Megérkeztem a csavargásból. Pihenni szerettem volna, mert holnap már dolgozom, de pechemre a minden évben megrendezésre kerülő Joskar Ola napok folynak a lakótelepen. Koncertek versenyek, bemutatók szórakoztatják a város lakóit.
A Hooligans
koncertjén vettem részt utoljára az eseményen. Akkor katasztrofálisnak ítéltem
a rendezést abból a szempontból, hogy Csipa bár beleadott mindent, időnként
mégsem tudta felülhangoskodni a közönség hátsó sorai mögött felállított második
színpadon dévajkodó bandát, így kétfelől, töményen kaptuk a kultúrát.
Örülhettünk volna, hiszen egyszer sem fizettünk, ráadásul időt spóroltunk
azzal, hogy két koncertet hallhattunk egy időben. Örömünk valamiért mégsem volt
teljes.
Ma itthon
maradtam a kilencedik emeleti otthonomban, de legközelebb inkább ismét
lemegyek. Muszáj lesz, mert a kiváló hangosításnak köszönhetően, egész este a
nem éppen bagóval fizetett, meghívott előadók nótáival egyszerre élvezhettem
még négy zeneszámot, teljes hangerőre tekerve. Annyira nem vagyok vájtfülü,
hogy ezt ne kínzásként éljem át. Ugyanis a mutatványosok, hintások saját
válogatású muzsikával szórakoztatják a nagyérdemű, halálfélelemtől sikoltozó
fizetővendégeiket, cseppnyi tekintettel sincsenek az éppen zajló előadásokra.
Amikre igazából nem vagyok kíváncsi, de ha már el kell viselni, akkor sem
mixelve, a többivel egy időben szeretném. De lehet, hogy csak engem idegesít,
ha példának okáért Majka Rihannával, Adéllal és Kefírrel énekel kvartettet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése