Karma és szabad akarat

Isteni Énünk, aki szereti földi lényünket, türelmesen terelget, üzeneteket küld, akadályokat állit, hogy rájöjjünk, nem jó irányba haladunk. De ha ezt nem vesszük észre, hanem csak a saját fejünk után megyünk, mérgesen szidva a sorsot, mert nem enged meg nekünk semmi olyasmit, amire vágyunk, akkor bekövetkezhet a legrosszabb: a sors kiemeli földi részünket ebből az inkarnációból.
Vagy a testünk és a földi életünk alkalmatlan arra, hogy elvégezze azt a munkát, amiért született akkor az Isteni Én leteszi ezt az eszközt (véget vet a céltalan földi inkarnációnak, például baleset formájában), és egy másik, megfelelőbbet használ (új inkarnációt indit, más körülmények között). Ezért fontos, hogy figyeljünk és észrevegyük a sors intelmeit, és önként kövessük a terelgetését. Ha támogató események jönnek, akkor valószinüleg jó úton járunk, még akkor is, ha ez nem feltétlenül tetszik földi énünknek.

Ellenben ha állandó akadályozó események történnek, vagy úgy érezzük falakba ütközünk mindenhol, akkor valószinüleg nem az a mi utunk, akkor sem, ha nagyon szivesen mennénk arra, s még ésszerűnek is látszik. Itt is később fog kiderülni, hogy miért az volt a helyes út.
Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy a megfelelő úton járunk-e, vagy szeretnénk a sorsunknak megfelelő döntést hozni, akkor figyeljünk befelé is, a lelkünkbe. A szivünk mélyén, ami nem a vágyakat jelenti - érezni fogjuk a helyes irányt, függetlenül attól, hogy az egónknak mi tetszene.

Próbáljuk ezt megtalálni. Ráérezni, megtenni. Utána pedig figyelni az élet jelzéseit.

Aki tudatosan a helyes irányba akar menni, az szabad akaratát önként átadja a sorsának, és ezért a sors megjutalmazza: egyre nyugodtabb és elégedettebb élete lesz, hiszen a szive mélyén tudja, hogy pontosan azt teszi, amiért a Földre született."