2013. nov. 28.

Mandala társtaláláshoz

"...Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te."

2013. nov. 27.

Érzés

Érzés. Egy tiszta érzés, mi átjárja testem, lelkem, mit elmondani kevés a szó, tiszta, boldog világ, mit megtaláltam, mit megleltem. Megtartani, megbecsülni, ez a célom az eljövőben, olyan ez, mint mikor újabb patak fakad a hegytetőben. Olyan ez, mint mikor kitárja szirmait a virág, s először ízlelgeti véle a levegő frissítő illatát. Először érzi meg a langy eső melegét, először simogatja végig szirmait a szél. Először ingadozik, ha zord vihar fakad, s ha túléli, igazán virág marad. Levelei zölden nevetnek a kéklő ég felé, a csillagok ha felragyognak, síró boldogsággal fordul a fénylő hold felé. Köszönetet mond ő a tápláló talajnak, erősödő szára, zöldülő levelei mind élni akarnak. Míg szirmai szivárvány színekben pompáznak, apró sejtjei életére vigyáznak. Kinyíltam, s élni akarok! Élvezni, hogy szép, törékeny virág vagyok. Boldogan nevetni a világ felé, míg el nem hervadok, álmom véget nem ér. Szeretni azért, hogy szeressenek, nevetni, hogy mások is velem nevessenek. 
T. Fiser Ildikó


Foto: Cserpnyák Elek

2013. nov. 1.

Nincs is halál


Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

(Mary Elizabeth)

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem!


A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásé voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd a kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi:
miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet,
töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért,
mert annyira szeretsz engem…