2021. márc. 20.

 Csak negatívan!

Összeszedem egy csokorba az utolsó hónapok bosszantó tapasztalatait. Vagyis néhányat, aztán hátat fordítok az egésznek.


Számításaim szerint most, hónap végén mennék nyugdíjba. Felkerestem a nyugdíj folyósítót. Hamar jött a válasz. Két vendéglátós nem jelentett be, egy harmadik munkáltató pedig évente több hónap fizetetlen szabadságot írt ki nekem annak idején, így még négy évet kell dolgoznom, mire nyugdíjba mehetek. Mióta megkaptam a hivatalos levelet, kissé agresszív vagyok.

Havonta fizetek egy számlára pénzt. Hogy elkerüljem a sorban állást, felkerestem a bankot, hogy itthonról utalhassak. Regisztráltak, hazajöttem, nem tudtam belépni. Visszamentem, beállították, hogy számítógépről is intézhessem, ne csak okostelefonról. Be tudtam lépni, de csak az egyenlegemet láthattam, a funkciók nem voltak kiválaszthatók. Visszamentem. Javították, most már utalhatok. Nekiláttam, már kattinthattam, de nem engedett tovább, mert nem volt beállítva limit, amiről szintén csak a bankban nyilatkozhattam. Újra vissza. Ötödszörre sikerült működnie annak, aminek elsőre kellett volna. Bosszantó.

Két évvel ezelőtt jutottam be utoljára a tüdőgondozóba. Három havonta átvilágítottak, légzésfunkciót néztek, csak így kaphattam meg a gyógyszeremet. Azóta egy időpontot lemondtak a doktornő szabadsága miatt, a következőn azt mondták, rosszak a gépek, nincs vizsgálat, azóta csak covid van és gyógyszer telefonon rendelve automatikusan, szó és állapotfelmérés nélkül. Ami egy gyógyíthatatlan tüdőbetegség esetén eléggé necces.

Amióta nem fogad a háziorvos feldagadtak az ujjperceim, elgörbültek a kezem ujjai. A talpamon a gyulladt ízületeken járok, a görbe ujjakat dörzsöli a cipő, sebesedik. Így dolgozom, átlag nyolc kilométert teszek meg egy nap. Csak a gyaloglástól is hulla fáradt vagyok, az állandó fájdalom miatt pedig kissé idegbeteg. "Műtét covid után" áll a szakorvos véleménye alatt. Nem mehetek táppénzre, mivel a kormány 50 százalékos táppénzzel próbálja kiszűrni a táppénzcsalókat, lehetetlenné téve a valóban betegek megélhetését.

Ezek az én privát problémáim. Kollektív aggodalmaim is vannak. Mélyebbek, fájóbbak, elkeserítőbbek. Nem is bírom, akarom szavakba önteni őket. Bízok és remélek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése