Az intuíció, a megérzés gyakran ellentmond az értelemnek, az érzéseknek, vagy akár a szokásoknak, ezért nagyon nehéz bízni benne – írja Kurt Tepperwein Szuperintuíció című könyvében. Az érzések a kényelmesebb út felé terelnek minket, az ész pedig racionális érveket és ellenérveket sorakoztat fel. Ezek az észérvek gyakran rácáfolnak az intuíciónk által közvetített üzenetre, ezért általában az eszünkre hallgatunk. Nem is olyan régen még csak az értelem számított, csak az ésszerű megoldás lehetett az igazi. Az utóbbi években azonban kifejlődött egy másik szemléletmód is, amely szerint jobb, ha bízunk a sugallatokban, gondolat-bevillanásainkban, szokatlan ötleteinkben. Az értelem persze szükségszerű, de nem minden.
Az intuíció általában váratlanul jön, ám mindig a kellő pillanatban. Belülről érkezik, de általában külső hatás váltja ki. Sokkal nagyobb mértékben érinti mindennapjainkat, mintsem azt feltételeznénk, kreativitásunk jelentős alkotóeleme.
Az intuíció legfontosabb kritériuma: egy probléma megoldása, a válasz megtalálása egy nehéz kérdésre. Általában akkor keletkezik, ha már nem gondolkodunk olyan intenzíven az adott kérdésen. Persze azért nem minden spontán ötlet azonos az intuícióval.
Az intuíció minden emberben ott szunnyad, s bár az idők során nem gondoztuk kellőképpen, mégsem sorvadt el. Mint minden más képességet, az intuíciót is fel kell ébreszteni, ki kell fejleszteni, ápolni kell. Némi türelemmel és gyakorlással ismét szabadjára engedhetjük elnyomott képességeinket, és ezáltal tágíthatjuk tudatunkat, finomíthatjuk érzékelésünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése