Egy próbát megér!

Találtam pár csodaszép képet. Elképzeltem, milyen lehet ott élni, ahol készültek. Néztem őket, elmélyedtem a látványban, engedtem, hogy hatással legyenek rám. Varázslatos érzés volt. Mindegyik fotó kiváltott bennem valami megfoghatatlant, valami más, valami új minőséget az előzőhöz képest. Tegyetek egy próbát, ha van kedvetek.

Az ember nem tépett falevél

"Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az. 

Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint már túl késő bármit is tenni; hogy a mögöttünk lévő út már annyira tönkre van téve, hogy nincs esély egy olyan jövőbeli út megrajzolására, amely akár egy kicsit is más lesz. 

Mindig van az úton egy olyan pont, 

amikor új utat jelölhetünk ki. 

És megpróbálhatjuk követni.

Nincs élő ember, 

aki ne tudna újrakezdeni."

Lafayette Ron Hubbard

Új utak

...és eljött a nagy nap. Munkanélküli lettem. Várható és éppen ideje volt. A kezem, az ujjaim annyira fájnak, hogy a kardigánomat nem tudtam begombolni. 

Már úgy mentem dolgozni éjszakára, hogy a lányomat megkértem. tizenegy órára jöjjön vissza értem. Korán bementem, kitakaritottam a szekrényemet, kidobáltam minden felesleges dolgot és összecsomagoltam a holmimat. Vittem ajándékot a közvetlen munkatársaimnak. Nyugodtan vártam a műszakkezdést, miközben mindenki remegve, aggodalmaskodva találgatta, ki lesz az a két ember, akinek felmondanak.

A nagyfőnök személyesen jött be tiz órára, közölni a hirt. Erre még soha nem volt példa. Elmondta a kötelező szabadkozó magyarázatot a leépités szükségességéről, s én mosolyogva hallgattam végig.

- Semmi gond - mondtam neki - kérem a papirokat, mit kell aláirni.

Már a folyosó végén jártam, amikor visszanéztem. Még mindig ott állt és nézett utánam.

Bár ilyen esetben a biztonsági őr felügyelet mellett kell kiüriteni a szekrényt és ki is kisér azonnal az üzemből, a homlokomra csaptam, hogy elfelejtettem baseball ütőt hozni, amivel bosszút állhatnék és megrongálhatnám a gépeket és még visszasurrantam a csarnokba, mindenkivel kezet fogtam, mindenkit megölelgettem, aki közel állt hozzám. Kiosztottam az ajándékaimat, letörölgettem a többiek könnyeit és kisétáltam.

Új feladatok, új kihivások, új utak várnak rám. Nagy izgalommal és kiváncsisággal teljes várakozás van bennem. 
Egy új fejezet kezdődik.

Te mit választanál?

"A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. 

A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. 

- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. 

- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: 

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. 

- És azután? - kérdezi a halász. 

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. 

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. 

- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. 

- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. 

- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. 

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász. 

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit..."

Felhők fölött

Felhők fölött - Mezőhavas és cserepes között - Szováta, fotó: Kisfaludi Zoltán

Burj Khalifa Observation Deck @ Dubai

Repülj!

"A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása. (...) Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. 

Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva. Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát és megfosztanánk a repülés képességétől. 

Végképp nem ez a célom veled. Fiacskám, a fájdalom tudja a módját, hogy a szárnyadat szegje, és megfosszon attól, hogy képes legyél repülni. 

És ha ez a fájdalom hosszú időn keresztül kezeletlen marad, akkor könnyen megfeledkezhetsz arról, hogy mindenekelőtt arra teremtettelek, hogy repülj!"

/William P.Young: A Viskó/

Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni. Az ő számukra egy világ dőlt össze.

Wass Albert

A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.

Ernest Hemingway

Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.

Pam Brown

Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.

Jókai Mór

Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem.

Vavyan Fable

Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor az azt jelenti, hogy valaki, vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske.

Alan Alexander Milne

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.

Douglas Adams

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.

James Herriot

Még két nap...!

Csütörtökön reggel hat órakor, munkakezdés előtt összehivott bennünket a művezetőnk és közölte, hogy délután egy óráig eldönti, ki lesz ötünk közül az a kettő, akiknek megköszöni az eddigi munkáját és akik megkapják a felmondásukat. A döbbent csöndben kolléganőim elváltozott arcát figyeltem. Meglepetés, félelem, döbbenet tükröződött rajtuk.

Tavaly november végével befejeződött a leépités és az év utolsó munkanapján úgy búcsúzott tőlünk a főnökünk, hogy mindenki nagyon kösse fel az alsóneműjét, mert januárra már annyi megrendelést kapott a cég, hogy a csökkent létszámmal alig fogjuk győzni a munkát. 

Erre tessék...

Az elbocsájtás hallatán bennem nem mozdult meg semmi. Mintha nem ért volna váratlanul, pedig...de. 

Ahogy a többiek, úgy én sem sejtettem semmit. Mégis...ugyanaz, mint a kórházban...derűsen, mosolyogva vettem tudomásul, hogy esetleg mennem kell. 

Ma már szombat van. Még semmi hir. Változott a helyzet. A művezető próbál egyezkedni a vezetőkkel, hiszen ő tudja csak igazán, milyen kevés embere van, s ha még csak kettőt veszit, már nem tudja hozni a műszak az elvárt teljesitést. 

Hétfőn éjszakára megyünk. Akkor fogjuk megtudni, mire jutott...megyünk, vagy maradunk.

Aki ebben az országban él, tudja mit jelent ma munkanélkülivé válni egy ötven év feletti nőnek.

Ha maradnom kell, maradok. Ha menni kell, békésen kisétálok a kapun, tudva, hogy semmi nem történik ok nélkül. Valahol, valami már rám vár. Új feladat, új lehetőség, új kihivás.

Még a kórházban dolgoztam, amikor már tudtam, hogy egy gyárban nekem még ha rövid időre is, de "jelenésem van". 

Talán letelt az időm, megtanultam, amit kellett, bepótoltam, amit elmulasztottam, alkalmazkodtam, elviseltem, megszerettem, ami elől előző alkalommal elmenekültem. 

S most letellett a mandátumom?

Még két nap...!

Hát persze, hogy szeretlek.

Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam.

(Vavyan Fable)

Amikor elkezdtem szeretni magam...

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
HITELESSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá -
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÉRETTSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK. 

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ŐSZINTESÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt "egészséges egoizmusnak" neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
ÖNSZERETET.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
EGYSZERŰSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hgy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol MINDEN történik. Minden napot megélek. Ez a
TÖKÉLETESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
EZ AZ ÉLET!


(Charles Chaplin)