2012. ápr. 3.

Csillagvilágok ragyogó udvara


A Föld tanulóbolygó. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy korlátolt lehetőségekkel felruházott tanulópálya. Olyan lelkek számára készült, akik már elég értelmesek ahhoz, hogy kipróbálják milyen „szabad akarattal” bírni, de még nem tudják mire is használják ezt az akaratot. Az ember kapott némi hatalmat, némi teremtőképességet, hogy megtapasztalhassa milyen a létezés aktív részesének lenni. Milyen alkotni, milyen teremteni. 

Az emberi létforma tanterme arra tanít, milyen olyan létformában élni, ami nemcsak a környezet passzív befogadását teszi lehetővé, hanem a cselekvőképesség megtapasztalását. Az emberi létforma az egyetlen olyan ezen a bolygón, ami tényleges hatóképességgel bír, ami által megtapasztalható mit jelent „létrehozni”. Megalkotni valami olyat ami még „nem volt”, ami még nem létezett.

A keresztény tanítás egyik legnagyobb filozófiai kérdése, hogy lehetséges-e, hogy Isten a „semmiből” teremtette a világot? Létrehozható-e valami a semmiből? Az emberi alkotások a kézzelfogható bizonyítékai ennek a tételnek! Az ember, gondolatai és értelme által, a semmiből teremt és alkot teljesen új dolgokat. Űrhajók, műholdak, mobiltelefonok nem teremnek a fán. Ezek mind az emberi találékonyság és a teremtő, újító szándék kézzelfogható manifesztumai. Az emberi kreativitás, valóban teremtőképességet jelent. De korántsem jelent korlátlan hatalmat…

Nem véletlen, hogy az ember, jelen értelmi képességei birtokában nem rendelkezik korlátlan teremtőképességgel. Hiányzik még értelméből a kozmikus moralitás, az univerzális erkölcs. Az ember technikai vívmányai által hirtelen jutott olyan életkészségek birtokába, amiket nem képes a „jó” szolgálatába állítani. Értelmét arra is használja, hogy minél hatékonyabb romboló és gyilkoló-gépeket, büntető és fájdalom-okozó rendszereket alkosson. 

Mondhatjuk, hogy az emberi teremtőképesség „mérgezett”, elfajult. Az ember nemcsak a jóra hajlik, hanem ott él benne a rosszaság hajlama is. Ezért nem bír korlátlan hatalommal. Amíg meg nem tanulja, meg nem fejlődi a „jóakarat” alapélményét, amíg nem válik nyilvánvalóvá számára, hogy az ember rendeltetése, hogy csak jót cselekedjen nem léphet tovább, és feljebb a kozmikus hierarchiában.

A Föld bolygó azt a célt szolgálja, hogy az emberek itt tanulják meg mit jelent a jót szolgálni. Mit jelent a jóra törekedni. A valódi cél nem a technikai fejlődés hajszolása, hanem a morális megalapozottság megszerzése: milyen úgy élni, hogy minden cselekedetem a jót és mások fejlődését szolgálja. Milyen úgy élni, hogy tudom: minden amit teszek, mondok, vagy gondolok mások javára válik. Ez a lecke! Ezt kell emberként megtanulni. Ezért van a Föld, és ezért vagyunk mi még itt, mint emberek. Hogy ezt a leckét megtanulva lépjünk tovább, magasabb csillagvilágok ragyogó udvarába.


2 megjegyzés:

  1. Minden szóval egyet tudok érteni, mégis úgy érzem, ahogy haladunk az időben, egyre rosszabbak leszünk. Egyre kevésbé érdekelnek mások, és saját belső értékeink, versenyt futunk az idővel, az elmúlással. Közben észre sem vesszük, hogy mi minden mellett szaladunk el...
    Azt gondolom erre azért legalább egyszer az életben rádöbbenünk, de lehet, hogy már későn...
    Egy virtuális ölelés Neked, legyenek szép napjaid!

    VálaszTörlés
  2. Akartam válaszolni, de nem lehet, az nem elég. Beszélgetni kellene. :)
    Talán csak annyit: Lehet másképp és soha nem késő...szerintem.
    Ölellek

    VálaszTörlés