Nézz farkasszemet!

"Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de az utóbbi időben azt vettem észre, mintha a világ eseményei kezdenének kicsúszni még azok kezéből is, akik "látszólag" irányítják, vagy "vezetik" azt. Egyszerűen eltűnik a kontroll,  a helyét a kapkodás és a pánik veszi át. Mindenki próbálja a meglévő eszközeivel, a megszerzett tudásával, pénzével és hatalmával újra megfogni a gyeplőt, de minél inkább akarjuk annál inkább kontrollálhatatlanná válnak az események és a lovak fékevesztetten száguldanak a szakadék felé.  

Az a valóság, amiben jelenleg élünk, mintha szép fokozatosan darabjaira hullna és mintha semmit, de semmit nem tehetnénk azért, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, vagy visszafordítsuk.

A kérdés az, hogy akarsz e még belekapaszkodni egy olyan valóságba, ami egész eddig életed során többnyire fájdalmat és szenvedést okozott neked, pillanatnyi örömökkel fűszerezve. Vajon képes vagy e hagyni, hogy az a valóság, amiben jelenleg élsz szétessen, és a szétesés helyet teremtsen egy újfajta valóság megszületésének. 

Ebben a hónapban elemi erővel támadtak rád az eddigi életed során felhalmozott fájdalmak, sérelmek, félelmek és szorongások, amik az elmúlt hónapokban fokozatosan felerősödtek. Minden, amiről azt hitted, hogy ezen már régen túl vagy (...sikeresen a szőnyeg alá söpörted...), most egyszerre jön elő és követeli tőled, hogy figyelmet szentelj neki és ezáltal újabb energiát nyerjen tőled.

Ezekre a problémákra egyszerűen nincs megoldás. Semmilyen orvosság, semmilyen módszer, vagy terápia nem képes kezelni őket. Ezeket a fájdalmakat nem tudod egyszerűen elmulasztani, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy kinövöd őket. A fájdalmaid, amikkel az évek során szép fokozatosan megtanultál együtt élni egy olyan jól felépített valóság részei, ami szép fokozatosan összeomlani látszik.

Az összeomlással egyidejűleg azok a védőbástyák is leomlanak, amiket pont azért építettél, hogy megóvd magad a további fájdalomtól, de ezáltal bezártad magad egy szűk cellába, amit szépen feldíszítettél és otthonossá tettél. Mi történik akkor, ha a védőbástyáid leomlanak és ott állsz védtelenül, kiszolgáltatva mindazoknak a fájdalmaknak, amiket az eddigi kemény munkáddal a bástyáidon kívül tartottál? 

Az igazság az, hogy ez az egész egy tudatos döntés kérdése. A bástyák összeomlása azt jelenti, hogy ennek a valóságnak az ideje lejárt, de ezzel egyidejűleg készen áll számodra a tudat új dimenziója. A fájdalmakra egyetlen gyógyír, ha felismered, hogy saját magad teremtetted őket és soha nem a külvilág szabadította rád őket. Nézz farkasszemet velük és elvesztik feletted a hatalmukat. Tudom, hogy ez sokkal fájdalmasabb, mint korábban bármikor, de nem élhetsz többé bezárva a saját félelmetes valóságodban

Ebbe a valóságba nem lehet menekülni, ebbe a valóságba csak tudatos döntések sorozatának eredményeképpen lehet belépést nyerni. Ebben a valóságban nincs helye félelemnek és fájdalomnak. Ebben a valóságba nem hozhatod magaddal a terheidet. Minden eddiginél keményebb munka vár rád, de most megéri megvívni az "utolsó harcot" a FELEMELKEDÉS zászlaja alatt."