Őszi szabadság

A hosszú nyári táppénzes időszak miatt a bent maradó szabadságokat ki kellett venni, így én most vagyok szabad. Bár a fiammal élek, jórészt egyedül töltöm a napokat. Rokonaim alig élnek a közelemben, szoros kapcsolatot nem tartok senkivel, így ha az amúgy rendben tartott lakásomat puccba vágom, egyéb elfoglaltság után kell néznem. Nem tudok tétlenül ücsörögni, órákig számítógép és televízió előtt lenni, mindig kreatív tevékenységet keresek az idő eltöltésére, vagy olvasok. A fiam nagy lelkesedéssel nyomta a kezembe az általa befejezett könyvet, ezért belefogtam Matthew McConaughey Zöldlámpa című életrajzi regényébe. Először nem tetszett, de rászántam magam a folytatásra és nem bántam meg. Nem az irodalmisága fogott meg és tartott mellette, inkább az író személyisége és sajátos gondolatai.

Hirtelen támadt ötlettől vezérelve kutattam az interneten, jártam piacon és kézműves üzletekben, és néhány nap alatt helyes kis készletre tettem szert, amivel kreativitásomat is kiélhetem. Bár még nagyon messze van karácsony, és könnyebb lett volna az ünnepi kütyükkel teli boltokban beszerezni a kellékeket, izgalmasabb volt felkutatni őket. Hungarocell csomagolóanyagot szereztem, megfaragtam, legletteltem, festettem és berendeztem a kis tárgyakkal. Négy karácsonyi falut készítettem, amiket ajándékba fogok adni, ha itt lesz az ideje. Úgy gondoltam amikor belekezdtem, hogy elbütykörészek vele november végéig, de vitt a lendület, a szeretet, ami elborít, amikor valamit készíthetek, létrehozhatok. Most becsomagolva várakoznak a szekrény tetején.

Tegnap a volt páromat látogattam meg. Daganatos beteg, kemoterápiára vár. Megkívánta a chilis babot, főztem neki és sütöttem kakaós kakaós kalácsot, amit anyósom szokott készíteni. Csomagoltam mellé fájdalom csillapítót és kibuszoztam hozzá a város másik végébe. Ma gyönyörű idő van, sétálni fogok. Van egy szintén nagyon bezárkózva élő barátnőm, talán magammal rángathatom. Ha nem, akkor megyek egyedül. Nem lesz furcsa, megszoktam.

Vasárnap író-olvasó találkozó lesz két írónővel a szabadban, a víztoronynál, akiknek a nyáron jelent meg a könyvük. Mindkettőt én korrektúráztam és mivel nem fogadtam el érte pénzt, bevasalom rajtuk a dedikált ingyen példányokat.

Ülök az ablaknál, alattam a város. A táj még nem öltözött őszi díszbe, de hamarosan szépséges lesz a látvány. Most készülök és elindulok. Nagyon szeretem az őszt.