Alkotni öröm!

Tíz év után elérkezett végre, ez a nap is. 

Éppen ennyi ideje történt, amikor elhatároztam, hogy megírom az életrajzomat. Gyermekkorom óta naplót vezettem, így az emlékezés mellett saját kútfőből táplálkozó, írott forrással is rendelkeztem.

Az események felidézése, sorba rendezése, kézírással való megfogalmazása, összefésülése, számítógépbe gépelése után pár évre félretettem a lemezre mentett anyagot.

 Csupán két éve vettem elő újból. Az eltelt időben megtanultam szövegszerkesztővel dolgozni, így a kéziratot áthelyeztem és munkába fogtam. Az elkészült fejezeteknek blogot nyitottam, az írásokat közzé tettem, és egy amatőr művészek számára készült webes fórumon is publikáltam, aztán hátradőltem, vártam a tapsot, az elismeréseket.

Népes rajongótábort szereztem, akik bíztattak és követelték a folytatást. Kaptam kritikát, de jóindulatú, kéretlen, önkéntes segítséget is, ismeretlen emberektől. Belejavítottak a kéziratba, és javaslatokkal, észrevételekkel megtűzdelve küldték el számomra. Hálás voltam a reakciókért. A dicséretek ösztönöztek a folytatásra, a kritikákból, javaslatokból sokat tanultam. 

A blogot azóta bezártam, mert néhány részletet a regényemből, más nevével fémjelezve fedeztem fel a interneten. Ennek a blognak az elején is rengeteg kidolgozatlan fejezetet közöltem, ezeket láthatatlanná tettem.

Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz egy könyvet megírni. Kézírással, jegyzettömbbe gépelve, World-be megszerkesztve még mindig csak halomra szórt mondatokként tűntek előttem. Naponta öt órán át ültem a gép előtt, a szabadnapjaim és a szabadságom összes szabadidejét rááldoztam, többször kinyomtattam és kijavítottam a kéziratot, mire el mertem küldeni egy lektornak.

Ki merem jelenteni, hogy minden első könyves író ujjongásba tört volna ki a válasz után. Igen ám, de a gratuláció után az átdolgozásra tett javaslatok következtek, ami pár hétre megnövelte bennem az alkalmatlanság érzését. De legyőztem, belefogtam a munkába és bizonyítást nyert, mennyire értékes egy igazán hozzáértő szakvélemény, mert az eredmény engem is meglepett. Tetszik, határozottan tetszik, amit létrehoztam. Addig, talán csak jónak ítéltem a művem, ma már az eredmény láttán elégedettség tölt el. Mert alkotni öröm!

Lehet, hogy nem találkoztok vele a boltok polcain. Ki tudja? Akkor sem dolgoztam hiába. Már tervezem a borítót, a címen gondolkodom. Kinyomtatom és megkapják a gyermekeim. 

Büszke vagyok a munkámra és magamra.

Idézet egy lektori véleményből.

"Kedves Tünde!

Páratlanul szépen fogalmazol. Gratulálok a munkához, neked tényleg írnod kell! Ami kéziratot kezdő íróktól látok, azok között a tiéd kimagasló, ha nem a legjobb. Olyan elevenen fested le a képeket, hogy tényleg életre kelnek.

A fogalmazás szép, gördülékeny és hangulatos. Eltalálod a megfelelő szavakat, a szavak sorrendjét, logikusak a mondataid, a tagolás is olyan, amilyennek lennie kell.

Ha megnézed a kéziratod első oldalát, látod, hogy gyakorlatilag nem javítottam: másoknál tiszta áthúzás és beírás a szöveg, de nálad csak egy alanyhiányt találtam. A helyesírás is jó, alig van a szövegben hiba. Inkább vesszőhibákat találtam.

Nem szabad veszni hagyni ezt a könyvet! Még a lányomnak is meséltem a kéziratról és megkérdezte, elolvashatja-e, amihez az engedélyedet szeretném kérni. Belenézhet?

Biztos vagyok benne, hogy épp elég a gondod, a munkád, de azt is tudom, hogy neked ez MEGY. Igen, a családodnak így is odaadhatod ezt a könyvet, nekik felbecsülhetetlen érték lesz. De én látom, hogy tényleg tudsz írni. ha úgy gondolod, akár kiadónak is küldd el."

Ha bántanak, ess gondolkodóba...

Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy

beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz,
nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően
magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét,
netán a dühét is lényednek valamelyik
vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem
tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél
vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó
indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének
a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak
kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem
igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád.
Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad

"veri költségbe magát”, hibázik, akár tudja, akár nem:
kárt okoz magának, bánt egy másik embert,
holott az semmire se jó, ha csak arra nem,
hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj
valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem
vehetnél észre. És aminek úgy látszik, most van itt az ideje.
Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa
te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem
kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset
és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet:
ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad.
Ennél nagyobb győzelem nincs.

Kornis Mihály

Ami nem emel, az visszahúz

"Amit a múltból hozol nem feltétlenül rossz vagy szükségtelen. Azok a tapasztalatok, amiket megszereztél gyökereivé válnak az új életednek. Azokra építhetsz és azok segítségével táplálhatod az új valóságodat. Nem vághatod el a gyökereket, mert akkor nem lesz semmi, ami az új életedet táplálja. Ha visszatekintesz a mögötted álló útra, akkor tudod, hogy mi az, ami értékes tapasztalat volt számodra.

Vannak döntések, amiket újra és újra meghoznál. Vannak tapasztalatok, amik tévútnak bizonyultak és amikből megtanultad, hogy mik azok a zsákutcák, ahová többé nem akarsz betévedni. Egyetlen percig se hibáztasd magad a múltad miatt. Semmit nem csináltál rosszul, mindent a legjobb tudásodnak és bölcsességednek megfelelően tettél.

Búcsúzz el a régi mintáktól!

Amikor egy teljesen új élet alapjait teremted meg tisztában kell lenned azzal mi az, ami mindig boldoggá tett téged és mi az, ami mindig zsákutcába vezette az életed. Készíts egy listát az életedben azokról a dolgokról, amikről biztosan tudod, hogy helyet kell kapniuk az életedben! Olyan emberek, feladatok, szokások és rituálék kerüljenek erre a listára, amik összekapcsolódnak számodra a mindenkori sikerességgel és boldogsággal. Kerüld a nosztalgikus emlékezést és a romantikus múltbéli tapasztalatokat! Csak olyan energiákat emelj át az új életedbe, amik hosszú éveken keresztül kiállták az idő próbáját. Ezek lesznek az új életed alapjainak építőkövei.

A következő lépésben készíts egy listát azokról a dolgokról, amiknek semmiképpen nem szabad helyet adnod az új életedben! Ez lesz a te spirituális lomtalanításod. Kerüljenek ki az életedből mindazon emberek, feladatok és rossz szokások, akik és amik csak rabolják az idődet és az energiádat, és nem járulnak hozzá a folyamatos fejlődésedhez! Légy rendkívül határozott és kíméletlen ezzel kapcsolatban! Mindennek távoznia kell az életedből, ami nem emel fel. Nemcsak a rossz dolgoknak, hanem a semleges dolgoknak is menniük kell. Semmi nem maradhat, amitől nem érzed, hogy vibrálna körülötted a levegő, ha csak rá gondolsz.

Engedd be az új energiákat az életedbe!

Ahogy sorban megszabadulsz az életed felesleges energiát rabló összetevőitől azt fogod észrevenni, hogy rengeteg hely szabadul fel benned és körülötted. Megtisztulsz, kiürülsz és helyet teremtesz a most születő újnak. Állj készen, hogy olyasmi érkezzen az életedbe, ami eddig egyáltalán nem volt ott jelen! Légy nyitott az új kapcsolatokra, az új tudásra és az új tapasztalatokra! Úgy nyílhatsz meg, hogy egyszerűen semmit nem utasítasz el, ami most érkezik. Ez nem azt jelenti, hogy mindent be kell engedned, hiszen éppen most raktál rendet.

Figyeld az érzéseidet, amikor kapcsolatba kerülsz valakivel vagy valamivel, aki vagy ami felkelti a figyelmedet! Ha úgy érzed, hogy vibrálni kezd körülötted a levegő, akkor kérj belőle többet! Ha úgy érzed, hogy csak az idődet és az energiádat rabolja, akkor ne engedd többé a közeledbe! Ha követed az érzéseidet hamarosan azt fogod észrevenni, hogy az életed megtelik új, színes és vibráló kapcsolatokkal és élményekkel. Ne engedd többé, hogy olyan dolgokra fecséreld az életed, amik nem szolgálják a fejlődésedet! Ne feledd az aranyszabályt: "Ami nem emel fel az visszahúz!" 

S. P.

Amikor a zene magával ragad...

Hálás vagyok

Minden apróságért hálás vagyok, minden kis darab ételért, egy sétáért, vagy azért, hogy láthatom a gyönyörű virágokat nőni. Megtanultam jobban észrevenni és megbecsülni a dolgokat, és azt is, hogyan kell szeretni még azt is, amit nem szeretek.

ॐ

Ольга Подлужная Уутай. Живое выступление с концерта

Idővel megérted...

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal. 
Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg. 
Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. 
Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak. 
Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más. 
Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink. 
Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga. 
Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, nem lesz hatással a jövőre.
Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.
Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát. 
Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu)

Azt hiszed, Te vagy a Világ közepe?

Azt hiszed Te vagy a világ közepe? Azt hiszed körülötted forog minden?

Hát tudd meg, hogy igazad van! 

Ezért jól gondold hát meg, hogy hogyan viselkedsz; szeretsz vagy gyűlölsz, sírsz vagy nevetsz, félsz vagy hiszel.

Kezd hát el szeretni a világot, mert rajtad áll vagy bukik minden. Hagyd abba a siránkozást, a sebeid nyalogatását. Nyisd ki végre a szíved ajtaját és kezdj el hinni a jövőben. Még ha csak egy cseppnyit is. Csak egy icike-picikét. Nem, még nem kell nagyra törő terveket szőnöd. Az majd ráér holnap is. Elég, ha csak elhatározod, hogy innentől kezdve máshogy éled az életed. Ha változtatsz a gondolkodásodon, a világ is változik körülötted.

Engedj be végre egy kis fényt a szívedbe és lépj egyet egy új világ felé. Lépj már egyet. Csak egyet! 

S hogy honnan tudod, hogy jó irányba léptél? Hogy mosolyra húzódik a szád.

(Próféta)

REMÉNYIK SÁNDOR: ÖRÖKTŰZ

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 

Csillaggal álmodik az éjszaka, 

És lidércfénnyel álmodik a láp 

És öröktűzzel álmodik a szívem. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább, 

És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt 

Messziről, mint egy mennyei vigaszt, 

Egy lángot, amely forraszt s összefűz, 

Én jártam Vesta ledőlt templomában, 

Az örök-égő lángot ott találtam, 

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy, 

És eltemette a kis templomot, 

De a lángot nem bírta eltemetni, 

Én égve leltem ott; 

És hozzá imádkoztam s benne hittem 

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát. 

Én égve hazavittem. 

Azóta szívem mélyén ég, ragyog 

A viharfújta, széllengette láng, 

És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 

Csillaggal álmodik az éjszaka, 

És lidércfénnyel álmodik a láp, 

És öröktűzzel álmodik a szívem. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább 

És gondozd híven...

1920 január

Boldog Karácsonyt!

"Nem a fenyőfa illata és fénye, nem az ajándékok gondosan lekapart, de számon tartott árcímkéje hozza el, hanem a csendben kibomló felismerés, hogy szeretünk és szeretve vagyunk, minden lehetséges szinten."

Évszakok közt a legszebb!

Önéletrajz öt tételben

1. fejezet
Sétálok az utcán. Van egy gödör a járdán.
Beleestem. Elveszett vagyok és remény nélküli.
Azt érzem, ami történt, nem az én hibám.
Egy örökkévalóság, amíg kijutok a gödörből.

2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán. Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleestem.
Nem hiszem el, hogy megint ugyanott vagyok...
De úgy gondolom, most sem én tehetek a történtekről.
Megint hosszú időbe telik, amíg kijutok.

3. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Látom, hogy ott van.
Mégis beleestem... szinte már szokásból.
Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.
Azt is tudom, hogy az én hibámból történt.
Azonnal kikerülök belőle.

4. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Kikerülöm.

5. fejezet
Egy másik utcán sétálok.

Emeld fel az egyik lábad!

Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust és megkérdezte:

- Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében?

Dzsunnaid a világ legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:

- Emeld fel az egyik lábad!

A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel – ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá: “emeld fel az egyik lábad!” A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel néz szembe, egyszerűen követnie kell. Felemelte hát az egyik lábát.

Mire Dzsunnaid így szólt:

- Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!

A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.

- De hát te képtelenségeket kérsz! – mondta. – Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most meg hogy emeljem a másikat is?! Mit akarsz? Hogy emelhetném fel mindkét lábamat?

- Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt kötve.

Csend

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok,
s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása,
örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje.
Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.

Szabolcsi Zsóka

Nincs rossz irány

Bár a jövőt nem látom, de tudom, hogy a dolgok jó irányba haladnak. Tudod, igazából, csak a megfelelő irányba mehetnek. S a TE felfogásod az, ami miatt azt hiszed hogy a dolgok menete rossz. NEM. A dolgok menete nagyon is jó! Nincs rossz irány. Út van,amin végig mész. Tanulnod kell, nagyon sokat. Figyelned. Figyelned minden apróságra, de nem elveszni a részletekben. Megértened, és nem a miértekre keresni a választ. A válaszok jönnek, ahogy megérted és elfogadod a helyzeted és vele együtt a dolgok állását. Jó fele mész. Ez a tanulásról és a fejlődésről szól. Ha nem tanulsz, a fő útról a mellék utakra kerülsz, és ugyanazokkal a problémákkal találod szemben magad amikkel a főútvonaladon nem tudtál megbirkózni. Egy út van. Egy felé vezet. Te döntesz!Kerülsz vagy megpróbálsz tanulni és elfogadni. Nem akadályok, csak TE hiszed azt. Nem mondta senki, hogy könnyű. De máshogy nem megy. Lásd a célt. Könnyebb lesz. Végig kell menned. Hiszen végig tudsz menni. Erősnek születtél! Soha ne feledd, minden úgy van, ahogy lennie kell, nem léteznek véletlenek! Legyen ez üzenet mindenkinek aki egy kicsit is fél a bizonytalanságtól!Nincs bizonytalanság, csak bizonyosság a tapasztalásról, mert az mindig elkerülhetetlen! 

S.Walter

Így, így!

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dícsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." 

(Meryl Streep)

Mit választasz?

Két ember kezét fogod a szakadék szélén.

Az egyik téged szeret, a másikat te szereted.

Melyiket húzod vissza és melyiket engeded el?

Fák

Szabolcsi Zsóka

Fa vagyok

Fa vagyok, várok az ébredésre,

ág vagyok, várok zöld levélre,

rügy vagyok, várok tavaszi napra,

virág vagyok, várok születő magra,

termés vagyok, várok téli álomra,

föld vagyok, várok hűs harmatra,

élet vagyok, élek, s mindig várok,

álmaimban ifjú fává válok..

Juhász Gyula

Fák 

  

 ...Az élet csöndje ez a béke, 

A nyugalom e nagy tenyészet, 

Örök erők szent szövedéke, 

Lehullt levél én, elenyészek. 

 Avar leszek majd az avarban, 

Míg fölöttem a fiatal fák 

A lombjaikat diadallal 

Az örök égnek fölmutatják.

Vass Albert

Csak csendesen 

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, 

csak nagyon halkan, nagyon csendesen. 

Amerre járunk, 

ne rezzenjen egy kis levél se meg, 

ma lelkem olyan mint a tó: 

legkisebb rezzenéstől megremeg. 

Gyere a templomunkba: 

a bükkerdő ma vár, 

a Csend harmóniája 

ott megint a lelkünkbe talál. 

Gyere velem... 

csak szótlanul, csak csendesen, 

csak csendesen...

Engedd, hogy megtartson!

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…Szeresd őt mezítelenül és szabadon…Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira…És köszönd meg neki a lehetőséget…ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken…és a csendes erdőkön…Legyél bátor törékenynek lenni…és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat…

Engedd, hogy megtartson…hogy felálljon és védelmezzen...dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart…akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek…

(Katinka Soetens)

Milyen is?

Azt kérte az olvasó, írjak a szerelemről.

A másik meg, hogy írjak a barátságról.

Hogy milyen?

A legjobb, hogy nem lehet akarni, tenni érte, csak lesz. Olyan, mintha meglesnének és kilőnének. Vénusz fia orvlövész, a gyanútlanok a kedvencei.

Egy döbbenet. Hogy mit mozgat meg az emberben. Mikre rá nem veszi.

Tizenhét éves lesz tőle az ember.

Úgy írja le a nevét egy kockásfüzet-lapra kétszáznegyvenhétszer, úgy fagy át egy épület előtt, és úgy örül, ha megérkezik, úgy les minden sarkon fordulót, úgy fabrikál idétlen ajándéktárgyakat.

Játék ez az egész, de olyan, hogy mennybe megy az ember tőle, és aztán (!) bele lehet halni.

Mert az ember a teljes bizonyosság és a mardosó kétely között tíz percen belül is tud vibrálni.

Fontossá felfénylő nüanszok és bagatell haragok. A félelem, hogy már nem szeret, hogy elveszik tőlem. És a boldog biztonság, hogy csakis.

Nem lehet elégszer mondani, hogy te, te, hogy szeretlek, te drága, édesss, sőt, újabban: kedvellek, szimpatikus vagy, szívesen meginnék veled egy kávét.

Úgy dobbanok ma is, amikor a telefon kiírja ama csodálatos, kételemű nevet, pont úgy, mint amikor először szólt ez a telefon, a hivataloskodás már izgalommal átitatott korszakában, a pre-egyetlenem érában, amikor még csak a szívem tudta, mi lesz itt.

Összenézés újságcikk és grillrács és göndörgyerekfej fölött sülnek a húsok.

Várni és megérkezni, ó!

Tényleg döbbenet, mondják mások is.

A saját testét formásnak és gusztusosnak érzékeli az emberlány. A melle kitelik. Viszi végig a világon át. Akárkinek levágja akárhány fejét. Sérthetetlen. Mit neki acsarkodás. A szerelem:önvaló. Őt szeretik, s aki acsarkodik, azt meg senki.

Tényleg sugárzik, mondják mások is.

De azért tulajdonképen hogyan láthat engem, pont engem, halandót vonzónak ez a tökéletesség?

Végigmondja az emberlány az összes dátumot. Randevúkat, első, második és negyedik csókot, szexuális stádiumokat, fájdalmakat, legszebb levelet, ajándék noteszt, lecsöpögő meggyfagyit, különlétet és egymásba csattanást.

Elmosolyodik, pont akkor amikor az ország egy messzi pontján is a másik.

Felfénylik a világban a rendezőelv. Értelmük lesz a dolgoknak. Megmutatkozik a legjobb verzióm: a vicces, a kamaszos, a csitri, a bölcs, a laza, a nagyvonalú, a kreatív, a szépséges. Jogot formálok a mindenségre. Kié lenne másé?

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.

Jóvá tettél.

És hát a testi szerelem csodája. A módosult tudatállapot. A zsongás, a sejtmilliomok áradása. Egy madár kiált. Vagy én?

A teste, a csoda. Ahogy innám bármijét, minden ismerős és minden elképesztő. Azonosság és másság. Más fényben, más szögben és kedden megint más.

A testem érzete. A bőröm, a kipárolgásaim, a mozdulataim. A mosolyom innen nézve, és a mosolyom az ő szeme tükrében. A szeme közelről, orr csókol orrot: küklopsz. Ahogy az arcbőröm belülről is szép, innen nézve is, mert ő amonnan szépnek látja. A testem, amint kompetens, és tudja pontosan, és arra megy, amerre a két öröm elviselhetetlenné szorozza egymást.

A tökéletes illés, finom kommunikáció, finom rezdülés, az épphogy lepkeszárny és a drasztikus erő.

Hogy talán először fordul elő, hogy nem tudom végigmondani a szokásos krono-racionalitással, mi hogyan történt a lepedőn, és nem zavar a szösz, a szúnyog, a beszakadt köröm, mert kiragad ezekből a centrifugális erő.

A közelség. Egymás tudása, teljes bizalom, titkai ismerete és őrzése. A közös titok.

Nincs szégyen, sodrás van, nyílás, gyógyulás, folyékony mosoly.

Van, hogy hajlok, engedek, van, hogy sodrok, mindig az a pont jó, amelyik van.

A szagok és textúrák. Ínyemre tapad a szerelme.

A játék, pici poénok, kedvességek, a pillanatokban felfénylő újdonságok, a céltalan önfeledkezés, a mámor.

A bőr. Nagy bőrfelület, amíg a szem ellát, és minden milliméterére fér harmincnégy és fél csók. Ni, egy anyajegy! 

Tökéletes.

Az orgazmus. Hogy ilyen fajtája is van. Verődik tovább a galaxisban.

Hogy ilyenkor azt érzem, sose halok meg.

Hát ilyen. És még tízezer szó és egymillió csönd.

Majd a barátságról is írok.

http://csakazolvassa.hu/2014/09/24/milyen-is/