Az ideális otthon...lehetne

 Nem gondolkodom luxuséletmódban, de kezdjük a maximumon, és a minimumonfejezzük be, amit még szivesen bevállalnék, amit még képes lennék örömmel tolerálni.

A természet közelsége a legfontosabb számomra. Mondom ezt egy kilencemeletes ház legfelső szintjén lakva. Viszont ha kinézek az ablakon, a lábam előtt fekszik a város az összes zöldjével, látom a távolban a dombságot, s szinte szemmagasságban úszkálnak a felhők és repkednek a madarak.

 

Az éjjel álmodtam. Egy erdőben utaztam, ami tele volt gyönyörű mesebeli házikókkal. Kicsivel, naggyal, egyszerűvel, cifrábbal... Dimbes-dombos erdei-hegyi utakon haladtunk. Csak fák, bokrok, erdei növények, virágok, utacskák és házikók mindenfelé! Kapkodtam a fejem, nézelődtem a sok szépség láttán boldogan. Soha nem volt még ilyen mesebeli, örömteli álmom. 

  Én hiszek abban, hogy a legparányibb viskót is lehet kedves, meghitt, otthonos kuckóvá varázsolni.

Még a legvacakabb albérletet is képes voltam úgy belakni, hogy minden barátom boldog mosollyal vackolta be magát nálam valamelyik sarokba, ha meglátogatott...és itt most nem kizárólag és elsősorban a stilusérzékre, jóizlésre gondolok, mint kizárólagos és elsőrendű szempontra, bár az sem elhanyagolható.

 Ha harmónia uralkodik a tárgyak és szinek alapján, ha abban az otthonban harmónia uralkodik tárgyi és szellemi értelemben is, akkor az a tökéletes otthon, legyen akár csak egy kajiba.

  Számomra talán nem is lehetne ideálisabb pihenőhelyet elképzelni a képen látottnál. Naphosszat képes lennék üldögélni ilyen környezetben. Maga a kényelem, a béke és a nyugalom szigete. S ha a kilátás dimbes-dombos tájra nyilik, az maga lehet a földi menyország.

   Ugyanez a helyzet, csak már a falakon belül. Tiszta, világos szinek, sok fény, puhaság és kilátás, amerre a szem ellát.
 Egy könyv, halk zene, madárcsicsergés, amúgy néma csend.
 Békesség.

 

 Könyvtár és olvasószoba mindig, minden lakberendezési álmomban szerepelt. Falakat beboritó könyvespolcok, rengeteg könyvvel.

 Egy csinos kis iróasztal, ahol dolgozni lehet.

 Azt hiszem egy valaha volt életem emlékei tükröződnek vissza e vágyamban, mert akkora bennem a szeretet az irás után, s annyira nincs tehetségem hozzá, hogy csak ezzel magyarázhatom a kötődést.

  A nappali...lehetne. A család, a barátok vendégül látásához, nagy beszélgetésekhez, családi ünnepekhez, a békés estékhez és nappalokhoz.

 

Régi, vagy új stilusú hálószoba? Majdnem mindegy. A nagyon modern áll csak távol tőlem. Természetes anyagok, pasztell szinek, ez a fontos, s szűz aszcendensemből következően a tisztaság, rend és szimmetria.

...és itt vége is az álmodozásnak.

Ébredj fel! - mondom szeretettel, kedvesen magamnak - És tekints ki az ablakodon!