2016. jan. 3.

REMÉNYIK SÁNDOR: ÖRÖKTŰZ



Egy lángot adok, ápold, add tovább; 
Csillaggal álmodik az éjszaka, 
És lidércfénnyel álmodik a láp 
És öröktűzzel álmodik a szívem. 
Egy lángot adok, ápold, add tovább, 
És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt 
Messziről, mint egy mennyei vigaszt, 
Egy lángot, amely forraszt s összefűz, 
Én jártam Vesta ledőlt templomában, 
Az örök-égő lángot ott találtam, 
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy, 
És eltemette a kis templomot, 
De a lángot nem bírta eltemetni, 
Én égve leltem ott; 
És hozzá imádkoztam s benne hittem 
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát. 
Én égve hazavittem. 
Azóta szívem mélyén ég, ragyog 
A viharfújta, széllengette láng, 
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 
Csillaggal álmodik az éjszaka, 
És lidércfénnyel álmodik a láp, 
És öröktűzzel álmodik a szívem. 
Egy lángot adok, ápold, add tovább 
És gondozd híven...


1920 január