2012. ápr. 25.

Merj elindulni!







‎"Vajon mihez kezdünk, ha egyik pillanatról a másikra darabokra hullik az életünk? Több választásunk is lehet. Megpróbálhatjuk ugyanazt az életet élni, mint korábban, de ez lehetetlen. Újraélni semmit sem lehet, mert az a legjobb esetben is csak gyenge utánzata lesz az eredetinek. Megőrülhetünk vagy megkeseredhetünk, és életünk végéig bizalom, remény és törődés nélkül élhetünk. De fennáll az a lehetőség is, hogy tapasztalatainkból okulva továbbfejlődjünk, és újrakezdjünk mindent, tiszta lappal, új ismeretekkel, friss reményekkel és lehetőségekkel." 


(Leo Buscaglia)





2012. ápr. 15.

A "tökéletes" szeretet!


AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK: 


1. Az egyéni preferenciák bevásárló-listája

Életünkben a tökéletes szeretet megnyilvánulási lehetősége nagyon csekély. Kevesen vannak közöttünk akik képesek ennek gyakorlására. Ennek egyik legfőbb akadálya, az, hogy egy mentális szűrőt, tudati akadályt gördítünk útjába. Ez pedig elvárásaink végtelen bevásárló-listája. A bevásárló lista azoknak a felszínes tulajdonságoknak a felsorolása, amelyek alapján elfogadunk vagy elutasítunk valakit. Ami alapján szerethetőnek, vagy szerethetetlennek minősítjük a velünk szemben állót.

Legyen magas, értelmes, jóképű, kedves, jó hallgatóság, érdekes, izgalmas, mérhetetlenül gazdag, stb.  Ha megfelel ezeknek, jöhet! Mindenkinek van egy ilyen listája csak nem szívesen beszél róla, mert ez a lista az önző vágyak, előítéletek, és korlátok pici (?) cetlije. Ha valakivel találkozunk, a feje mellet megjelenik ez a lista, és elkezdünk pipálni: igen, igen, igen, nem, nem, nem, nem, … fúj, viszlát.  Aztán jöhet a következő parti-vendég, és elő a listát: igen, igen, nem?, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Akárhányszor valakinek bemutatnak, vagy valakivel megismerkedünk elővesszük ellenőrzőlistánkat és pipálunk. Ha beismerjük, ha nem. Listánk meghatározza szociális észlelésünk, hogy hogyan és milyennek látjuk embertársaink.

A valóság az, hogy az ilyen listáztatáson, az emberiség megbukik. Egy ilyen teszten nem állja meg a próbát senki sem. Mert ez a lista rólad és nem a másikról szól. Hogy te milyen vagy, jobban szólva milyennek képzeled magad. Amikor gyermek voltál nem volt ilyen listád ezért szerettél mindenkit. Azután beléd nevelték, hogy legyen egy ilyen listád és lett is. Milyen a kedvenc színed? Mi a kedvenc ételed? Mi a kedvenc állatod? És noha egy gyerek minden színt, minden ételt és minden állatot kedvel, előbb utóbb megtanulja, hogy a kedvenc színe az indigókék, a kedvenc étele a tatár-beefsteak, a kedvenc állata a kacsacsőrű emlős legyen, mert ugye közönséges színek, ételek, állatok, csak közönséges embereknek való. Mire 16 éves lettél a fejedben kész volt a lista, az indigókék szemű, tatár-beefsteaket ebédelő, kacsacsőrű emlősöket védő különleges párodról, aki pont olyan mint te. Ugyanazt szereti, ugyanazt gondolja, ugyanazt csinálja.

Szeresd az előtted álló embert!

Ha komolyan vesszük ezeket a listákat, oda jutunk, hogy az egész világon jó ha akad mondjuk kettő ember, aki megfelel neki, és a tragédia az, hogy nekik viszont megvan a maguk listája,és ezért nem szeretnek téged! Hat és fél milliárd ember él ezen a bolygón de a legtöbb ember egyet sem talál akit szerethetne! Ez aztán az őrület!
A legjobb, ha a listánkat szépen kidobjuk.

2. Az elvárások

Nagyon gyakori, hogy nem a másikat szeretjük, hanem a másikkal kapcsolatos elvárásaink beteljesülését. Például ha a másikkal kapcsolatos elvárásunk a birtokvágyból fakad, akkor azt szeretnénk, hogy a másik mindig mellettünk, ‘velünk’ legyen. Még ha máshol, másokkal jobban is érezné magát, akkor is azt várjuk el tőle, hogy mellettünk, velünk legyen. Ilyenkor nem őt szeretjük, hanem saját magunkat. De még csak azt sem. Csak elvárásaink kényszerének próbálunk megfelelni.

A legtöbb párkapcsolat elvárások kusza szövevénye. Míg mondjuk egy idegennel való találkozás esetén 15 perc késés bocsánatos bűn, egy férj 15 perces késése egy esti vacsoráról akasztással jár. Annak jele, hogy nem becsüli a gondoskodó szeretetet, amit otthon feleségétől kap. Vagy valóban?

Mint szülő azért akarom, hogy te is orvos legyél, mint én, mert a legjobbat akarom neked. Mert szeretlek. Igaz, hogy több millió boldog buddhista tanító van a világon, de, hogy te is az legyél, azt már nem viselem el. Úgy szeretlek, ahogy én elvárom tőled, hogy viselkedj. Szeretetem feltételes, és csak az elvárásaim tükrében jár. Ez szüleim és saját életem példája.

Miért van, hogy olyan gyakran vadidegenekkel tudjuk lefolytatni a legmélyebb beszélgetést. Hogy 10 percnyi ismeretség után, már életünk legnagyobb problémáit tárgyaljuk egy idegennel, akiről 10 perce még azt sem tudtuk létezik a világon, és 20 perc múlva már nem is lesz érdekes, hogy létezik-e? Mert nincsen semmilyen velünk szemben támasztott elvárása. Nem ítél, nem tanácsol. Velük szemben teljesen őszinték, Önmagunk lehetünk. Nincs mit védeni, és nincs mit birtokolni. Elmebaj, hogy ezt csak idegenekkel vagyunk képes megcsinálni!
Az elvárások lehetetlenné teszik a szeretet megnyilatkozását.

3. Birtoklási vágy

A szeretet harmadik legnagyobb gátja, hogy az emberi tudat mindig birtokolni vágyik. Az emberi szív mindig tele van. Ha 20% szeretet van benne, akkor a többi 80% csupa képzelt tulajdonnal van tele. Az emberi elmében a helyet, a szeretet helyett tulajdonlott ‘dolgok’ töltik ki.

Példa erre akár csak egy autó birtoklása. Ebben az estben is annyira egyé válik a birtokló a birtoklottal, hogy ilyeneket mond: „Beragadtam a dugóba.” , „Nem bírok haladni.”

A birtoklott dolgok a tudat terhei. És kiszorítják a szeretetet. A szeretetben nincs birtokvágy. Nem a szeretet tárgyáért és nem a szeretet tárgya által létezik. Ilyen értelemben nincs tárgya, ezért nincs mit birtokolni általa. Sőt a szeretet által a birtokvágy valójában elenyészik, így a tökéletesen szerető ember valójában nem birtokolni vágyik, csak szeretni, szeretni, szeretni…


2012. ápr. 13.

Oda megyünk lakni...


Ha valaki örökké azon gondolkodik, hol és milyen környezetben venne, épitene magának házat, persze feltételezve, hogy adottak az anyagi lehetőségek, szóval az nem elégedett a jelenlegi otthonával?
Szó sincs róla! Jól érzem magam. Bármilyen bungalóban tudok meleg fészket rakni.

De szeretem foglalkoztatni a fantáziámat...elképzelni: hol, merre, milyen lehet az élet?
Ahol később igazán szeretnék, tudnék és fogok élni, az a hely már létezik...valahol. Megteremtettem gondolatban, 
látom minden apró részletében magam előtt.
Már csak rá kell találnom és meg kell vennem.  :)

Van a képen egy házikó. Esküszöm! Most elképzeltem, ahogy egy hétvégi bevásárlás után felsétálok oda tele cekkerekkel.
De hóesés után se le, se föl. Vagyis lefele simán szánkón, sielve, vagy csak popsin csúszva.
Kihagyom. Kár.

Nagyon tetszik ez a kép is. Nem tudom miért vonz annyira a moha.
Imádom, ha a fák törzsét belepi, s puha szőnyegként süpped az erdőben a lépteim alatt. Erdei manó lehettem előző életemben.
Ez meg alul az erdei boszorkány otthona lehet. Ott van a baloldali szék mellett a falnak támasztva a járműve.




2012. ápr. 12.

Kit szeressek?

"Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar."


2012. ápr. 10.

Áprily Lajos: Mennék eléd


Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!



2012. ápr. 9.

Lao-ce


Csodálatos asszonynak hívják:
ő a völgy örök szelleme.
A csodálatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
Végtelenül munkálkodik,
nem fárad el sose.

2012. ápr. 7.

Ady Endre: Az Úr érkezése















Mikor elhagytak,
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.



Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes nappalon,
De háborús éjjel.



És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Köszöntés



Békés, 

boldog ünnepeket 

kivánok 

mindenkinek!

2012. ápr. 3.

Csillagvilágok ragyogó udvara


A Föld tanulóbolygó. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy korlátolt lehetőségekkel felruházott tanulópálya. Olyan lelkek számára készült, akik már elég értelmesek ahhoz, hogy kipróbálják milyen „szabad akarattal” bírni, de még nem tudják mire is használják ezt az akaratot. Az ember kapott némi hatalmat, némi teremtőképességet, hogy megtapasztalhassa milyen a létezés aktív részesének lenni. Milyen alkotni, milyen teremteni. 

Az emberi létforma tanterme arra tanít, milyen olyan létformában élni, ami nemcsak a környezet passzív befogadását teszi lehetővé, hanem a cselekvőképesség megtapasztalását. Az emberi létforma az egyetlen olyan ezen a bolygón, ami tényleges hatóképességgel bír, ami által megtapasztalható mit jelent „létrehozni”. Megalkotni valami olyat ami még „nem volt”, ami még nem létezett.

A keresztény tanítás egyik legnagyobb filozófiai kérdése, hogy lehetséges-e, hogy Isten a „semmiből” teremtette a világot? Létrehozható-e valami a semmiből? Az emberi alkotások a kézzelfogható bizonyítékai ennek a tételnek! Az ember, gondolatai és értelme által, a semmiből teremt és alkot teljesen új dolgokat. Űrhajók, műholdak, mobiltelefonok nem teremnek a fán. Ezek mind az emberi találékonyság és a teremtő, újító szándék kézzelfogható manifesztumai. Az emberi kreativitás, valóban teremtőképességet jelent. De korántsem jelent korlátlan hatalmat…

Nem véletlen, hogy az ember, jelen értelmi képességei birtokában nem rendelkezik korlátlan teremtőképességgel. Hiányzik még értelméből a kozmikus moralitás, az univerzális erkölcs. Az ember technikai vívmányai által hirtelen jutott olyan életkészségek birtokába, amiket nem képes a „jó” szolgálatába állítani. Értelmét arra is használja, hogy minél hatékonyabb romboló és gyilkoló-gépeket, büntető és fájdalom-okozó rendszereket alkosson. 

Mondhatjuk, hogy az emberi teremtőképesség „mérgezett”, elfajult. Az ember nemcsak a jóra hajlik, hanem ott él benne a rosszaság hajlama is. Ezért nem bír korlátlan hatalommal. Amíg meg nem tanulja, meg nem fejlődi a „jóakarat” alapélményét, amíg nem válik nyilvánvalóvá számára, hogy az ember rendeltetése, hogy csak jót cselekedjen nem léphet tovább, és feljebb a kozmikus hierarchiában.

A Föld bolygó azt a célt szolgálja, hogy az emberek itt tanulják meg mit jelent a jót szolgálni. Mit jelent a jóra törekedni. A valódi cél nem a technikai fejlődés hajszolása, hanem a morális megalapozottság megszerzése: milyen úgy élni, hogy minden cselekedetem a jót és mások fejlődését szolgálja. Milyen úgy élni, hogy tudom: minden amit teszek, mondok, vagy gondolok mások javára válik. Ez a lecke! Ezt kell emberként megtanulni. Ezért van a Föld, és ezért vagyunk mi még itt, mint emberek. Hogy ezt a leckét megtanulva lépjünk tovább, magasabb csillagvilágok ragyogó udvarába.


2012. ápr. 2.

Sose vagy egyedül


 “Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között. Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni. Ők maradnak a saját rezgés szintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat. Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek. A hazugságok, önáltatások ideje lejárt.
... Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.
Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk.
Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül! Aki megtalálta “középpontját” , messzire sugárzik! Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.
Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.
Ne félj, hogy társtalan maradsz. Szíved adásban van és megtalálod a veled “egyívásút”.
Minden az “adó” erején és tisztaságán múlik. Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.
Mások jönnek helyettük…”
(M. P.)

Szabad egy ölelést?

Rettentően irigykedek!!!
Persze nem a szerzetest, a tigrist szeretném megölelni. :)

Ölelés paci módra.

A birtokló szeretet. 
Csak nem?!
Megint egy tigris? :)

A megható ölelés.

A vigasztaló...

Felemelő...


Ááááá!
Megint egy tigrincsölelés?! :) 


Szenvedélyes...

...és az óvó anyai ölelés.

CSAKRAMEDITÁCIÓ