Szentjeim

aludni készül lassan az utca

házfalakra csendet sző a félhomály
a kémények fázva összebújnak
alkonyi nap tesz fejükre koronát
ahogy a madarak öreg fák odvában
úgy bújnak meg szívemben az emlékek
sápadt gyertyaláng lobban fel szobámban
rég látott arcokon táncolnak a fények
az asztalon a terítő hófehér
ahogy minden szent és tiszta ünnepen
rajta egy pohár víz só meg a kenyér
mint mindig amikor várlak titeket
itt vannak mellettem üres székeim
nézem őket tehetetlenül bénán
úgy szaporodtak meg ahogy éveim
vallatom őket de csak néznek némán
az őszi ködtől már minden tejfehér
elmúlás ellen lázadnak sejtjeim
nemcsak egy napig november elsején
amíg csak élek lesztek ti Szentjeim

http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=133871&check=44feb88ee437b52ab66c8552fbf94443