Érzés. Egy tiszta érzés, mi átjárja testem, lelkem, mit elmondani kevés a szó, tiszta, boldog világ, mit megtaláltam, mit megleltem. Megtartani, megbecsülni, ez a célom az eljövőben, olyan ez, mint mikor újabb patak fakad a hegytetőben. Olyan ez, mint mikor kitárja szirmait a virág, s először ízlelgeti véle a levegő frissítő illatát. Először érzi meg a langy eső melegét, először simogatja végig szirmait a szél. Először ingadozik, ha zord vihar fakad, s ha túléli, igazán virág marad. Levelei zölden nevetnek a kéklő ég felé, a csillagok ha felragyognak, síró boldogsággal fordul a fénylő hold felé. Köszönetet mond ő a tápláló talajnak, erősödő szára, zöldülő levelei mind élni akarnak. Míg szirmai szivárvány színekben pompáznak, apró sejtjei életére vigyáznak. Kinyíltam, s élni akarok! Élvezni, hogy szép, törékeny virág vagyok. Boldogan nevetni a világ felé, míg el nem hervadok, álmom véget nem ér. Szeretni azért, hogy szeressenek, nevetni, hogy mások is velem nevessenek.
T. Fiser Ildikó
Foto: Cserpnyák Elek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése