Ez itt a sok milliárd mese közül egy, az én mesém. Nem akar moralizálni, tanítani, csak megesett. Pár órát kér az életedből, ha Te is úgy akarod. Nem boldog történet. Igazából egy sem az.
Vidám embernek tartanak, akik azt gondolják, ismernek. Mennyire más a felszín és más van belül! Mi mindent rejt a tenger sötét mélye, míg fent a hullámok vidáman, önfeledten versenyt szaladnak! De tombolhat bár iszonyú vihar, ereje szigeteket elsodor, mégis csend van, mélységes csend, ha alámerülsz benne. Nézőpont kérdése. Kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, titokzatos világot rejt a tenger. Akár a lelkünk mélye. Ha búvárként szállunk a víz alá, gyönyörűséges látványban lehet részünk, nagy kalandban. De vezető és tapasztalat híján nagy a veszély, így az óvatosság is kevés.
Búvárnak születtem. Mélyre szálltam önmagamban. Egyre gyakrabban, egyre mélyebbre merészkedtem vakmerően, néha meggondolatlanul, felkészületlenül. Túléltem, bár néha vészesen kevés volt az oxigén. De nekem muszáj volt ezt tennem, ez hajtott egész életemben, hogy élményben, önismeretben gazdagodjam. Amit láttam és tapasztaltam, amire jutottam, elmesélem. Nem tettem hozzá és csak annyit vettem el, amivel a velem élők biztonságát, magánéletét védenem kellett.
Nem akarlak meggyőzni, befolyásolni felfogásodban, hitedben. Ez az írás az enyémet tükrözi. Lehet, hogy már azóta másképp érzem, másképp gondolom, de ott, akkor, amikor leírtam, az enyém volt. Csak olvasd, ha érdekel, ha kiváncsi vagy egy másik ember útjára, küzdelmeire, botladozásaira. Ez az én sorsom, rám van szabva. Neked lehet, hogy túl sok, vagy túl kevés lenne. Ne mérd magadhoz, nincs értelme.
Éld az életed a tőled telhető legnagyobb jóindulattal és szeretettel. Ennyi az egész. Nincs itt semmi titok!
Most is annyi, de annyi mondanivalóm lenne! Csak volna egy épkézláb, logikus gondolatom!
Érzelmek, indulatok, gondok és extázisok emlékei és valóság most... Múltba húzó, jelenbe kötő, jövőbe burjánzó... Volt, van, lesz. Volt? Van? Lesz?
Stabilan, keményen alig állok a lábamon!!!!
Meg kellene fésülni, ki kellene kócolni a lelkemet.
És most ne gyere nekem megint Lipótmezővel!
Harminc éven át írtam naplót. Ma már nem megy. Élek, vagyok, teszem a dolgom. Nem kínoznak nagy kérdések.
Elfogadás, vagy feladás? Majd beérik bennem.
