Nem elég, hogy egy semmi kis kép miatt nyilvánosan megbélyegeztek a neten, mint egy tolvajt, közzé téve a linkemet! Még valaki rá is küldött a blogra valami vírust. Miért böki bárki szemét a közzé tett tartalom? Ami nekem nem tetszik, azt elkerülöm, nem nézem. Ennyi.
Reggel leugrottam a boltba. Hiába van hétvége, én nem tartom számon, hiszen én is egy kivételével, minden hétvégén dolgozom. Elfogyott a macskakaja, ez nekem elég nyomós indok.
Hazaérve felnéztem a betonszörnyetegre, amiben lakom, s nem éppen parádés jókedvvel léptem a még lehangolóbb liftbe. Kínosan ügyelek rá, hogy a talpamon kívül ne érintkezzek vele semmilyen formában.
Nem árulom el, mi minden látható nyomokban benne.
(Haha! Megint eltűnt az egész bejegyzésem, de visszamásoltam. Mi folyik itt kérem?)
Egy néni minden héten lelkiismeretesen fertőtlenítővel szétkeni a "talajt", de a lényegen mit sem változtat.
Enyhe undorral néztem körül, s miközben a lift lomhán, kelletlenül nyikorogva meglódult és elindult a kilencedik emelet felé, megpróbáltam visszatartani a lélegzetemet is.
(áááá! Ez meg már megint mi itt? Nem akartam szöveghátteret!)
Irtózva szemrevételeztem a ma reggeli állapotokat, s amikor konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy "jaj, csak ezt ne kellene néznem minden alkalommal!", egy hatalmas rángással elakadt a fülke.
Első gondolatom mindjárt az volt: Nesze neked! Most aztán lesegetheted, amíg meg nem unod! Miért nem vigyázol a gondolataidra?
Hányszor, de hányszor fordult elő velem, hogy ha valami gondolatot hatalmas negatív energiával indítottam útra valamivel kapcsolatban, azt a sors rövid időn belül az arcomba nyomta.
Nesze vazze! Nem tetszik? Hát szokjad és viseld el!
Miért nem tudok én pozitív dolgokba ennyi energiát feccölni? Hogyaszongya: Kell, mert kell! Mert imádnám, szeretném, akarom. A sors meg azt mondja: Tessék angyalom! Kérted, megkapod. Élvezd!
Háromnegyed órának tűnt, ezért lehetett vagy huszonöt perc, mire a segítség megérkezett. Ahhoz képest, hogy negyven éves koromig nem szálltam be sehol semmilyen liftbe egy gyermekkori beszorulás rossz élménye miatt, s ahhoz képest is, hogy szívritmuszavarokkal, szívelégtelenséggel utaltak a héten kardiológiára, kiválóan viseltem a bezártságot. Egyszer lódult neki a ketyegőm, de rászóltam kedvesen, hova, hova, te!? Gond egy szál se!
Aztán nyílott az ajtó és egy fiatalember köszönt rám kedvesen: Jó reggelt!
Kiszabadultaaaaam!
A google újította a felületét, nekem is állandó hibajelentéseket küld. De észrevettem, hogy a sablontól is függ, hogy egyszerűen, zavartalanul fut a dolog vagy sem. Azért választottam a legegyszerűbb sablont a blogomon. Én azt csinálom, hogy egyszer megírom amit akarok az Openoffice-ban vagy akinek van Word-ban is megírhatja, és onnan másolom be. Meg rendszeresen mentem a blogomról is az írásaimat.
VálaszTörlésEgyszer nekem is volt egy cirkuszom képekkel. Azokat én csináltam, valami bútorokat fényképeztem le, akié volt a bútor, úgy tudta, hogy az öreg Szervátiusz egyik tanítványa készítette őket, erre a fiatal Szervátiusz felesége beidegelt, hogy jogtalanul használom a nevét az öregnek. A képeket meghagytam, a készítőjét meg "valószínű egy román mokány" ra cseréltem.
Vannak ilyenek, hogy lefotóznak egy tököt, s rábiggyesztik a névjegyüket. Azért néha azon is el kéne az ilyen gondolkodjon, hogy nem e szánalmasan kicsinyes?
Kedves Attila!
VálaszTörlésKöszönöm a tanácsot. Eddig nagyon profi módon működött az oldal, nem kellett szerkesztőbe írnom, de ezután az lesz, hogy elkerüljem az inci-fincidenseket. A szöveg így megtartható, de annyira szerkeszthetetlen lettek a bejegyzések, hogy képtelen vagyok számomra esztétikus módon elkészíteni. Talán idővel javul a helyzet.