Boldog Karácsonyt!

"Nem a fenyőfa illata és fénye, nem az ajándékok gondosan lekapart, de számon tartott árcímkéje hozza el, hanem a csendben kibomló felismerés, hogy szeretünk és szeretve vagyunk, minden lehetséges szinten."

Évszakok közt a legszebb!

Önéletrajz öt tételben

1. fejezet
Sétálok az utcán. Van egy gödör a járdán.
Beleestem. Elveszett vagyok és remény nélküli.
Azt érzem, ami történt, nem az én hibám.
Egy örökkévalóság, amíg kijutok a gödörből.

2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán. Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleestem.
Nem hiszem el, hogy megint ugyanott vagyok...
De úgy gondolom, most sem én tehetek a történtekről.
Megint hosszú időbe telik, amíg kijutok.

3. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Látom, hogy ott van.
Mégis beleestem... szinte már szokásból.
Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.
Azt is tudom, hogy az én hibámból történt.
Azonnal kikerülök belőle.

4. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Kikerülöm.

5. fejezet
Egy másik utcán sétálok.

Emeld fel az egyik lábad!

Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust és megkérdezte:

- Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében?

Dzsunnaid a világ legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:

- Emeld fel az egyik lábad!

A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel – ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá: “emeld fel az egyik lábad!” A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel néz szembe, egyszerűen követnie kell. Felemelte hát az egyik lábát.

Mire Dzsunnaid így szólt:

- Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!

A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.

- De hát te képtelenségeket kérsz! – mondta. – Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most meg hogy emeljem a másikat is?! Mit akarsz? Hogy emelhetném fel mindkét lábamat?

- Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt kötve.

Csend

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok,
s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása,
örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje.
Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.

Szabolcsi Zsóka

Nincs rossz irány

Bár a jövőt nem látom, de tudom, hogy a dolgok jó irányba haladnak. Tudod, igazából, csak a megfelelő irányba mehetnek. S a TE felfogásod az, ami miatt azt hiszed hogy a dolgok menete rossz. NEM. A dolgok menete nagyon is jó! Nincs rossz irány. Út van,amin végig mész. Tanulnod kell, nagyon sokat. Figyelned. Figyelned minden apróságra, de nem elveszni a részletekben. Megértened, és nem a miértekre keresni a választ. A válaszok jönnek, ahogy megérted és elfogadod a helyzeted és vele együtt a dolgok állását. Jó fele mész. Ez a tanulásról és a fejlődésről szól. Ha nem tanulsz, a fő útról a mellék utakra kerülsz, és ugyanazokkal a problémákkal találod szemben magad amikkel a főútvonaladon nem tudtál megbirkózni. Egy út van. Egy felé vezet. Te döntesz!Kerülsz vagy megpróbálsz tanulni és elfogadni. Nem akadályok, csak TE hiszed azt. Nem mondta senki, hogy könnyű. De máshogy nem megy. Lásd a célt. Könnyebb lesz. Végig kell menned. Hiszen végig tudsz menni. Erősnek születtél! Soha ne feledd, minden úgy van, ahogy lennie kell, nem léteznek véletlenek! Legyen ez üzenet mindenkinek aki egy kicsit is fél a bizonytalanságtól!Nincs bizonytalanság, csak bizonyosság a tapasztalásról, mert az mindig elkerülhetetlen! 

S.Walter