Voltam, vagyok, leszek

Voltam, vagyok, leszek. De milyen voltam, milyen vagyok, s milyen leszek?

Időnként meg kell állnunk, s végig kell gondolnunk, kik is vagyunk, s kik szeretnénk lenni. Ha arcunk a múlt felé fordítjuk, észre fogjuk venni, hogy életünk eseményei, akár cölöpök a végtelenségben, úgy sorakoznak, s folytonos változások közepette vezetnek mostani énünkhöz.

Egy pillanatra érdemes elgondolkoznunk azon, van-e olyan fontos pontja az életünknek, amin változtatnák, s ha tennénk, miért. Nem hiábavaló ez a gondolatkísérlet, még akkor sem, ha tudjuk, végül látni fogjuk, nem változtatnánk semmin, mert mostani énünk megszületéséhez valamennyi cölöpre szükségünk volt. Minden találkozás, minden döntés, testünk fejlődése, az elsajátított tudás építette személyiségünket.

Az újabb lépés, hogy átgondoljuk, kik is vagyunk most. Kinek látjuk magunkat, kinek látnak minket, s e két én egyezik-e. Ha nem egyeznek, abból gondok származnak, elfojtások, szorongások, testi-lelki problémák jelenhetnek meg, ha túl nagy a különbség, akár azért van, mert szerepet játszunk, akár azért, mert rosszul kommunikálunk környezetünkkel.

Erősségeink, gyengeségeink összegzése, a világban és önmagunkban elfoglalt helyünk megtalálása után már könnyebb meglátni, mi az, amit a jövőben változtatni szeretnénk, s mi az, amit szeretnénk megőrizni.

Néha önmagunkban a legnehezebb a változást generálni, de egészségünk, épségünk, fejlődésünk érdekében időt kell szánnunk rá.

Megfelelő akarattal felépíthetünk akár új személyiséget is, mellyel változtathatunk az életünkön, ám a hirtelen nagy változásoktól óva intenék mindenkit, nem azért, mert ismerőseink nem értenék, mi történt velünk, hanem mert, ahogy fent is írtam, a kétféle személyiség ütközése csak felőrölne minket.

Érdemes tehát a gyengeségekre koncentrálni, és lépésről lépésre úgy változtatni, ahogy képesek vagyunk a változásra. Nem szükséges azonban minden kis gyengeséget kiküszöbölni. Nem tökéletessé kell válni, hanem boldoggá. Lehetnek bájos kis gyengeségeink, ha közben élvezzük az életet, és a tökéletesség sem elég, ha képtelenek vagyunk a boldogságra.