Most jönnek a jó dolgok!

Mint azt mindannyian jó párszor megtapasztaltuk, ha elromlik valami a lakásban, akkor több dolog is el fog, zsinórban, szépen egymás után. 

A következő jó dolog az lesz, hogy hasra esünk az utcán, vagy laposra tapossák a lábunkat a buszon, majd természetesen kapunk pár ideg- és lelkierőt próbára tevő hírt. Lebetegszik a kutyánk, a gyerekünk, leszakad a polc a konyhában és természetesen pont az, ahol a legtöbb, vagy a legbecsesebb cserepeinket tároltuk.

Egy hónapja vagyok munka nélkül. A fiam influenzás lett, a távirányítóm szétesett, a cd lejátszóm elakadt, a videolejátszóm meghalt, s a számítógépemen is úrrá lett a tavaszi fáradtság. Kedvenc zenéim hallgatása lehetetlenné vált és már elvonási tünetekkel küszködtem. A mosógépem őrült kattogás kíséretében fejezte ki nem tetszését, a mosdóban a hideg víz úgy döntött, időnként spontán elindul csurig töltve a kagylót, s bár a lefolyó mohón nyeldekelte kicsordult, s a boltból hazaérve vízvezeték szerelő után és mentőmellényért kiáltottam. A szobám ajtaján a zár kilazult, megjavítottam...soha többé nem tudtam kinyitni. Feltörtem.

Denevérek költöztek az ablakom feletti nyílásba és a bejáratot elvétve reptérnek használták a lakást. Időnként megpihentek a rajtam lógó hálóingen, az ágyamban, szerencsésebb esetben alatta.

A fiam meggyógyult, kaptam távirányítót, a lejátszó mostanra összeszedte magát, a számítógépen a google chrom pedig közölte velem, törölni kellene ezt meg azt, mert nagyon lelassultunk. Töröltük és most hasítunk. A nap ragyog, pedig országszerte borús időt jósoltak. Két év egyedüllét után ma randevúra megyek. A lányom a gyönyörű macskáját rám bízta. Este ott fogok aludni és hiába akarna szabadulni, össze-vissza fogom ölelgetni. A zárat megjavítja az exem. A nemzeti park dolgozói ígéretet tettek, amint a kisdenevérek erőre kapnak és kirepülnek, tesznek fel csapdát és kirekesztik őket fészkükből, hogy új otthont keressenek.

Jövő héten pedig találni fogok egy olyan munkahelyet, amiről álmodni sem mertem.

A legfontosabbat majdnem elfelejtettem: Itt a tavasz!

Kedvences

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

Wass Albert

Éles a szeme a vadnak,
ragadozónak, szabadnak.
Mint a kék tél s a gyötrelem,
világos és könyörtelen.
József Attila

Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendűségében. Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll, hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát. S hogy az állat elégedettebb, mint az ember, az csaknem bizonyos. Nem nyomja a holnap gondja, nincsenek olyan rafinált szükségletei, melyek kielégítéséről gondoskodnia kell, s nincsenek elemi igényei sem: ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja. Nincs öntudata (?), milyen szerencse! Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései, s nem unatkozik! S szerelmi élete mily remek! Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei; nincs házasság, csak szerelem... csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére. Nincs pénze! S nem is kell neki! Társas életének sincsenek olyan bonyolult, s mégis buta törvényei. Egyszerűbb, tisztább az élete.

Lengyel Menyhért

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?
Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?
William Blake

"A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hűsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tűnni a Föld színéről."