Tegnap este edzés közben eltörött a fiam kézfejében egy csont. Most jöttünk meg a sürgősségiről. Bár ismerősként kezeltek, mint egészségügyi dolgozót, az egész délutánt ott töltöttük. Hol az osztályon, hol a sürgősségin várták hiába az egyszem orvost, aki mindkét helyen egyszerre látta el az ügyeletet. Türelmetlen volt, ideges, éhes és fáradt. A betegek úgyszintén. Magyar egészségügy. A gondok nem kicsik.
Hétfőn éhgyomorra viszem a gyereket és ha nem javul a keze, már mitől is javulna, meg is műtik aznap. Majdnem elájult a fájdalomtól, amikor a helyére próbálták húzni az elmozdult csontvégeket. A papirján persze az van feltüntetve, hogy helyi érzéstelenitést kapott, de ez nem igaz.
Elég volt a kezére néznem és egyből láttam, hogy eltörött. Délelőtt sikerült egy jót meditálnom, igy még higgadtabban, kiegyensúlyozottabban viselkedtem, ami jó hatással volt a rémült gyerekre. Felvilágositottam minden lehetőségről előre, hogy mi fog történni. Az esetleges fájdalom mértékét nem emeltem ki, de utóbb kiderült, hogy jól tettem. Amikor a gipszelés és a második röntgen után látszott, hogy már jobb, de nincsenek a helyükön a csontok és esetleg újból igazitani kell, már tudta, hogy mi vár rá és tipikus Bak-ként viselkedve kijelentette, hogy ha valaki csak szemmel is illeti még egyszer a kezét, azt felboritva a keritésen keresztül is, de távozni fog.
Holnap meghivást kaptam a parkerdőbe. Gábor az én tanitóm és barátom telket vett odafent a dombon, s elmegyek megtekintem, hogyan lehet semmit tenni a természet lágy ölén. Jót beszélgetünk vele és fogadott nővéremmel, az ő párjával, akit mint régebben emlitettem, Évának hivnak.
Szinte minden szabadidőmet a négy fal között, a kilencedik emeleten töltöm. Lehet, hogy elfog majd a szédülés, ha földet és füvet érzek a talpam alatt?
Békességes, szép hétvégét kivánok minden blogba betérőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése