Elkezdődött az idei Savaria Karnevál. Eddig minden évben megnéztem. Szines kavalkád...jelmezes felvonulás, előadások, koncertek, látványosságok, római katonák, rabszolgák, ősmagyarok, zsoldosok, gladiátorok barbár harcosok, ijászok, előkelőségek, Vesta szűzek, hastáncosok, tűznyelők, gólyalábasok rohangálnak szerte a városban. Van Borok utcája és Sörtér, lehet kapni többek között Gezemicét, a Pityókás pacskert és a Pityókás tekerentyűt. Nagyon finom, meg kell kóstolnod! Tartanak rabszolgavásárt, harci viadalokat. Az Iseumban Varázsfuvola előadás lesz, de Karneválszinházba is lehet menni szórakozni.
Diadaliv épült, istenszobrokat állitottak szerte a Fő téren, de egy Vesta szentély is készült az alkalomra. Rengeteg vásáros érkezett. Gyönyörű dolgokat lehet kapni. Sül az ökör, kolbász és langalló, incsiklandó illatok csiklandozzák az ember orrát. Mi kell még?
Nekem kellene...valaki, akivel el tudok menni, hogy ne járjak úgy, mint tavaly, tavalyelőtt és azelőtt...hogy bárkivel találkozom, mindenki azt a kérdést szegezi nekem: Egyedül vagy? Kivel jöttél?
Annyiszor hallottam ezt a kérdést, hogy kénytelen voltam óvatosan körülnézni. Tényleg mindenki markolja valaki kezét, kapaszkodnak, karolnak egymásba, hogy el ne keveredjenek a tömegben, gyereket cipelnek. Szólnak egymáshoz, megbeszélik hova menjenek, mit nézzenek meg, mi tetszett és mi nem, együtt falatoznak, iszogatnak és egyáltalán...jól érzik magukat együtt.
Engem nem zavar az egyedüllét...általában. A Jazz fesztivált is végigülöm minden évben egy fő téri padon, élvezve a zenét.
A karneválon is zavartalanul élveztem a partner nélküliség adta szabadságot, hogy akkor fordulok sarkon és iramodok az ellenkező irányba egy dallam, hang, vagy illat nyomába, amikor kedvem szottyan, nem kell egyezkedni senkivel. Oda megyek, azt bámulom akár órákon át, amit akarok, zavartalanul.
Azt persze tudom, ha nem élne velem a fiam és nem vennének körül emberek a munkahelyen, annyi időt töltenék csendben, beszéd nélkül, hogy észre sem venném, ha begyógyulna, beforrna a szám.
A viccet félretéve: mindenkinek kell, akihez szólhat, aki szeretettel nézi őt.
Ebben az évben itthon maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése