Mit is kivánok?

Mészöly Dezső: Az első ló

“Ne nyargalj úgy a vakvilágnak!

Vigyázz, maradj a járt úton!” -

Jól elragadott az a póni…

Miről is kezdtem versemet?

(Ki fesztelen szeret dalolni,

kötött formában is fecseg…)

Olyan siralmas e december,

s olyan hosszú a délután!

Örökké csak gubbaszt az ember,

s eped homályos cél után…

Bús elmebaj! Mit is kívánok?

A mennyországban volna jó,

hol angyalok közt nyargalászik

három leány, s egy póni ló.

Vesd magad a szakadékba!

Belesüllyedtünk az ostoba, semmit sem magyarázó tények mocsarába, amelyekbe úgy kapaszkodunk, mint a korlátba a szakadék szélén, moccanni sem merünk, gondolni sem merünk arra, hogy az ember belevetheti magát a szakadékba, és nem pusztul el (...), s pontosan ott találja meg az egyetlen igazságot, tulajdon lelkét!

(Wladyslaw Stanislaw Reymont)

Elég mélyről szemlélve a tengerszint is magasság!

Állapotjelentés

Magány

Csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.
(Dsida Jenő)

Ha valakit valóban szeretsz...

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj és tudod, hogy nem kellett volna. 

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

(Müller Péter)

A zene

„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót.” (J. W. Goethe)

„Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak.” (P. Coelho)

„A hangoknak legalább oly határozott értelmük van, mint a szavaknak, ha szóval nem is lehet kifejezni őket.” (F. Mendelssohn-Bartholdy)

„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.” (F. Schubert)

„A zene területe a szenvedélyes, meghatározatlan, szabályt nem ismerő érzelem.” (J. J. Rousseau)

„A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.” ( Giuseppe Verdi)

‎" A zene éppoly nagy hatalom mint a pénz, csak annál sokkal jobban lehet tisztelni és szeretni"

„A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös, vén tölgyet.” (W. Congreve)

„A zene lelkem lélegzetvétele, s egyszersmind imádságom és munkám.” (Liszt F.)

„Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak 


nélkül tudjunk imádkozni.” (John Lennon)

Egyszer fent...

...máskor lent.

Nézz farkasszemet!

"Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de az utóbbi időben azt vettem észre, mintha a világ eseményei kezdenének kicsúszni még azok kezéből is, akik "látszólag" irányítják, vagy "vezetik" azt. Egyszerűen eltűnik a kontroll,  a helyét a kapkodás és a pánik veszi át. Mindenki próbálja a meglévő eszközeivel, a megszerzett tudásával, pénzével és hatalmával újra megfogni a gyeplőt, de minél inkább akarjuk annál inkább kontrollálhatatlanná válnak az események és a lovak fékevesztetten száguldanak a szakadék felé.  

Az a valóság, amiben jelenleg élünk, mintha szép fokozatosan darabjaira hullna és mintha semmit, de semmit nem tehetnénk azért, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, vagy visszafordítsuk.

A kérdés az, hogy akarsz e még belekapaszkodni egy olyan valóságba, ami egész eddig életed során többnyire fájdalmat és szenvedést okozott neked, pillanatnyi örömökkel fűszerezve. Vajon képes vagy e hagyni, hogy az a valóság, amiben jelenleg élsz szétessen, és a szétesés helyet teremtsen egy újfajta valóság megszületésének. 

Ebben a hónapban elemi erővel támadtak rád az eddigi életed során felhalmozott fájdalmak, sérelmek, félelmek és szorongások, amik az elmúlt hónapokban fokozatosan felerősödtek. Minden, amiről azt hitted, hogy ezen már régen túl vagy (...sikeresen a szőnyeg alá söpörted...), most egyszerre jön elő és követeli tőled, hogy figyelmet szentelj neki és ezáltal újabb energiát nyerjen tőled.

Ezekre a problémákra egyszerűen nincs megoldás. Semmilyen orvosság, semmilyen módszer, vagy terápia nem képes kezelni őket. Ezeket a fájdalmakat nem tudod egyszerűen elmulasztani, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy kinövöd őket. A fájdalmaid, amikkel az évek során szép fokozatosan megtanultál együtt élni egy olyan jól felépített valóság részei, ami szép fokozatosan összeomlani látszik.

Az összeomlással egyidejűleg azok a védőbástyák is leomlanak, amiket pont azért építettél, hogy megóvd magad a további fájdalomtól, de ezáltal bezártad magad egy szűk cellába, amit szépen feldíszítettél és otthonossá tettél. Mi történik akkor, ha a védőbástyáid leomlanak és ott állsz védtelenül, kiszolgáltatva mindazoknak a fájdalmaknak, amiket az eddigi kemény munkáddal a bástyáidon kívül tartottál? 

Az igazság az, hogy ez az egész egy tudatos döntés kérdése. A bástyák összeomlása azt jelenti, hogy ennek a valóságnak az ideje lejárt, de ezzel egyidejűleg készen áll számodra a tudat új dimenziója. A fájdalmakra egyetlen gyógyír, ha felismered, hogy saját magad teremtetted őket és soha nem a külvilág szabadította rád őket. Nézz farkasszemet velük és elvesztik feletted a hatalmukat. Tudom, hogy ez sokkal fájdalmasabb, mint korábban bármikor, de nem élhetsz többé bezárva a saját félelmetes valóságodban

Ebbe a valóságba nem lehet menekülni, ebbe a valóságba csak tudatos döntések sorozatának eredményeképpen lehet belépést nyerni. Ebben a valóságban nincs helye félelemnek és fájdalomnak. Ebben a valóságba nem hozhatod magaddal a terheidet. Minden eddiginél keményebb munka vár rád, de most megéri megvívni az "utolsó harcot" a FELEMELKEDÉS zászlaja alatt."

...és a test is én vagyok, kár lenne tagadni.

Hinni kell

Hinni kell. 

Csókolni önfeledten, 

S libabőrbe bújt vágyakkal szeretni. 

Ölelni forrón, lágyan, 

Ringatózni hazugságban, 

Hogy jó ez így, s múlni nem fog soha. 

De tanúm a gyötrelem, 

Hogy múló ez. 

Tűnő szikra csupán, mi védtelen 

Üvegtestű sellő csak. 

Örökre vigyázó szívek dacára, 

Tovatáncoló láz. 

De kérdezi tán a szív, 

dobogjak-e még? 

Kérdezi tán a test, 

Vágyakba öltözzek s égjek néki? 

A pillanatokban van a varázs, 

Melyet a szívem úgy féli. 

...s rejtőzik magányba. 

Hinni kell...   

Orbán Gyula

Én vagyok a lélek

DZSELÁLEDDIN RÚMÍ

Én vagyok a hajnal, a hullámzó tenger,
Én vagyok a föveny, lehe est szelének,
Én vagyok a madár, madarász és háló,
Én vagyok a néző, a tükör s a képek,
Én vagyok a szőlő, a sajt, a must és bor,
Kristály kehely, csaplár és ivó testvérek,
A gyertya és tüzén perzselődő lepke,
A rózsa, fülmile s róluk szóló ének,
Én vagyok a homok, a lapát, mész, mester,
Az alapkő, tető; a közép és szélek,
Én vagyok a gyűrü és a lények lánca,
A teremtés foka, az erény és vétek,
Én vagyok, ami van, s az is, ami nincsen,Dzseláleddin, tudod, én vagyok a lélek.

Egy Út van előttem, melyiket válasszam?

Válassz! Hol pihennél?

1.
Sok zöld, dimbes-dombos, friss levegő, kék égbolt...valahol.

2.
Elbújni jó.
Szeretek fészket rakni,  bevackolni magam.

3.
Kicsit nomád, kicsit puritán, de ha kipróbálhatnám, nem mondanék nemet.

4.
Szép a tenger. De nekem hiányoznak belőle a hegyek. :)

5.
Számomra az ideális, kikapcsolódásra, megnyugvásra, gyönyörködésre legalkalmasabb
...lehetne!

6.
Csak nézem és nem tudom...ez a határtalanság bennem bizonytalanságot szül.

7.
Egyszerű, békés, kellemes.

Tükör a világ

A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg

 gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki

sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és

 magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most

rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban

 napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.

Vianney Szent János

Szemünk nemcsak lát, de

 teremt is. Úgy működik,

 mint egy vetítőgép:

 vágyainkat, vétkeinket

, rögeszméinket, elfojtott

 indulatainkat, de

 szerelmünket s

 eszményeinket is rávetítjük

 a külvilágra, s azt hisszük,

 hogy az olyan is.

Müller Péter

Mert a test szép

 formájában semmi

 egyebet nem kell

 szeretnünk, mint

 azt, hogy isteni

 eredetű lelkünket

 arra a szépségre 

emlékeztesse,

 amelyet korábban

 az istenek között a

 maga igaz és

 tiszta

 mivoltában látott.

Apuleius

„A csendben a lélek

 megtalálja az utat a

 tisztább fénybe, és 

mindaz, ami

 megfoghatatlan és

 megtévesztő, 

kristálytisztasággal

 feltárul.”

Mahátma Gandhi

A világ csak tükör,

 mely mindenkire

 saját

arckifejezését vetíti

 vissza.

Thackeray

Szivem minden hit otthona

Szívem minden hit otthona,

Nem rekesztettem ki soha,

Senkit-semmit belőle:

Így lettem szomjazók bora,

Krisztus-hívők monostora,

Gazellák legelője,

Zsidóknak törvénytábla,

Muzulmánoknak kábakő,

Pogány bálványok háza;

És követem a Szeretet

Útját, bármerre jár is ő,

Retek-fehér tevéivel.

Vándorbotot fogtam, szívem

Megdobban és megyek

Az égi karaván megett,

Bármelyik hit felé vezet.

(Ibn al-Arabi: Szufi hitvallás)

A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."

"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."

 

"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."
,Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog."

"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
,Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

Johann Wolfgang von Goethe

Képek:http://seresdelbosquemagico.blogspot.com/

Sebeink

A mindennapokban elkerülhetetlenül megsebződünk. Egy-egy rossz mondat, kellemetlen hír napokig visszarezeg a lelkünkben, nem tudunk szabadulni tőle. 

 Hiába, hogy közben jó is történik velünk: a kedvezőt is megkeseríti, ami fáj.

 Hurcoljuk magunkkal, ráül az arcunkra, olykor a másik emberre is átsugároztatjuk nyomott 

hangulatunkat. 

Azt hisszük, egyedül nekünk van bajunk, s elvár...juk, hogy az egész világ minket ajnározzon. Mohón lessük a gyógyító szót, vagy morcosan letagadjuk megbántottságunkat. Részvétet koldulunk, vagy császárként bezárkózunk... Nem érzéketlenséget prédikálok, nem is azt, hogy felületesen átfuttassuk a dolgokat, esetleg páncélba öltöztessük szívünket - agyunkat, amin aztán nem hatol át semmi, hanem azt javallom, próbáljunk meg a nagyidőben gondolkodni, mérlegelni, súlyozni az események és benyomások között, mi az, ami valóban lényeges, és mi az, ami tipikusan ún. "egynapos bosszúság". 

Persze az ember a rátörő érzelmekkel szemben az első percben védtelen; nehéz szelektálni. De talán hasznos az a módszer, amit én is követek (hiszen az én pályámon aztán csőstül akad megbirkózni való), hogy higgadtan megkérdezem magam-magamtól, vajon egy esztendő múlva is fontos lesz-e, amit e pillanatban tragikusan fogok fel...? Ha például leírom egy cetlire a napi rossz élményt, s egy év múlva előveszem, sokszor már nem is emlékszem a tényre, ami annyira felbolygatott. 

Vita, gáncs, apró szeretetlenség, a hiúság sebei - nyom nélkül elenyésznek. Ami igazán érintette a személyiségünket, húsz év alatt sem évül el, sajnos; csak a rálátás lesz szélesebb, s a megítélés szigora vagy a kétségbeesés lesz enyhébb. Ne pazaroljuk hát könnyeinket akármire: fogyatkozás az anyagokban, egy bármilyen tárgy elvesztése, munkahelyi kisebb igazságtalanság, elmarasztaló vélemény attól, akinek a szavára amúgy sem adunk sokat, hirtelen haraggal kiejtett cifra jelző attól, aki egyébként nagyon is szeret minket... a nagyidő eltörli. Minden átalakul - minden múlandó. 

Érdekes kísérlet: vegyük elő legkedvesebb tárgyunk, amihez görcsösen ragaszkodunk, tegyük magunk elé az asztalra, s képzeljük el a sorsát, keletkezésétől a megsemmisüléséig. Egy töltőtoll. Egy szobrocska. Egy jól simuló selyemblúz. Egy elegáns nyakkendőtű. Miből van? Milyen anyag és hányféle emberi munka kellett hozzá, hogy így összeálljon? Hogy került a tulajdonunkba? S mi lesz a sorsa később? "Az ember tragédiájában" is felsejlik a kórtörvény, hogy még a piramisok is elpusztulnak egyszer, "lanyha szellet" hozza rájuk a homokot, ami ki tudja, mikor, de mégiscsak betemeti őket... Ha az örökkévalóság felől tekintünk parányi dolgainkra, minden veszteség könnyebb, s ha meg-megkarcolják, elnézően mosolyog a szív.

/Jókai Anna/

Az élet a táncos, te pedig a tánc vagy

"Amikor ölelsz, légy az ölelés; amikor csókolsz, válj a csókká. Felejtsd el a személyedet, hogy azt tudd mondani: 'nem tudom ki vagyok, meghaltam benned, csak a szerelem létezik...' Nem a te szíved dobog, hanem a szerelem szíve; nem a te véred kering ereidben, hanem a szerelem vére; nem a te szemed lát, hanem a szerelem; és nem a te kezed simogat, hanem a szerelem keze. Válj a szerelemmé - lépj át az örökkévalóságba A szerelem megváltoztatja egész lényedet, annak minden dimenzióját. Nem az időben élsz, beléptél a Mostba."

"Csak kevés ember tudja mi a szerelem, és csak azok tudják, akik meg ismerték előtte az egyedüllétet. A magányos ember nem tud kapcsolatot teremteni, túl nagy szükséget szenved. Megpróbálja birtokolni a másikat, mert állandóan gyötri a félelem. A magányos embernek nincs mit adnia, a magányos emberek kiszipolyozzák egymást. A magány sosem szül szerelmet -csak szükséget. A szerelem pedig nem egy szükség. A szerelem luxus. Az egyedüllétből születik, amikor mérhetetlenül egyedül vagy és boldog vagy. Amikor egyedül vagy -gazdag vagy. Amikor magányos vagy -szegény vagy. A magányos ember koldus; koldus-edénye maga a szíve."

"Mi a célja a szerelemnek? A szerelem nem egy tárgy, nem lehet összespórolni, nem viheted a bankba, nincs rá kamat, és csak gyengül benned az ego tőle. Ha belegondolsz, a szerelem egy abszurd dolog; nem lehet kinyomozni az értelmét, tehát nem lehet célja sem. A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja."

"Amikor azt mondod valakinek, hogy "szeretlek", te nem tudod miről beszélsz. Nem tudod, hogy ez pusztán nemi vágy egy szép szó mögé rejtve. És csak rövid ideig életképes, bármely pillanatban eltűnhet. Ha tényleg meg akarod tudni mi a szeretet, felejtsd el a szeretetet. Ha azt akarod, hogy a kerted rózsáktól tündököljön, akkor először a talajt hozd rendbe..."

"A valódi harag gyönyörű, a hamis mosoly azonban visszataszító. Az igazi gyűlöletnek is megvan a szépsége, éppúgy, ahogy egy igaz szerelemnek is, mert a szépség az igazsághoz kapcsolódik. Nem a gyűlölethez és nem a szeretethez – a szépség az igazságból ered. Az igazság bármilyen formában gyönyörű. Egy valóban halott ember szebb, mint egy életet színlelő, hisz az legalább a valódiság legalapvetőbb minőségével bír."

"Szeress és szeress még mélyebben. Szenvedj és szenvedj még mélyebben. Szeress totálisan, és szenvedj totálisan, mert csak így megy keresztül a tisztátlan arany a tűzön, és lesz belőle tiszta arany."