Majd elmúlik

Hangok, szinek, fények, illatok, izek...hova tűntetek?

Néma, homályos, szintelen, jellegtelen, iztelen minden.

Borongós, párás, ködös ősz...

Tegnap még úgy szerettem.

Indulatos, szenvedélyes, dühödt, elkeseredett,

bűntudattal, szégyennel terhes érzelmek,

gondolatok vették át az uralmat bennem.

Látom, hallom, ott kavarognak,

dagonyáznak nem is oly mélyen.

Hagyom. Oka van.

Mint mindig kivárom, s közben ezt mondogatom:

Majd elmúlik...majd elmúlik.