Újra munka nélkül vagyok. Egy év alatt immár harmadszor. Aki ezt nem élte át, nem tudhatja, milyen érzés, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni és létbizonytalanságban élni. Kicsit összeszedem a gondolataimat és leírom mi történt. Mostanában úgy is csak azt teszem: írok. Azért is nyitottam új blogot, hogy valahol egy helyen legyenek az írások, amiket elkövettem. Most hasznát veszem, időm van bőven, s gondolatom, indulatom is van hozzá. Hogy tehetségem van-e, azt nem tudom, de rajtam segít: leköt, megmozgatja az agysejtjeimet, nem érzem haszontalannak magam.
Újból várakozásteli izgalom van rajtam, hogy hova, milyen körülmények közé kerülök, milyen emberekkel hoz össze a sorsom, milyen feladatokkal. Mert a sors szövődik tovább, ha állni látszik is, a háttérben fontos dolgok zajlanak, s valami közeledik.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy én lépjek, döntsek, válasszak, mert most nincs helyzet, nincs út előttem...de bízom benne, hogy épül.
Nagyon bízom benne,hamar megépül az út és elindulhatsz rajta ismét. Szorítok neked!
VálaszTörlésKöszönöm. Ha vannak kapcsolataid, légyszíves intézz valami kevésbé rögöset. Már kirázza belőlem a lelket a szekér. :)
VálaszTörlésAhogy elnézem ezt a mai világot, többszintes az autópálya és idelent csak rögös utak vannak.
TörlésA rögöset már ismerem. Most kipróbálnám azt az autópályát is. :)És ki is próbálom...száguldozni fogok!
VálaszTörlés