Örülök neked!

Két napja dolgozom. Ugyanaz a hely, ugyanaz a helyzet, ugyanazok a nehézségek...és mégis...!

Annyira más minden, mint amennyit változtam ebben a három hétben. Másképp nézek, látok, hallok és érzek. 

Ebben a két napban számtalanszor hallottam azt, hogy "örülök neked", s ölel boldog-boldogtalan! Mindenki mosolyog rám. 

Vasszigoráról, morcosságáról közismert üzemvezetőnk ma odajött hozzám, holott soha egy szót sem váltottam vele, és azt mondta "örülök, hogy visszajött". Kicsit zavarba jött, enyhén elpirult saját szokatlan reakciójától. 

Örülünk hát mindannyian. :)

Eddig is jó kapcsolatom volt mindenkivel, de ez a szeretetteljes fogadtatás meglepett. Nem vagyok egy "partiarc". Nem veszek részt a szokásos felületes szócséplésekben, amik a nehéz munka okozta fásultságot, kimerültséget teszik a gyárban elviselhetővé. Valami másért kedvelnek. Valamiért, ami én vagyok.

Amikor nővérként dolgoztam és én kerültem műtőasztalra, akkor is azt mondtam, megérte a sok szenvedés, mert igy megtapasztalhattam munkatársaim irántam érzett aggodalmát, törődését és szeretetét.

Az utóbbi öt évben ezekből többet kaptam, mint az előző negyvenötben együttvéve.

Nem régóta tudok igazán elfogadóan, feltétel nélkül szeretni...szinte bárkit. Máris érzem a hatását. 

Remélem ez az állapot nem csak átmeneti. Gondozom magamban, mint a legdrágább növényt, mert még-még növekednie kell!