Véletlenek pedig nincsenek!

  Már egy éve lesz...emlékszem, mintha most történt volna. A kórház teraszán üldögéltem. Túl a délelőtti nyüzsgésen, viziteken, vizsgálatokon és műtéteken, az osztály elcsendesedett. A betegek délutáni sziesztájukat töltötték. Az elesettebbek a kórtermekben, az ágyakban pihentek nővértársam felügyelete alatt, a lábadozók, fentjárók hűs lombok alatt a teraszon üldögéltek velem.
Ahogy ott csendben elmerengve élveztem a langyos, simogató levegőt, néztem a sűrű lombok alól előbújó,  ágak között játékosan bucskázó fénynyalábokat, teljesen elfeledkeztem magamról. csak éreztem, érzékeltem, VOLTAM. Egészen váratlanul ott, abban a pillanatban megjelent a tudatomban egy nagyon határozott és erőteljes gondolat...nem is gondolat...egyszerűen tudtam, hogy ennyi volt, a dolgom itt elvégeztem, mennem kell. Csak meglepettséget éreztem, s rögtön a nyomában önkéntelen elfogadást. Nyoma sem volt bennem ellenkezésnek, pedig korábban meg sem fordult a fejemben hasonló gondolat.

  Aztán mint korábban leirtam, hetekkel később valóban úgy alakultak a dolgaim, hogy elkerültem a kórházból, pedig ennek érdekében én semmit nem tettem.
Azóta próbáltam ráérezni, hová és merre lesz az utam. Tudtam, hogy a gyár, ahová kerültem, rövid és átmeneti megoldás csupán a megélhetés kedvéért, de a valódi utam és helyem meg kell találnom.
Nem töprengtem, nem próbáltam kispekulálni mit, miért és hogyan lenne jó. Tudtam, hogy valahol dolgom van, s ahogy eddig mindig, a sors oda vezet akkor is, ha nem akarom.
Régebben komolyan foglalkoztam kártyavetéssel, tenyérelemzéssel, tanultam asztrológiát, de mint afféle Ikrek-jegyű ember eléggé felületes módon sok minden másba is beleütöttem az orromat. Valamikor régen iciripicirit a számmisztikába is, de mivel majdhogynem diszkalkuliában szenvedek, hamar letettem róla, hogy belemélyedjek. Gyermekkorom óta különös, diszharmonikus kapcsolatban állok a számokkal. A lakcimkártyámon az ajtószám rosszul szerepel, mert eltévesztettem az űrlap kitöltésekor, de a szomszéd lakásra is kötöttem már biztositást szintén emiatt. Ha megkérdezték régebben hány éves vagyok, még annak is utána kellett számolnom.

  Koncentrálnom kell, ha mind a négy gyermekem születési dátumát pontosan fel akarom idézni és volt már, hogy álláshirdetésre jelentkezvén az odavezető úton háromszor hivtam fel a tulajt, ismételje el a házszámot, mert elfelejtettem. Inzulin adagolásakor a nemzetközi egységet beadandó adaggá átszámolni elég komplikált feladatnak tűnt, s csak komoly felelősségérzetem, hivatástudatom és összeszedettségem okán nem hibáztam soha. Sorolhatnám.
Alig egy hete minden előzmény nélkül erős érdeklődés támadt fel bennem és megszállottan kezdtem az interneten kutatni számmisztikával foglalkozó oldalak után és intenziv tanulmányozásukba kezdtem. Két könyvet is beszereztem, illetve annyit jegyzeteltem pár nap alatt, hogy munkától elgyötört ujjaimat alaposan megkinoztam. Minden úgy ment, mint a karikacsapás.

  Asztrológiai és Tarot területén szerzett háttérrel rendelkezve, hatalmas inspirációval támogatva azt vettem észre, hogy korábbi tapasztalataimmal ellentétben fogékony vagyok a számokkal kapcsolatos elemzésre és magáról kinyilt előttem ez a világ. Hihetetlen az az érzék, az a rálátás az összefüggésekre, ami pár nap alatt már megteremtődött bennem.
Elhatároztam magam. Mindenek előtt ezzel szeretnék foglalkozni és mindent elsajátitani, amit ebben a témában csak lehetséges, s nem csak jó, de az egyik legjobb numerológus szeretnék lenni, hogy maximális szolgáltatást nyújthassak azoknak, akik ezt igénylik.
Én és a számok! Hihetetlen!
Ma bekapcsoltam a számitógépet. Kedvenc számmisztikai blogomba léptem be és ott egy szeptemberben induló tanfolyam kinálta magát azonnal az én városomban.

 

Csak néztem a monitort megbabonázva. Ismét kitárult előttem egy kapu, megjelent egy út...hát elindulok rajta és kész.

A keresetem szűken elég a megélhetésre, de jelentkeztem.

Ha ott kell legyek, megteremtődik az anyagi háttér is, tudom.

Nem hiszem, TUDOM!