Eddig semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem. Kedvem sincs itthonról kimozdulni.
Természetesen, akkor is elmegyek. Ki kell mennem, nyitnom a világ és az emberek felé. Ez a bezártság, ahogy telnek a napjaim, nem kedvez a baráti és társas kapcsolatoknak.
Bár alapvetően szeretek egyedül lenni, néha csábít a nyüzsgés, az emberek sokasága. Jó elvegyülni, összemosolyogni, beszélgetni.
Általában egyedül indulok útnak. Kicsit zavar, hogy mindenki fogja valaki kezét, mindenki húz maga után egy gyereket, barátnők egymást karolva, nevetgélve lépegetnek, párok bújnak össze, s én egyedül ücsörögve, álldogálva hallgatom az utcai zenészeket, nézem a nyílt színielőadásokat, árujukat kínálgató iparmüvészeket. (Bocsánat, ezen a klaviatúrán nincs hosszú ü betü!)
Ma cseréltem le, mert a másik megbolondult és kéretlenül százszámra osztja az e betüket.
Na, elindulok a Karneválra. Belekarolok önmagamba és a jó társaságnak örvendezve, vígan cseverészve besétálok a városközpontba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése