2012. márc. 12.

Túllépés az ego „valóságán"


Annak érdekében, hogy az emberi dilemmából megtaláljátok a kiutat, lényeges annak megértése, hogy az ego zárt elmedobozt alakít ki. Ha a személy egyszer vakká vált az ego által, akkor látszólag minden történés az életben az ego világképének erősítéséhez járul hozzá. Ha valaki piros kontaktlencsével nőtt fel, akkor az a valaki meg van arról győződve, hogy minden pirosas árnyalatú. Ha bárki ezzel ellentmondana, akkor azt visszautasítaná, mivel a másik ember által mondottak ellentmondanak a saját közvetlen tapasztalatának. Mielőtt az ember leveszi magáról a színes kontaktlencsét, előtte a tudatának fel kell készülnie, nyitottá kell válnia arra a lehetőségre, hogy amit addig látott, az nem az egyetlen módja annak, ahogy a világot látni lehet. A problémát ugyanis mindaddig nem lehet megoldani, ameddig nem lesz nyilvánvaló, hogy ott valami gond van. A legtöbb ember soha sem feltételezte azt, hogy lehet valamilyen probléma, és azt sem, hogy annak, amit normál emberi tudatszintnek vél, lenne alternatívája. 

Így nagyon sok ember nő fel azzal a tudatszinttel, amely az életet harcként jeleníti meg. Ha a szellemi tanító az elme békéjéről beszél, azt nagyon sokan egyből visszautasítják, mivel soha nem tapasztaltak mást, mint harcot. A tanító szava csak olyan érvnek tűnhet, amely ellentmond a tapasztalataiknak. A lényeges pont az, hogy mielőtt az egyén meg tudná találni a kiutat, előtte meg kell nyitnia az elméjét arra a lehetőségre, hogy van valami azon túl, ahogy az egón keresztül észlelte a világot. Ez többnyire háromféle módon történik:



• A kemény ütések iskolája. Az emberek egyik krízisből a másikba kerülnek mindaddig, amíg el nem érik a „padlót”, és nem döntenek úgy, hogy kell, hogy legyen ennél egy jobb út, valamit másképp kell tenniük ahhoz, hogy megváltoztathassák magukat. A változtatáshoz segítségükre lehet a hagyományos pszichológia, az önsegítség, vagy a szellemi tanítások. 

• A racionális gondolatok iskolája. Az emberek az analitikus elméjüket használják fel arra, hogy felfedjék a személyes világlátásukban, vagy a szüleikben, vagy a társadalomban meglévő következetlenségeket. Bizonyos kérdéseket újra és újra feltesznek, miközben úgy keresik a választ a megválaszolatlan kérdéseikre és a következetlenségeikre, hogy nem változtatnak a nézőpontjukon. 
Ez történhet tudományos késztetésre, vagy olyan spirituális tanulmányok eredményeként, amelyek túlmutatnak a hagyományos vallási doktrínákon. 

• A belső késztetés iskolája. Az emberek az elméjük holisztikus, intuitív részlegét felhasználva nyernek olyan belső tapasztalatokat, amelyek megerősítik annak a valóságnak a létezését, amely azon az elmedobozukon kívül van, amelyben felnőttek. Ez történhet spontán módon, de gyakran közrejátszanak ebben olyan spirituális tanítások, amelyek túlmutatnak az adott világképükön. 
Ezek az emberek az elméjüknek azt a részlegét használják, amelyről általában nem vesz tudomást, nem becsül a tudomány annak ellenére, hogy a legnagyobb tudósok közül sokan, mint már említettük korábban, ezt használták az új felfedezéseikhez.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése