2010. dec. 24.

Mahabharata

                                                                                     


A hét elején a karácsony előtti bevásárlásokat intézve a város fő terén Krishna tudatú emberekbe botlottam.
Óvatosan kikerültem őket, mivel az idén már adakoztam és különben is három Bhavagad Gíta kötetem van, amiből kettő érintetlen csomagolásban.
Felrémlett, hogy sok évvel ezelőtt láttam egy maratoni hosszúságú filmet hellyel közzel. Négy gyermek csicsergett körülöttem, több részes volt, hosszú és vontatott, negyedét ha láttam, de annyira megragadott, hogy hatását, emlékét ma is érzem.
Sehogy nem jutott eszembe a címe, pedig egész nap törtem a fejem, s a héten többször is eszembe jutott.
Ma elém állt a lányom, s bár megbeszéltük, hogy nem költünk ajándékra, idén a Karácsony nálunk tényleg "csak pusztán" a szeretetről fog szólni, a kezembe nyomott egy könyvet ajándékul.
A címe Mahabharata, a világirodalom leghosszabb írása. Az a könyv, amiből a film is készült.
A meghatottságtól meg sem tudtam szólalni.
Még hogy odaát nem figyelnek ránk! Csak olyasmit kell kérni, vágyni, ami hasznunkra válik, aminek igazán értéke van számunkra, s a fejlődésünket, jobbá válásunkat szolgálja!
Hálás vagyok. Köszönöm, köszönöm.


Békés, boldog ünnepeket kívánok minden olvasómnak!


 
Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!
Wass Albert