2012. jan. 26.

Új utak

...és eljött a nagy nap. Munkanélküli lettem. Várható és éppen ideje volt. A kezem, az ujjaim annyira fájnak, hogy a kardigánomat nem tudtam begombolni. 
Már úgy mentem dolgozni éjszakára, hogy a lányomat megkértem. tizenegy órára jöjjön vissza értem. Korán bementem, kitakaritottam a szekrényemet, kidobáltam minden felesleges dolgot és összecsomagoltam a holmimat. Vittem ajándékot a közvetlen munkatársaimnak. Nyugodtan vártam a műszakkezdést, miközben mindenki remegve, aggodalmaskodva találgatta, ki lesz az a két ember, akinek felmondanak.
A nagyfőnök személyesen jött be tiz órára, közölni a hirt. Erre még soha nem volt példa. Elmondta a kötelező szabadkozó magyarázatot a leépités szükségességéről, s én mosolyogva hallgattam végig.
- Semmi gond - mondtam neki - kérem a papirokat, mit kell aláirni.
Már a folyosó végén jártam, amikor visszanéztem. Még mindig ott állt és nézett utánam.
Bár ilyen esetben a biztonsági őr felügyelet mellett kell kiüriteni a szekrényt és ki is kisér azonnal az üzemből, a homlokomra csaptam, hogy elfelejtettem baseball ütőt hozni, amivel bosszút állhatnék és megrongálhatnám a gépeket és még visszasurrantam a csarnokba, mindenkivel kezet fogtam, mindenkit megölelgettem, aki közel állt hozzám. Kiosztottam az ajándékaimat, letörölgettem a többiek könnyeit és kisétáltam.
Új feladatok, új kihivások, új utak várnak rám. Nagy izgalommal és kiváncsisággal teljes várakozás van bennem. 
Egy új fejezet kezdődik.


2 megjegyzés:

  1. Csupa jot, energiat, egeszseget kivanok az uj utadhoz!
    Nagyon szep bejegyzes!

    nagy olelest kuldok, es puszit!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, kedves Ágnes! Az ölelés erőt ad és arra nagy szükségem van.
    Nagyon izgulok, mit tervez nekem, hova szán az élet. Kivárom, figyelek, amig meglátok egy utat, elindulok rajta és teszem a dolgom legjobb tudásom szerint.
    Viszontölelés! :)

    VálaszTörlés