Miért tör rám gyakran orvul, váratlanul, hogy mennék tüstént, akár ha semmi nyom nem is maradna utánam?
Tudom, hogy erős vagyok, hihetetlenül erős.
Nem hagyhatok veszni mindent.
Erőtartalékom utolsó morzsáját felhasználva tettem a dolgom mindig, néha egészen a fizikai megsemmisüléig, az eszméletvesztésig. Kemény ember lettem.
Mindig nyitni szerettem volna, s helyette egyre több zárat, reteszt szereltem magam köré.
Most amerre nézek, az életemben lakatok függnek minden utamon.
Nincs visszalépés, nincs egérút.
Csak a szivem, azt ne engedd, hogy bezárjam!
Ami még hátra van az útból, hadd tegyem meg nyilt szivvel, gyengéd, áradó szeretettel!
Mert anélkül semmit nem ér az eddig átküzdött, megharcolt több, mint ötven évem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése