Kedvenc színem: Szivárvány

Szép, színes a világ!

Keresési kulcsszavak

Nagyon jól szórakoztam. Megnéztem, milyen keresési kulcsszavakkal, mondatokkal találtak a blogomba. Nem tudom, mit reméltek, de néhányan biztosan meglepődtek, mint ahogyan én is. Vajon megtalálták, amit kerestek?

Bölcs embernek ló való. (Nem sok mindenkinek van lova, annyi bizonyos.)

Az őzek boncolása. (Vajon melyik írásomban adtam kielégítő választ?)

Piás macska. (Az enyémek istenuccse vizet isznak!)

Baltasan mag. (Mi vaaaan?)

Kopasz őr. (Az nagyon szexis, ha zizmos is.)

Telefon tapéták. (Előfizetéses?)

Emberek boncolása élve. (Kis pszichopata.)

Ne használd a liftet! (Ember! A kilencediken lakom!)

Jól vagyok. (Örülök. Igy tovább!)

Meszesedem. (Fogyassz több kálciumot!)

Katonalovak. (Egyet sem ismerek.)

Bevásárlólista. (Szívesen adok kölcsön.)

Angyal hangya. (Ne má!)

Köszönöm szépen. (Nagyon szívesen!)

"Mentsük meg a Földet!" (Kicsit másképp)

Valami véget ért

Azt hitték, megőrültem. Reggel ahogy beértem a munkahelyre, rögtön elkezdtem táskába pakolni a holmimat. Megéreztem. A délelőtti InfóRum-on közölte a gyár vezetősége, hogy az drasztikusan csökkenő megrendeléseknek köszönhetően a kölcsönmunkaerőtől meg kell szabadulni, hogy a saját dolgozókat megmenthessék. Tudni kell, hogy a munkaerőkölcsönzőtől foglalkoztatott dolgozók mindenre be vannak tanítva, bárhol bevethetőek a gyár területén, s míg a saját dolgozók közül sokan biztonságban érezvén magukat teszegetnek-veszegetnek, s csak egyféle tevékenységre alkalmasak általában, addig a kölcsönzött emberek magas hatékonysággal dolgoznak.

Művezetőm a nap felénél elárulta, hogy én leszek az egyik elbocsájtott. Hozzátette, ha felhívatnak az irodába, legyek kedves jól meglepődni. Na, le is vettem egyből a kesztyűmet, kicsaptam a homlokomra a tiltott, rakoncátlan frufrutincseket, s elindultam körbecsókolózni a férfitársaságot búcsúzkodást színlelve. Főnököm megütközött tekintetére reagálva megkérdeztem: Mert mi lesz, ha meglátnak? Még egyszer kirúgnak?

Közöltem vele, hogy a másik csarnokba is átlátogatok, megkérem egy ismerősömet, szállítson haza, sok szajrét összeszedtem. Elmosolygott a bajsza alatt, s csak annyit morgott: Csak a rézzel vigyázz, jelzi a porta.

Egy munkahelyről egy év alatt kétszer kirúgni valakit, az nem pofátlanság?

Két hét felmondási idő van. A munkáltató eltekint a munkavégzés alól. Még szép! Úgyhogy jól megérdemelt pihenésemet töltöm. Nem mondom, hazaérve vagy fél óra erejéig összecsúsztam kicsintet. Ezalatt enyhén bírálhatóan reagáltam fiam feledékenységére, miszerint nem vesz tudomást róla, hogy elkezdődött az iskola, s nem járhat haza hétköznap az éjjeli órákban, hiába múlott el tizennyolc éves. Százéves porcicák repkednek a szobájában, s a szőnyeg alatt kitudja hogy került oda parizeldarabka a takarítás rendszertelensége miatt életre kelt, s felderítő útjára indulva elkezdett kúszni kifelé. Hamargyorsan a szoba közepére penderítettem mindent, amit ágyon, széken, asztalon, kukában találtam. Szép kis kupac kerekedett. Kicsit megkavartam, aztán vártam a gyereket. Nem szólt semmit. Okos gyerek, rájött hamar, hogy nincs több tolerancia. Szép csendben rendet rakott, kitakarított.

Nem tudom, mi lesz ezután. Tevékeny ember vagyok, nem megy az ücsörgés. A lakás már most ragyog. Még a macskákat is fényesre fürdettem. Most nagyon utálnak.

Holnap hatalmas rendezvény lesz a lakótelepünkön. A Hooligans zenél este, őket megnézem. A tűzijáték itt lesz a ház mellett. Tavaly is az erkélyről néztem a kilencedik emeletről, szinte az arcomban robbantak. A hallásom enyhén károsodott. Sokadszorra láttam már hasonlót, de ilyen gyönyörűségeset még soha. Most sem hagyom ki.

Régen jártam a blogomban. Kicsit benézek a kedvencekhez, olvasgatok, nézelődök. Mostanában nem értem rátok. Bízom benne, hogy hamarosan ismét nem lesz szabadidőm. Nem szeretem a tétlenséget.