Te is én vagyok

Azt hisszük, minden ember más. Egy másik valaki. Én...te...ő...mi...ti...ők.

Pedig csak Én vagyok...mindenki egy, mindenki ugyanaz.

Vegyél egy cseppet a tengerből! Az a csepp a tenger? Nem...és mégis belőle való, lényegében egy vele. Sokmilliárdszor milliárd csepp. Ők együtt a tenger és az óceán.

Én nem vagyok több, kevesebb, jobb, értékesebb, fontosabb a Nagy Egész számára, s ott, az a másik ember, ő sem nálam.

Az én életem eseményei, örömei, terhei nem nagyobb, vagy kisebb jelentőséggel birnak, mint egy másik ember számára a sajátja, éljen bárhol is a nagyvilágban.

Az a cserzett bőrű, szomorú szemű teherhordó, vagy vén pásztor az Andok meredek útjain bandukolva ugyanúgy hunyorog a szemét gyötrő, kinzó napsütéstől, vagy ugyanúgy meleg otthonába vágyik megfáradva egy hideg nap végén, mint bármelyikünk. 

A rossz lábbeli pont úgy tör hólyagot a sarkára, mint nekem, s ha óvatlanul lomb csapna szemébe, látása elvesztését ő is ijedten féltené.

A Föld körül űrjárműben a szkafander épp olyan magányba burkolja viselőjét, mint a gyöngyhalászt a tenger mélye. Egyik is, másik is teszi a dolgát. Olyan testben, olyan tájon, olyan körülmények között, amilyen lehetőségekkel, adottságokkal, sorssal a Földre megszületett.

Vannak megváltoztathatatlan dolgok.

A gyöngyhalászból nem lesz földkörüli pályán, űrhajóval keringő pilóta. Nem ért hozzá. Nem annak született. Nem is érdekli. Mégis egy a feladatunk.

A vadonban prédára váró vadnak mindegy, hogy fekete bőrű, vagy fehér ember, éhező bennszülött, vagy dollármilliomos téved a vadászterületére. Számára betolakodó, vagy eledelszámba megy mindkettő.

A szeretet engem is, téged is körülölel, a méreg mindkettőnket öl. Szeretted elvesztése a te lelkednek is kin. A kalapács súlya alatt a te ujjad is sajog.

A sivatag forró homokjában heteken át menetelő, sátrat verő, vagy csak fáradt fejét könyöklő karjára támasztva alvó, nyilt tűznél hig levest forraló, napi örömeit élő, gondjain töprengő beduin gondolatai, érzelmei, cselekedetei energiává válva összefonódnak, összeadódnak a te, én, a mi gondolati, indulati, cselekvési energiánkkal, s szövik a földön élő minden ember sorsának életminőségét.

Semmivel sem fontosabb a nagy egész számára, hogy mit, milyen minőségben és hogyan élek meg, hogyan döntök és hogyan reagálok én, mint Indiában az érinthetetlenek kasztjába tartozó kitaszitott, vagy éppen Bill Gates.

Nekünk általában sajnos csak a sajátunk, de a mindenség számára az egyik élet éppen olyan értékes, indokolt és nélkülözhetetlen, mint a  másik.

Az a zokogó, fájdalmában haját tépő nő ott nevenincs országban, aknára lépett, letépett lábú gyermeke mellett, az is én vagyok, s akik előtt mélyen meghajolva hódolnak alattvalói, az is csak én...

Élünk, valaha önmagunknak kiszabott mértékkel, lehetőségekkel, körülményekkel, s aztán eltávozunk, ugyanazon az úton te is, én is.

Bár itt még a földi létben különbséget teszünk, ott, odaát egyenlőként számolunk el. Mindennel szembesülünk, amit életünkkel létrehoztunk, legyen az "jó", vagy "rossz". Minden minőséggel, energiával, ami belőlünk kiáradt a világba. Ott csak lelkek vannak, akik elszámolnak, s akik elfogultság nélkül önmaguknak nyújtják be a számlát, s ennek alapján megtervezik következő életük alapjait, ahol önként kivánnak fejlődni és jobbá válni.

Nincs itélkező, és nincs itélet.
A törvényt önmagad számára, magadnak készited.
Ne feledd! A Világ sorsa van a kezedben, az enyémben és az övében ugyanúgy, egyformán. Egyek vagyunk.