"A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól.
Ezért, hát légy türelmes önmagaddal szemben.
Találd meg a neked
legmegfelelőbb utat.
De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak.
Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út.
Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve.
Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon."
Popper Péter
Szia!
VálaszTörlésNem olyan könnyű ezt az utat követni.
Szia!
VálaszTörlésValóban nem könnyű követni, de érdemes. Tizenkilenc éve kezdtem el másképp gondolkodni és most kezdem látni, tapasztalni az eredményt önmagamon, a környezetemen és az életemen, sorsomon. :)
Tanulgatom én is, mégis annyiszor történik meg az emberrel, hogy térdre kényszerül. Azonban tényleg fel kell állni, amíg csak képesek vagyunk rá. Én ma is szeretettel gondolok Rád!
VálaszTörlésLányom szokta mondani biztatásul: Anya, ha elesel, legalább szedj fel a földről valamit!
VálaszTörlésAz én kedvenc mondásom vadóc korszakomban ez volt: Földre küldhetsz élet, de ha felállok, FUSS!
És most megyek kedves Zsuzsanna megnézem, milyen gyönyörű új verset találok a blogodban. :)