Szeretet. Szerelem.

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.

/Müller Péter/

Falu Tamás

Ha nem születtél volna,
Akkor is sejtenélek,
Megrajzolgatott volna
......Az álmodozó lélek.
Feltünedeztél volna
A lámpafényben este,
Fejed finom árnyéka
A falról rám meredne.
S ahol szelek és párák
Örök harcukat vívják,
Megtalálnám egy felhőn
Homlokod lágy profilját.
Lehet, hogy nem is vagy más,

Csak esti falon árnykép,
Vagy bárányfelhők közé
Lehelt égi ajándék .
Ezért, ha lámpa gyullad,
Ha nappal felhők mennek,
Megköszönlek a földnek,
Megköszönlek a mennynek

"A szerelem útja a testtől a lélekhez, a végestől a végtelenbe, a mulandótól az örökkévalóságba vezet. Így szerelmednek fokozatosan fejlődnie kell a testek vonzódásától és egyesülésétől a szívek vonzódásához és egyesüléséhez, majd a lelkek egyesüléséhez, egészen az Isten lakta lélek végtelen mélyéig...
Csak akkor lesztek alkalmasak a szerelemre, ha egymás számára kimeríthetetlen forrássá váltok. Senki sem ihat a kiszáradt forrásból."

/Michel Quoist/

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg , téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel a deszka amelyből csónakodat épited. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésem : Ne bánts!
/Honnes Tuch/

Arról se feledkezz meg, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai.
/William Paul Young/

"Ha az emberállat szépségét, a külső testi szépséget ápolod csak magadban, szépséged korlátozott és fájdalmasan mulandó lesz. Ha a lelkedet gazdagítod, szépíted, emberi szépséged a végtelenségig bontakozhat ki."

/Michael Quoist/

"A szerelem útja a testtől a lélekhez, a végestől a végtelenbe, a mulandótól az örökkévalóságba vezet. Így szerelmednek fokozatosan fejlődnie kell a testek vonzódásától és egyesülésétől a szívek vonzódásához és egyesüléséhez, majd a lelkek egyesüléséhez, egészen az Isten lakta lélek végtelen mélyéig...
Csak akkor lesztek alkalmasak a szerelemre, ha egymás számára kimeríthetetlen forrássá váltok. Senki sem ihat a kiszáradt forrásból."

 /Michel Quoist/