Kamilla
egyszerű fiatal lány volt, de karcsú termete, gesztenyebarna hajzuhataga és
őzikeszeme vonzotta a tekintetet. Nem foglalkozott a férfiak kihívó pillantásaival,
Sanyi kitartó figyelme, óvatos, gyengéd közeledése eredményeképpen azonban
benne is érdeklődés ébredt a fiú iránt. Kereste megnyugtató, vidám társaságát,
hálás volt neki, amiért gyakran megnevettette. Egyre inkább tetszett neki az a
mosolygós, meleg-barna szemeivel szüntelenül őt figyelő fiú, aki sodró
lendülettel, fütyörészve sikálta a nyomólemezekről a felesleges fényérzékeny
réteget. Sürgött-forgott, hogy mielőbb végezzen, s míg a másológép monoton
zümmögéssel a következő lemezt készítette előhívásra, a lányhoz közeli székre
huppant. Vékony, inas testén lógott nagyméretű, vegyszerrel összefröcskölt
munkaruhája, örökké kócos, dús fürtök hullottak homlokába, vállára, nem tűrte
el, állát csontos tenyerébe fektetve, mögüle kukucskált a lányra örökké pajkos
tekintettel. Ízes tájszólással, testalkatához képest nem várt brummogással
beszélt, ami mindannyiszor meglepte és nevetésre késztette Kamillát. A fiú a
kacagásra színlelt rosszallással reagált, de arca elpirult, és korához nem
illő, vastag bajsza alatt szép ívű, húsos szája szégyenlős mosolyra húzódott.
A
lányban gyengéd érzelem ébredezett a fiú iránt, először hitte, hogy nyugalom és
öröm van az életében. Jóindulatú rokonoknál lakott biztonságban, szerette a
munkáját és a munkatársait, azok is őt, megkereste a megélhetésre valót, és
lassacskán a szerelem is belopakodott mellé Sanyi személyében.
A
munkatársak bátorító, helyeslő mosolya azonban váratlanul rosszalló
fejcsóválássá módosult, és Kamilla értetlenül állt a változás előtt. Semmi
különös nem történt, csupán feltűnt, hogy míg Sanyi azelőtt soha nem kapott a
munkahelyen telefonhívást, újabban egyre gyakrabban beszélt valakivel, zavartan
a fal felé fordulva.
Egy
nap elintéznivalókra hivatkozva a férfi szabadságot vett ki, Kamilla délutánra
ment dolgozni, de előtte találkoztak, és együtt indultak a nyomda felé. A lány
élcelődve megjegyezte:
–
Rettenetesen gyűrött az inged. Meg kellene nősülnöd.
Kamilla
látván a fiú mérhetetlen zavarát átkarolta, de ő restelkedve, vérvörös arccal
bontakozott ki az ölelésből és rekedten így szólt:
–
Már megnősültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése