AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK:
1. Az egyéni preferenciák bevásárló-listája
Életünkben a tökéletes szeretet megnyilvánulási lehetősége nagyon csekély. Kevesen vannak közöttünk akik képesek ennek gyakorlására. Ennek egyik legfőbb akadálya, az, hogy egy mentális szűrőt, tudati akadályt gördítünk útjába. Ez pedig elvárásaink végtelen bevásárló-listája. A bevásárló lista azoknak a felszínes tulajdonságoknak a felsorolása, amelyek alapján elfogadunk vagy elutasítunk valakit. Ami alapján szerethetőnek, vagy szerethetetlennek minősítjük a velünk szemben állót.
Legyen magas, értelmes, jóképű, kedves, jó hallgatóság, érdekes, izgalmas, mérhetetlenül gazdag, stb. Ha megfelel ezeknek, jöhet! Mindenkinek van egy ilyen listája csak nem szívesen beszél róla, mert ez a lista az önző vágyak, előítéletek, és korlátok pici (?) cetlije. Ha valakivel találkozunk, a feje mellet megjelenik ez a lista, és elkezdünk pipálni: igen, igen, igen, nem, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Aztán jöhet a következő parti-vendég, és elő a listát: igen, igen, nem?, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Akárhányszor valakinek bemutatnak, vagy valakivel megismerkedünk elővesszük ellenőrzőlistánkat és pipálunk. Ha beismerjük, ha nem. Listánk meghatározza szociális észlelésünk, hogy hogyan és milyennek látjuk embertársaink.
A valóság az, hogy az ilyen listáztatáson, az emberiség megbukik. Egy ilyen teszten nem állja meg a próbát senki sem. Mert ez a lista rólad és nem a másikról szól. Hogy te milyen vagy, jobban szólva milyennek képzeled magad. Amikor gyermek voltál nem volt ilyen listád ezért szerettél mindenkit. Azután beléd nevelték, hogy legyen egy ilyen listád és lett is. Milyen a kedvenc színed? Mi a kedvenc ételed? Mi a kedvenc állatod? És noha egy gyerek minden színt, minden ételt és minden állatot kedvel, előbb utóbb megtanulja, hogy a kedvenc színe az indigókék, a kedvenc étele a tatár-beefsteak, a kedvenc állata a kacsacsőrű emlős legyen, mert ugye közönséges színek, ételek, állatok, csak közönséges embereknek való. Mire 16 éves lettél a fejedben kész volt a lista, az indigókék szemű, tatár-beefsteaket ebédelő, kacsacsőrű emlősöket védő különleges párodról, aki pont olyan mint te. Ugyanazt szereti, ugyanazt gondolja, ugyanazt csinálja.
Szeresd az előtted álló embert!
Ha komolyan vesszük ezeket a listákat, oda jutunk, hogy az egész világon jó ha akad mondjuk kettő ember, aki megfelel neki, és a tragédia az, hogy nekik viszont megvan a maguk listája,és ezért nem szeretnek téged! Hat és fél milliárd ember él ezen a bolygón de a legtöbb ember egyet sem talál akit szerethetne! Ez aztán az őrület!
A legjobb, ha a listánkat szépen kidobjuk.
2. Az elvárások
Nagyon gyakori, hogy nem a másikat szeretjük, hanem a másikkal kapcsolatos elvárásaink beteljesülését. Például ha a másikkal kapcsolatos elvárásunk a birtokvágyból fakad, akkor azt szeretnénk, hogy a másik mindig mellettünk, ‘velünk’ legyen. Még ha máshol, másokkal jobban is érezné magát, akkor is azt várjuk el tőle, hogy mellettünk, velünk legyen. Ilyenkor nem őt szeretjük, hanem saját magunkat. De még csak azt sem. Csak elvárásaink kényszerének próbálunk megfelelni.
A legtöbb párkapcsolat elvárások kusza szövevénye. Míg mondjuk egy idegennel való találkozás esetén 15 perc késés bocsánatos bűn, egy férj 15 perces késése egy esti vacsoráról akasztással jár. Annak jele, hogy nem becsüli a gondoskodó szeretetet, amit otthon feleségétől kap. Vagy valóban?
Mint szülő azért akarom, hogy te is orvos legyél, mint én, mert a legjobbat akarom neked. Mert szeretlek. Igaz, hogy több millió boldog buddhista tanító van a világon, de, hogy te is az legyél, azt már nem viselem el. Úgy szeretlek, ahogy én elvárom tőled, hogy viselkedj. Szeretetem feltételes, és csak az elvárásaim tükrében jár. Ez szüleim és saját életem példája.
Miért van, hogy olyan gyakran vadidegenekkel tudjuk lefolytatni a legmélyebb beszélgetést. Hogy 10 percnyi ismeretség után, már életünk legnagyobb problémáit tárgyaljuk egy idegennel, akiről 10 perce még azt sem tudtuk létezik a világon, és 20 perc múlva már nem is lesz érdekes, hogy létezik-e? Mert nincsen semmilyen velünk szemben támasztott elvárása. Nem ítél, nem tanácsol. Velük szemben teljesen őszinték, Önmagunk lehetünk. Nincs mit védeni, és nincs mit birtokolni. Elmebaj, hogy ezt csak idegenekkel vagyunk képes megcsinálni!
Az elvárások lehetetlenné teszik a szeretet megnyilatkozását.
3. Birtoklási vágy
A szeretet harmadik legnagyobb gátja, hogy az emberi tudat mindig birtokolni vágyik. Az emberi szív mindig tele van. Ha 20% szeretet van benne, akkor a többi 80% csupa képzelt tulajdonnal van tele. Az emberi elmében a helyet, a szeretet helyett tulajdonlott ‘dolgok’ töltik ki.
Példa erre akár csak egy autó birtoklása. Ebben az estben is annyira egyé válik a birtokló a birtoklottal, hogy ilyeneket mond: „Beragadtam a dugóba.” , „Nem bírok haladni.”
A birtoklott dolgok a tudat terhei. És kiszorítják a szeretetet. A szeretetben nincs birtokvágy. Nem a szeretet tárgyáért és nem a szeretet tárgya által létezik. Ilyen értelemben nincs tárgya, ezért nincs mit birtokolni általa. Sőt a szeretet által a birtokvágy valójában elenyészik, így a tökéletesen szerető ember valójában nem birtokolni vágyik, csak szeretni, szeretni, szeretni…
Merj elindulni, hiszen tudatalattid már látja a következő lépésed. A változás kockázattal jár valóban, de tudd, hogy egyben valaminek a kezdete is, nem pedig a vége. De belül kell eldöntened, talán kimondanod is magadnak, hogy indulok, változtatok. Ne félj, nem veszel el a változásban, egyre inkább önmagad leszel. Visszanézve látni fogod, hogy a félelmed nem volt más, mint egy árnyék, melyre, ha rásüthet végre a változás fénye, eltűnik, semmivé foszlik. 
