Van úgy, hogy a régi út az új?

Ma felhivtak a munkahelyről, ahonnan elbocsájtottak...szeretnék, ha visszamennék. Két hét sem telt el.

Ezalatt az idő alatt fokozottan ügyeltem arra, hogy semmi negativ gondolatnak ne engedjek teret magamban. Rendszeresen meditáltam, spirituális témájú könyveket, irásokat olvastam, lélekemelő zenéket hallgattam.

Próbáltam felkésziteni magam arra, hogy megérezzem, meglássam, meghalljam az intuiciót, valamiféle megerősitést magamban, hogy milyen irányt jelöl ki ezek után a sorsom. Felkészültem rá, hogy ha meglátok egy utat, akkor követni is fogom.

Aki már dolgozott gyárban, az ismeri a közeget, az ott fellelhető szellemi minőséget, illetve annak hiányát.

Több, mint tiz éve elmenekültem egy gyárból, mert nem tudtam beilleszkedni. Minden téren megbuktam, minden energiámat elveszitettem.

Most annyira sikerült elfogadtatni magam és elfogadni mindent és mindenkit, hogy utánam nyúlnak és visszahivnak.

Régen azt mondtam, én nem tudok ilyen közegben élni, létezni. Kibillenek, elveszitek mindent lélekben, szellemben, amiért addig keményen megdolgoztam, amit elértem. Most vagyok már olyan erős és elfogadó, ha valaki felém nyújtja a kezét, akkor nem húz le, hanem én vonom, emelem magam felé a nyugalmammal, szeretetemmel, jókedvemmel?

Pozitivnak, jónak lenni egy ashramban, spirituális közegben nem nehéz. Ott nem kihivás.

Ahol nagy a hiány, ott kell a segitség leginkább.

Pár barátomat megkérdeztem, mi a véleményük. Mindannyian megpróbáltak lebeszélni a visszatérésről mondván, hogy nekem most már konkrétan spirituális úton kellene járnom, nem pedig az egészségemet feláldozni a gyárban. Tény, hogy valóban ért egészségkárosodás, s ha visszamegyek, elkerülhetetlen a további behatás.
De mi az a spirituális út? Szerintem a hétköznapokban ugyanúgy lehet valaki spirituális, nem kell feltétlenül pódiumon előadást tartani vélt, vagy valós bölcsességünkről.
Ha legalább valami elképzelés, vágy hajtana valamilyen irányba, valami elfoglaltság felé ezen az úton! A számmisztika érdekelt volna, de ahogy jelentkeztem a tanfolyamra, azonnal megszűnt. Jósoltam már kártyából, tanultam asztrológiát, tenyérelemzést. Volt úgy, hogy ebből éltem. Nem vonz.

Egyik barátnőm azt mondta, amikor nem tudott lebeszélni: Kivánok az utadhoz minden jót...és világits!

Ha most ez az út nyilott meg előttem, amelyik visszakanyarodott, hát megyek a gyárba.

Van úgy, hogy a régi út az új?