeket hívják életre. Ezért ha bármilyen negativitást tapasztalunk életünkben, csak céltudatos belső munkával tudunk változtatni a helyzeten. A belső munka pedig előbb vagy utóbb a cselekedetekben és a körülményekben is megnyilvánul.
 

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
 
Weöres Sándor