Morfondír

Tényleg nem tudom, mi történt a blogommal. Minden egyéb működik a számítógépen, csak ide nem tudok belépni sokszor. Azt már írtam, hogy a kezelőpanel egy részét eltakarja valami reklám, de hogy ne úgy nézzen ki egy bejegyzés, ahogy szeretném, azt nem jól viselem. Az előzőnél is a világos szövegháttér szándékommal ellentétben került oda, de meg sem próbálom kijavítani, mert eltűnik az egész. Amúgy is korábbi lelkesedésem a blogolást illetően elhamvadni látszik. Itt tart még, hogy néha kapok privátban személyhez szóló leveleket, kéréseket, kérdéseket amik valahogy mindig akkor érkeznek, amikor a blogot lezárni készülök.

Valójában a célom csak az volt eredetileg, hogy az évtizedeken át írt naplóm feldolgozásának helyet adjak, maradandóvá tegyem valahol, hogy a blog linkjét majd magam után hagyva gyermekeim számára elérhetővé tegyem, ha "elmegyek". Az első harmad ezt tartalmazza. Utána már kedvem szerinti idézetekkel, tanításokkal, szép képekkel jelentkeztem csak, s ritkán személyes dolgokkal.

Az olvasottság és ismerkedés számomra sokadrendű és elhanyagolható dolog. Persze örülök, ha valaki jelzi tetszését, hogy valami módon hatást váltott ki benne amit írtam, vagy közöltem, láttattam. 

Sajnálom, ha valakit megbántottam, bár nem emlékszem, hogy lett volna ilyen. Nagyon zárkózott ember vagyok, s nem híve a levelezgetésnek. Minden megkeresésre válaszolok, de interneten keresztül nem tudok kapcsolatot, barátságot kialakítani.

Tegnap amikor beléptem, egy levél fogadott a szolgáltatótól, miszerint valaki bejelentést tett, egy bejegyzésemet vázlattá alakították, mert jogtalanul használtam fel, mint kiderült egy képet. A Szeretet című bejegyzésnél a szöveg ennyi: "Ők tudják...tudják...és tudják. Öt kép, ölelkező kisállatokról, amiket nyilvános helyről mentettem le. Tömegcikk. Töröltem a megjelölt képet. Nagy szeretettel üdvözlöm a bejelentőt. Remélem helyreállt a lelke békéje!

A héten szabadságot vettem ki. Nem nyaralni, hanem gyógyulni és megnyugodni. Vérvétel, kardiológia stb. volt a program. Tudom, hogy rosszullétem nem szervi eredetű. Komoly harcok dúlnak bennem, s kezdek alulmaradni. Fogást kell találnom, hogy bennem a feladást két vállra kényszeríthessem.

Évekkel ezelőtt írt verseim kerültek a kezembe. A versírás semmilyen szabályának nem felelnek meg, csak úgy megszülettek, lélekből, indulatból. Akár most is írhattam volna őket.

Arcomba hajol az arcod
Tekintetemet szemed égeti
Sóhajod érinti leheletem
Nélküled semmi nem vagyok

Hiába kérdem a létet
Mi lehet célja nélküled velem
Egyedül élem az életemet
Nélküled semmi nem vagyok

Fejem a melledre hajtom
Szívemet kergeti lélegzeted
Izmos férfikar vágyakat indít
Nélküled semmi nem vagyok

Faggatom ébren az éjjelt
Marad csak páromnak a pirkadat
Kihűlt párnámat senki nem őrzi
Tudom, hogy nem lehetsz velem

Verset hoztál, dallamot,
színt, fényt és illatot,
szerelmes szívdobogást,
zamattal telt friss levegőt,
repkedő lépteket,
feszülő, telt izmokat,
hangos kacagást,
lobogó, dús hajzuhatagot.
Tavaszt elsöprő vágyat,
halált megvető ágyat,
a jelenben élő álmot,
perzselő simogatást...

Szívem imában kérte. 
Ha csak tegnapig tart,
akkor is megérte!