2011. dec. 12.

Karácsonyvárás

Rohanás az életem. Nagyon elfáradok a munkahelyen. 
Lassacskán, apránként autó hiján hazacipelem az üzletekből a karácsonyi ebédekhez a hozzávalókat. Kezemben, lábamban az izületek sajognak rendületlenül, kimélni kellene magam. De hát szeretnék kitenni magamért és barátságos, feldiszitett, gyönyörű otthonban, finom ételekkel és süteményekkel látni vendégül kis unokámat, négy gyermekemet és apjukat. Hét éve elváltunk, de azóta is egy kivétellel, amikor nem voltam az országban, együtt töltöttük a szentestét. 
Kisebbik fiam név- és születésnapja is ekkor van. Idén lesz nagykorú.
A legszebb ajándék lesz együtt látni őket. Mindig hangos a ház a nevetéstől. 
Ilyenkor nincs panasz, nincs zokszó, szomorúság. Nem fér a szobába, nem fér közénk.
Figyelem őket mosolyogva és langymeleg gyengédség árad el a belsőmben szeliden, észrevétlen. 
Ez az én karácsonyi ajándékom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése