Egy másik út

Mostanában kevesebbet írok. Naponta bekukkantok, mint aki hazajár, megnézek egy-két kedvenc blogot, oldalt a weben. Ritkán irok hozzászólást, vagy bejegyzést, s a rajzolást is teljesen elhanyagolom.

Tavaly írtam, hogy feltámadt bennem az érdeklődés a számmisztika iránt. Vettem könyveket, s ahogy kezdtem belemélyedni a tanulmányozásukba, rábukkantam egy számmisztika blogra, ahol abba a városba hirdetett valaki tanfolyamot, ahol élek. Megkérdeztem asztrológus barátomat, mivel valamiféle vezetettséget láttam a dolgok mögött a sorsom által. Ő azt mondta, sorszerű a dolog, igen, és feltétlenül ott a helyem. Igen ám, de a lakáshitel, gyereknevelés, taníttatás, megélhetés biztosítása egy fizetésből nem könnyítette meg a helyzetemet. Azt mondtam, ha ott a helyem, lesz rá pénz, ott leszek. Érkezett pénz, a tanfolyam elmaradt. 

Egy hónapja kaptam egy kedves levelet a tanfolyam indítójától, miszerint most lehet ismét jelentkezni. Az oktatás dija 44 ezer forint, ha jól emlékszem, de ha három részletben ki tudok fizetni tizennyolcezer forintot, akkor csak nekem lehetővé teszi. Naná! Azonnal válaszoltam és elfogadtam az ajánlatot. Igy hát túl vagyok az első hétvégén, amit együtt töltöttünk. Mivel az első alkalommal tanultak alapján úgy ítéltem meg, hogy az  asztrológia a pontos számmisztikai elemzéshez nélkülözhetetlen, hát elővettem tízéves jegyzeteimet, s most az ott tanultakat is felelevenítem. Ha szabadnapos vagyok, akkor akár több órán át is memorizálom őket, s próbálom átültetni a gyakorlatba. Nagyon élvezem. 

Számomra közelálló, nagyon ismert (legalábbis úgy sejtem) barátok, hozzátartozók születési dátumaival és horoszkópjával foglalkozom. 

Régóta vagyok elkötelezett híve a spiritualitásnak, ezotériának. Bevallom, nagyon erős a belső cenzúrám. Korán keljen fel, aki ma már engem meg akar téveszteni. Fokozott koncentrációval, ültem végig a tanfolyam első napját. Hagytam, hogy hasson rám mindaz, amit látok, hallok és tapasztalok...és figyeltem, milyen érzések, benyomások kelnek életre bennem anélkül hogy gondolkodnék, reagálnék, megítélnék bármit. Néha már tudtam, mit fog mondani a hölgy a következő mondatban. Ha ellenérzés támadt bennem, megjegyeztem mivel kapcsolatos, s tudtam, számomra nem ez a követendő módszer. De minden pillanat előbbre vitt és emelt.

Nem vettem készpénznek, amit hallottam. Elraktároztam, s itthon próbának vetettem alá. 

Legelső, akit elemeztem, az anyám volt. Simán, csak számmisztikai elemzéssel, s egy rutintalan kezdő tudásával olyan eredményre jutottam, hogy ez az egész nem állja meg a helyét, ez a módszer nem fedi a valóságot.

Hát jó! Sóhajtva vettem tudomásul, hogy volt egy érdekes hétvégém, de én ezzel nem fogok foglalkozni a jövőben és a következő alkalommal már nélkülem okosodnak a résztvevők. Azért tovább tanulmányoztam a jegyzeteket és két nap elteltével a homlokomra csaptam. Anyám horoszkópjának birtokában rájöttem, hogy az életút és sorsszámának megfelelő tulajdonságokat ő a benne lévő indulatok, elfojtások, gátlások és túlérzékenység miatt negatívan éli meg, s így fordítottan értelmezve pont az ő személyiségét rajzolja fel előttem. S gy feje tetejére állítva, visszájára fordítva ott volt előttem Ő, kristálytisztán, felismerhetően, kétség nélkül. De ha nem ismerem a horoszkópját valakinek, miből is tudhatnám, az érem melyik oldala az övé?

Adok hát még egy esélyt a dolognak. Rajtam ne múljon. Amit lehet és kell, azt megtanulom. Napi egy órás meditációmat el nem hagynám soha, mert intuíció nélkül aki sorsot, személyiséget elemezni kezd, az nem juthat valós eredményre. S a fokozott érzékenységet, a helyes mértékre, megítélésre való képességet, lényeglátást én csak meditáció által érhetem el és tarthatom meg. 

Szóval, kevesebbet vagyok jelen saját bejegyzéssel itt. A lehetőségekhez képest figyelemmel kisérlek Benneteket továbbra is, s gyönyörű képekkel, idézetekkel megpróbálok örömteli perceket szerezni Nektek.