Az öreg lelkek jellemzői

1. Soha nem érzik azt, hogy igazán megértenék őket

Mivel mások a meggyőződéseik, érdeklődéseik és elképzeléseik, az öreg lelkek úgy érzik, a környezetük soha nem érti meg igazán őket. Gyakran érzik úgy, hogy elválasztja őket valami a világ többi részétől.

2. Zárkózott, magányos embereknek bélyegzik őket

Az öreg lelkek gyakran a társadalmon kívül rekednek. Még ha vannak is barátaik, ők a csoport „fekete bárányai”. Másnak és egy kicsit furcsának tartják őket az emberek. Ahelyett, hogy időt szánnának rá, hogy megismerjék és megértsék őket, gyakran eltaszítják őket, és magányos, maguknak való embereknek bélyegzik őket.

3. Gyakran elítélik őket azért, mert a megérzéseik alapján döntenek

Az öreg lelkeket az intuíciójuk vezérli. Ha valami legbelül irányt mutat nekik, akkor hallgatnak erre az érzésre, és elindulnak azon az úton. Mivel hajlamosak az érzéseik alapján dönteni, azok, akik ezt nem képesek megérteni, gyakran ítélkeznek felettük.

4. Más elképzeléseik vannak a szórakozásról

Egy öreg léleknek nem kell feltétlen vidámparkba mennie ahhoz, hogy jól szórakozzon. Örömét leli az apró pillanatokban is, és vonzza a természet. Egy hétvégi kirándulás, egy turmix kortyolgatása, miközben a naplementét nézi, vagy hintázás a parkban – ezek a dolgok teszik igazán boldoggá.

5. Szeretnek egyedül lenni, és ez hatással lehet a kapcsolataikra

Az öreg lelkek néha kifejezetten elszigetelődnek másoktól. Szeretnek a családjukkal és a barátaikkal lenni, de egyedüllétre is szükségük van. Ha a szeretteik nem értik meg az egyedüllét irányi igényüket, az problémákat okozhat a kapcsolataikban.

6. Vonzzák az idegeneket

Van valami az öreg lelkekben, ami arra készteti az idegeneket, hogy közeledjenek hozzájuk, és beszélgetést kezdeményezzenek velük. De ha folyton meg kell hallgatniuk másokat, az megerőltető és kimerítő lehet. Nehezen tudnak eltávolodni, és kilépni egy beszélgetésből, mert bizonyos mértékű kötelességtudatot éreznek mások meghallgatására.

7. Néha nehezükre esik választani a különböző lehetőségek közül

Az öreg lelkek kicsit másképp szemlélik az életet. Végtelen sok lehetőséget látnak meg, számtalan nézőpontból. Bár ez nyitottabbá teszi őket, néha teher is lehet. Nehezen hoznak döntéseket, és gyakran gondolkodnak el azon, vajon a jó úton járnak-e.

8. Nem biztos, hogy valaha is igazi otthonra lelnek

Minden öreg léleknek fontos, hogy megtalálja azt a helyet, ahová úgy érzi, valóban tartozik. Viszont folyamatosan azt érzik, hogy nem tartoznak oda, ahol éppen vannak, még akkor sem, ha a családjuk, barátaik veszik körül őket. Sokszor egész életükben egy lelki társat, vagy rokonlelket keresnek, és azt a helyet, amit valóban az otthonuknak érezhetnek.

Ne menj tovább!

Ha mostanában valaki megnyitotta a blogot, az első bejegyzések láttán lehet, hogy azonnal kilépett mondván: ja, ez csak egy macskás öregasszony blogja. Valóban több mint egy év alatt nem tettem más bejegyzést. De az öregasszony majdnem stimmel.

Hatvankét éves leszek. De már öreg lélekként születtem, mint sokan. Láttam és tudtam kezdetektől, amit kevesen. Már nem tervezek, csak élek. A lényegen túl vagyok, a maradék időt eltöltöm ahogy jön és ahogy kapom.

Az életem kezdetén apám öngyilkos lett, de előtte módszeres kínzásokkal kikészítette amúgy is terhelt sorsú anyámat, aki gyengült idegrendszerével rombolta gyermekkoromat. Középiskolából filmesek válogattak ki egy film főszerepére, ami végülis nem készült el, de az iskolát abba kényszerültem hagyni gyűlölt matematika tanárom segedelmével.

Első munkahelyemen ismertem meg a férjemet. Négy gyermekünnk született, akiket férjem megbízhatatlansága és kicsapongó életmódja miatt szinte egyedül neveltem fel.

Közben négy tanfolyamot végeztem el, három és négy műszakban dolgoztam. Tizenöt munkahelyem volt ezalatt, az utolsón éppen tegnap vizsgáztam le a betanulási idő leteltével. Ennyi helyen kellett betanulnom, megszoknom és elviselnem az új tennivalókat, főnököket, munkatársakat, megfelelni az elvárásoknak. Súlyos betegségek, leépítések, több kereset, vágyott tennivaló és kirekesztettség, igazságtalan bánásmód volt oka a váltásoknak, de soha nem a megbízhatatlanág, meggondolatlanság és restség.

Tizennyolc éve váltam el. Azóta legkisebb fiammal élek. Volt párommal jó a kapcsolatom, társra nem akadtam, nem is keresgéltem, a sors meg önként nem adott. A vásárolt lakásomat elvesztettem, de aki megvette a banktól, a haszonélvezetet rám iratta, van otthonom halálomig.

Igyekszem minden az életemben részt vevő emberrel jó kapcsolatot kialakítani, de barátom, bizalmasom nincsen. Könyvben írtam meg életem történetét, amire méltán lehetek büszke.

Éltem külföldön, két alkalmommal mentettem ki saját kezüleg életveszélyes helyzetben élő gyermekeimet. Láttam, tapasztaltam borzalmas, undorító, fájdalmas dolgokat munkahelyeken, kerültem el életellenes támadásokat.

Küzdelem, harc az állandóan jelen lévő anyagi kilátástalansággal, társtalansággal, kiközösítettséggel, az emberek közömbösségével, szívtelenségével már elhalkult bennem.

Teszem a dolgom töretlenül és élek kedvem szerint. Nem számolok a jövővel. A magamé már nem aggaszt, csak a gyerekeimé, a gyermekeinké és lemondó keserűség él bennem amiatt, hogy merre tart a világ. 

Csak annyit akartam mondani, ha ide belépsz, lapozgass! Ahogy én a mai napig, úgy te is támogatásra és megerősítésre lelhetsz a bejegyzések között. Kellemes időtöltést és megnyugvást kívánok!