TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek...

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

József Attila

Békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Szeretem a csendet

Szeretem a csendet. S tudod-e, miért? Mert a szó csak akkor kell, ha valaki nem ért. A szó hiánypótló, hol megértés nincsen, hol KÉT SZÍV beszél, ott jelen van Isten. Az Ő békéje, szeretete, türelme egy helyre fér csak bele; a csendbe. A csendesség tere a legnagyobb tér, ahová a szívünk pihenni tér. Így hát a csend, ha nem tudnád, Barátom, a legbeszédesebb ezen a világon. Helyt ad az mosolynak, cinkos pillantásnak, helyt ad szeretetnek, sóvár vágyódásnak, helyt ad nyugalomnak, isteni békének, helyt ad megértésnek, gyöngéd érintésnek, helyt ad fájdalomnak, tisztító könnyeknek, desosem ad teret a veszekedésnek. Hát ezért szeretem úgy. Ugye már érted? Ha hallgatok, azért van, mert szeretlek Téged, s legnagyobb kincsemet, a csendem osztom meg Véled .Hallgasd! Csak figyelj! A ki nem mondott szavakat a világért se bánd! A szavak sokszor hazugok. De a CSEND sose bánt. Simogat, elringat, dúdolgat füledbe. Szárnyain suhogva jő el az este. S én itt vagyok Veled. Hallod? Szívem dobban. Bele a füledbe…bele a csendbe.

Carmen Hagara

Bizalom

Aki nem hisz a sikerben, soha nem lesz sikeres Aki hisz a saját sikerében, magabiztos. A bizakodás képessége egy olyan adottság, amely lehetővé teszi, hogy lássunk valamit, ami még nincs. Bár nem létezik, mégsem puszta képzelődés. Magabiztosnak lenni azt jelenti, hogy felismerjük, minek kell lennie - anélkül, hogy egoizmus vagy haszonlesés vezérelne minket. A bizakodásban az is benne van, hogy folyamatosan áttekintjük az utat, és "a jó látószögből" mindig készek vagyunk megtenni a szükséges lépést. A bizakodás olyan, mint a gépkocsivezetés: a térképen látjuk a célt, közeledünk felé még akkor is, ha kerülő utakat kell tennünk, vagy éppen dugóban állunk. Ma bizakodva tekintek egy élethelyzetre, és felismerem a következő teendőt - hagyom, hogy a cél idővel megmutatkozzon. 

Melody Beattie

Tél integet

"Fehér a hó, fehér a ház

fehér a gondolat, mi rám talál.

Az első hó fedte, nyugalmas táj

békével tölt el, s rám kiabál:

megállj!"

 Áprily Lajos

TÉL INTEGET

Hajnalban deret hint az égi kék.
Eltűntetek már, mókusok, pelék?

Befogadott-e régi odvatok?
Dióimtól szörnyen meghíztatok.

Vajjon szigoru lesz-e teletek?
Szeretnék elaludni veletek.

Csak lelnék barlangot, mely befogad,
hogy zsibbadásba öljem gondomat.

Sziklás, védő odut, hol alhatom,
hol nem tudom: van háború s atom.

Aludnám, míg indul a hó-zene,
éber patakszó felébresztene,

a betömött odut kibontanám,
kilépnék és új nap ragyogna rám.

Mandala társtaláláshoz

"...Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te."

Érzés

Érzés. Egy tiszta érzés, mi átjárja testem, lelkem, mit elmondani kevés a szó, tiszta, boldog világ, mit megtaláltam, mit megleltem. Megtartani, megbecsülni, ez a célom az eljövőben, olyan ez, mint mikor újabb patak fakad a hegytetőben. Olyan ez, mint mikor kitárja szirmait a virág, s először ízlelgeti véle a levegő frissítő illatát. Először érzi meg a langy eső melegét, először simogatja végig szirmait a szél. Először ingadozik, ha zord vihar fakad, s ha túléli, igazán virág marad. Levelei zölden nevetnek a kéklő ég felé, a csillagok ha felragyognak, síró boldogsággal fordul a fénylő hold felé. Köszönetet mond ő a tápláló talajnak, erősödő szára, zöldülő levelei mind élni akarnak. Míg szirmai szivárvány színekben pompáznak, apró sejtjei életére vigyáznak. Kinyíltam, s élni akarok! Élvezni, hogy szép, törékeny virág vagyok. Boldogan nevetni a világ felé, míg el nem hervadok, álmom véget nem ér. Szeretni azért, hogy szeressenek, nevetni, hogy mások is velem nevessenek. 

T. Fiser Ildikó

Foto: Cserpnyák Elek

Nincs is halál

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

(Mary Elizabeth)

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmenet a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.

Akik egymásé voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd a kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!

Hangozzék a nevem házunkban,

ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi:

miért lennék a gondolataidon kívül…

Csak mert a szemed most nem lát engem,

nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok,

lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet,

és benne egész letisztult,

szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves… ha lehet,

töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért,

mert annyira szeretsz engem…

"Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél."

A spiritualitás útja

"Kérdés: van néhány barátom, akik már járják a spiritualitás útját, de most mégis nagyon rossz helyzetbe kerültek, hónapról hónapra élnek, elvesztik állásukat, házukat, és nem értik, hogy mindez miért történik, amikor ők úgy érzik változnak, változtattak. Mit tehetnék,hogy segítsek nekik?

dr. Molnár Gábor válasza: az a baj, hogy sok ember spirituálisnak hiszi magát, azt hiszi, ettől változik. ez nem változás. Még az sem változás, ha valaki spirituális tanfolyamokra jár, megtanul mindent, elolvas mindent, de NEM ÉLI amiről tanul, amiről olvas. Az valójában nem elég, hogy jó vagyok, próbálok jó lenni. Ha nincs jelen a felismerés és a tudatosság, ha spirituálisan nem vagyunk tudók, csak az alsó csakrákban élünk,kötődünk az akarásunkhoz, a családunkhoz, a szexhez, ezeknek a foglyai leszünk, és azt hisszük, hogy az Isten csapása, ha rossz történik, pedig nem, hanem vizsga. Az emberrel nem történik rossz, csak ő éli meg rosszul. Ha éhen hal, ha megölik, akkor is a legjobb dolog történik vele, ami akkori tudatminőségének megfelelő. Csak ezt nem bírjuk felfogni. Mennél alacsonyabb a tudatminőséged, annál inkább nem érted. Ha mondjuk ötösöd lesz a lottón, attól függően éled meg, milyen tudatminőségben vagy. Ha itt jelenik meg (mutatja, amit a táblán rajzolt), akkor pokol lesz, mert megjelennek a rokonok, kifosztanak, gondod lesz a pénzzel, stb. Ha itt jelenik meg (ismét mutatja), akkor viszont ugyanolyan szerény maradsz, névtelenül adakozol, mert nincs rá szükséged, hogy felmagasztaljanak. Tudsz gazdálkodni vele, de alacsonyabb tudatminőségben a gőg, a birtoklási vágy marad csak. Amíg nem tudjátok mi a szellem, az önvaló, az egó, addig nem értek vele semmit, ha bemagoljátok, mert az egészet összekutyuljátok egy moslékká. Ha azonosulsz, és foglya leszel a vagyonodnak, a családodnak, addig a felettes Éned és a Szellemed addig dobál, hogy már semmid ne legyen, ami körbebarikádoz, hogy kezdd el végre keresni azt az utat, ami hazavezet önmagadhoz. Az átlagember márpedig többnyire kívül van. Amíg tehát így van, addig valójában a spirituális úton járó ember nem tesz semmit, nem ér semmit az egész tudása. A Szelleme egyre inkább elvesz tőle mindent, és mindenkit, hogy végre hazavezesse önmagához."

"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit.

Sőt magadnak sem keresel kifogásokat.

Csak döntesz, közölsz, mész az úton.

Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle.

Kész vagy bármikor elengedni, mint mindent, ami nem Te vagy.

Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg.

De tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer." :))

(T.T.)

Most jönnek a jó dolgok!

Mint azt mindannyian jó párszor megtapasztaltuk, ha elromlik valami a lakásban, akkor több dolog is el fog, zsinórban, szépen egymás után. 

A következő jó dolog az lesz, hogy hasra esünk az utcán, vagy laposra tapossák a lábunkat a buszon, majd természetesen kapunk pár ideg- és lelkierőt próbára tevő hírt. Lebetegszik a kutyánk, a gyerekünk, leszakad a polc a konyhában és természetesen pont az, ahol a legtöbb, vagy a legbecsesebb cserepeinket tároltuk.

Egy hónapja vagyok munka nélkül. A fiam influenzás lett, a távirányítóm szétesett, a cd lejátszóm elakadt, a videolejátszóm meghalt, s a számítógépemen is úrrá lett a tavaszi fáradtság. Kedvenc zenéim hallgatása lehetetlenné vált és már elvonási tünetekkel küszködtem. A mosógépem őrült kattogás kíséretében fejezte ki nem tetszését, a mosdóban a hideg víz úgy döntött, időnként spontán elindul csurig töltve a kagylót, s bár a lefolyó mohón nyeldekelte kicsordult, s a boltból hazaérve vízvezeték szerelő után és mentőmellényért kiáltottam. A szobám ajtaján a zár kilazult, megjavítottam...soha többé nem tudtam kinyitni. Feltörtem.

Denevérek költöztek az ablakom feletti nyílásba és a bejáratot elvétve reptérnek használták a lakást. Időnként megpihentek a rajtam lógó hálóingen, az ágyamban, szerencsésebb esetben alatta.

A fiam meggyógyult, kaptam távirányítót, a lejátszó mostanra összeszedte magát, a számítógépen a google chrom pedig közölte velem, törölni kellene ezt meg azt, mert nagyon lelassultunk. Töröltük és most hasítunk. A nap ragyog, pedig országszerte borús időt jósoltak. Két év egyedüllét után ma randevúra megyek. A lányom a gyönyörű macskáját rám bízta. Este ott fogok aludni és hiába akarna szabadulni, össze-vissza fogom ölelgetni. A zárat megjavítja az exem. A nemzeti park dolgozói ígéretet tettek, amint a kisdenevérek erőre kapnak és kirepülnek, tesznek fel csapdát és kirekesztik őket fészkükből, hogy új otthont keressenek.

Jövő héten pedig találni fogok egy olyan munkahelyet, amiről álmodni sem mertem.

A legfontosabbat majdnem elfelejtettem: Itt a tavasz!

Kedvences

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

Wass Albert

Éles a szeme a vadnak,
ragadozónak, szabadnak.
Mint a kék tél s a gyötrelem,
világos és könyörtelen.
József Attila

Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendűségében. Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll, hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát. S hogy az állat elégedettebb, mint az ember, az csaknem bizonyos. Nem nyomja a holnap gondja, nincsenek olyan rafinált szükségletei, melyek kielégítéséről gondoskodnia kell, s nincsenek elemi igényei sem: ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja. Nincs öntudata (?), milyen szerencse! Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései, s nem unatkozik! S szerelmi élete mily remek! Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei; nincs házasság, csak szerelem... csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére. Nincs pénze! S nem is kell neki! Társas életének sincsenek olyan bonyolult, s mégis buta törvényei. Egyszerűbb, tisztább az élete.

Lengyel Menyhért

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?
Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?
William Blake

"A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hűsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tűnni a Föld színéről."

Nők képekben

Gyönyörű!

               

Kedves.

Rejtőzködő

Szelíd

Fenséges.

Hagyományőrző.

Egzotikus.

Szigorú.

Dolgos.

Különleges.

Tiszta.

Kecses.   

Öröm, Öröm, Öröm!

Megérkeztek az első kritikák az új blogomban közzétett írásaimra. 

Adtam valamit, amivel örömet okoztam és ez csodálatos érzéssel tölt el.

"Magával ragadó történetet olvashattam, azonban ˝útközben˝ jó pár hibát véltem felfedezni, de mivel a történet repített, nem volt érkezésem lejegyezgetni, hol és mit kellene javítani. Végigizgultam az egészet."

"Hú!

Hát ez fenomenálisan olvasmányosra és lebilincselően izgalmasra sikerült!

Gratulálok igencsak életszagú történetedhez!"

"Lebilincselő művet sikerült megalkotnod. Mindvégig sikerült a figyelmemet a tartalomra vonni.

Magam is átestem egy fájdalmas, nehéz szülésen és azt kell mondanom, hogy valóban a legcsodálatosabb dolog a világon a saját gyermek megszületése és akkor ott minden más jelentőségét veszíti.

teljes szívemből gratulálok hozzá!"

"Keserves volt olvasni, mert annyira kihoztad, hogy átélhető volt.

Gratulálok, tetszik a stílusod is!"

"Őszinte leszek hozzád...nem tudtam úgy elolvasni az írásaidat hogy közben ne környékezett volna a sírás...és azon gondolkodtam közben, vajon ezekből mi az, amit személyesen megéltél, mert biztos vagyok benne, hogy részese voltál ezeknek az eseményeknek.

Ezek után még inkább örülnék, ha találkoznánk..."

"Ilyeneket csak olyan tud írni aki át és megélt dolgokat...Ja ,és fel is ismerte a miérteket,okokat,történéseket!Életképek,nagyon jók....!!"

"Happy and csak a mesékben és Hollywoodban van ugye????

Jó,sőt nagyon jókat "írogatsz".Ugorj be ha erre jársz!De írj még ,mert már most hiányérzetem van,hogy elfogyott az olvasnivaló!"

"BELEOLVASTAM....Most,nem tudok mit írni,mert nem jutok szóhoz...Írj,írj...ez a Te utad!"

"Szia! A Szívdobbanás c. írásodat elolvastam, nekem ez te vagy ! Nagyon tetszik ahogy fogalmazol."

"Elolvastam, naná, hogy bőgök. Kemény:( Nemcsak fizikailag, de lelkileg is:("

"A szárnyaimat akarom" című írásod szavakba önti mindazt, amit a párválasztás sikertelenségével én is nap-mint nap átélek! Mindenképpen támogatlak, és biztatlak is egyben!"

"Csak egy kicsit beleolvasni volt eddig időm, nagyon tetszik!

Bővebben majd akkor, ha elég időm lesz mélyebben, átgondolva olvasni,

de te addig is csak írj!!!"

www.szivhang.blogspot.com

Úttalanul

Újra munka nélkül vagyok. Egy év alatt immár harmadszor. Aki ezt nem élte át, nem tudhatja, milyen érzés, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni és létbizonytalanságban élni. Kicsit összeszedem a gondolataimat és leírom mi történt. Mostanában úgy is csak azt teszem: írok. Azért is nyitottam új blogot, hogy valahol egy helyen legyenek az írások, amiket elkövettem. Most hasznát veszem, időm van bőven, s gondolatom, indulatom is van hozzá. Hogy tehetségem van-e, azt nem tudom, de rajtam segít: leköt, megmozgatja az agysejtjeimet, nem érzem haszontalannak magam.

Újból várakozásteli izgalom van rajtam, hogy hova, milyen körülmények közé kerülök, milyen emberekkel hoz össze a sorsom, milyen feladatokkal. Mert a sors szövődik tovább, ha állni látszik is, a háttérben fontos dolgok zajlanak, s valami közeledik.

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy én lépjek, döntsek, válasszak, mert most nincs helyzet, nincs út előttem...de bízom benne, hogy épül.

Egy új blog

Készítettem egy új blogot, ahol verseimet, írásaimat, novelláimat gyűjtöm egy helyre.

Ha érdekel, keresd fel, szeretettel várlak.

.www.szivhang.blogspot.com

Útra kelek

Üdvözlök minden látogatót!

Régen jelentkeztem bejegyzéssel, mert úgy döntöttem, felfüggesztem a blogírást. Egyenlőre nem törlöm a blogot, mert úgy vettem észre, a sok összegyűjtött kép rengeteg érdeklődőt vonz, de írással nem kívánom ezután gyarapítani.

Jelenleg hajléktalanok otthonában dolgozom, ami időm, energiám jó részét felemészti, és népes családom magának követeli a maradékot.

Az írást szenvedélyemmé vált, nem akarom, nem tudom abbahagyni, képességeimhez mérten igényesebb formában folytatom. Élményeimet prózában, novellákban fogalmazom meg, s az  www.amatormuveszek.hu oldalon Palace néven publikálom tovább.

Akiket követtem, azokat ezután is olvasni fogom.

Búcsúzom:

Palace