Én a viz és a szél szeretnék lenni!

Valahol mélyen érzem...nem jó úton járok.

Orvul, a "semmiből" üvölt föl bennem a felismerés: hiszen lézengek!

Nincs is út a lábam alatt!

Vizben létezek...nem úszom...csak sodor, s én alkalmazkodom, elviselem. Mint egy csendes vizű folyóba hullt kacat...visz magával...partra sodor, mint semmi kis hulladékot, majd friss hulláma új lendülettel ismét magával ragad...hogy kis távolsággal odább új játék után kapva elveszitsen megint.

Vagy láttad már, hogy kap fel rohanó szél száraz falevelet? Emeli, emeli, pörgeti, alábújik, fölészáll, megforgatja, s máris száguld tova...s a falevél lágyan, gyengülő lebegéssel, sóhajtós megadással végül talajra nyugszik.

Rádöbbenet! Én a viz és a szél szeretnék lenni!