Mit választasz?

Két ember kezét fogod a szakadék szélén.

Az egyik téged szeret, a másikat te szereted.

Melyiket húzod vissza és melyiket engeded el?

Fák

Szabolcsi Zsóka

Fa vagyok

Fa vagyok, várok az ébredésre,

ág vagyok, várok zöld levélre,

rügy vagyok, várok tavaszi napra,

virág vagyok, várok születő magra,

termés vagyok, várok téli álomra,

föld vagyok, várok hűs harmatra,

élet vagyok, élek, s mindig várok,

álmaimban ifjú fává válok..

Juhász Gyula

Fák 

  

 ...Az élet csöndje ez a béke, 

A nyugalom e nagy tenyészet, 

Örök erők szent szövedéke, 

Lehullt levél én, elenyészek. 

 Avar leszek majd az avarban, 

Míg fölöttem a fiatal fák 

A lombjaikat diadallal 

Az örök égnek fölmutatják.

Vass Albert

Csak csendesen 

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, 

csak nagyon halkan, nagyon csendesen. 

Amerre járunk, 

ne rezzenjen egy kis levél se meg, 

ma lelkem olyan mint a tó: 

legkisebb rezzenéstől megremeg. 

Gyere a templomunkba: 

a bükkerdő ma vár, 

a Csend harmóniája 

ott megint a lelkünkbe talál. 

Gyere velem... 

csak szótlanul, csak csendesen, 

csak csendesen...

Engedd, hogy megtartson!

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…Szeresd őt mezítelenül és szabadon…Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira…És köszönd meg neki a lehetőséget…ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken…és a csendes erdőkön…Legyél bátor törékenynek lenni…és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat…

Engedd, hogy megtartson…hogy felálljon és védelmezzen...dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart…akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek…

(Katinka Soetens)

Milyen is?

Azt kérte az olvasó, írjak a szerelemről.

A másik meg, hogy írjak a barátságról.

Hogy milyen?

A legjobb, hogy nem lehet akarni, tenni érte, csak lesz. Olyan, mintha meglesnének és kilőnének. Vénusz fia orvlövész, a gyanútlanok a kedvencei.

Egy döbbenet. Hogy mit mozgat meg az emberben. Mikre rá nem veszi.

Tizenhét éves lesz tőle az ember.

Úgy írja le a nevét egy kockásfüzet-lapra kétszáznegyvenhétszer, úgy fagy át egy épület előtt, és úgy örül, ha megérkezik, úgy les minden sarkon fordulót, úgy fabrikál idétlen ajándéktárgyakat.

Játék ez az egész, de olyan, hogy mennybe megy az ember tőle, és aztán (!) bele lehet halni.

Mert az ember a teljes bizonyosság és a mardosó kétely között tíz percen belül is tud vibrálni.

Fontossá felfénylő nüanszok és bagatell haragok. A félelem, hogy már nem szeret, hogy elveszik tőlem. És a boldog biztonság, hogy csakis.

Nem lehet elégszer mondani, hogy te, te, hogy szeretlek, te drága, édesss, sőt, újabban: kedvellek, szimpatikus vagy, szívesen meginnék veled egy kávét.

Úgy dobbanok ma is, amikor a telefon kiírja ama csodálatos, kételemű nevet, pont úgy, mint amikor először szólt ez a telefon, a hivataloskodás már izgalommal átitatott korszakában, a pre-egyetlenem érában, amikor még csak a szívem tudta, mi lesz itt.

Összenézés újságcikk és grillrács és göndörgyerekfej fölött sülnek a húsok.

Várni és megérkezni, ó!

Tényleg döbbenet, mondják mások is.

A saját testét formásnak és gusztusosnak érzékeli az emberlány. A melle kitelik. Viszi végig a világon át. Akárkinek levágja akárhány fejét. Sérthetetlen. Mit neki acsarkodás. A szerelem:önvaló. Őt szeretik, s aki acsarkodik, azt meg senki.

Tényleg sugárzik, mondják mások is.

De azért tulajdonképen hogyan láthat engem, pont engem, halandót vonzónak ez a tökéletesség?

Végigmondja az emberlány az összes dátumot. Randevúkat, első, második és negyedik csókot, szexuális stádiumokat, fájdalmakat, legszebb levelet, ajándék noteszt, lecsöpögő meggyfagyit, különlétet és egymásba csattanást.

Elmosolyodik, pont akkor amikor az ország egy messzi pontján is a másik.

Felfénylik a világban a rendezőelv. Értelmük lesz a dolgoknak. Megmutatkozik a legjobb verzióm: a vicces, a kamaszos, a csitri, a bölcs, a laza, a nagyvonalú, a kreatív, a szépséges. Jogot formálok a mindenségre. Kié lenne másé?

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.

Jóvá tettél.

És hát a testi szerelem csodája. A módosult tudatállapot. A zsongás, a sejtmilliomok áradása. Egy madár kiált. Vagy én?

A teste, a csoda. Ahogy innám bármijét, minden ismerős és minden elképesztő. Azonosság és másság. Más fényben, más szögben és kedden megint más.

A testem érzete. A bőröm, a kipárolgásaim, a mozdulataim. A mosolyom innen nézve, és a mosolyom az ő szeme tükrében. A szeme közelről, orr csókol orrot: küklopsz. Ahogy az arcbőröm belülről is szép, innen nézve is, mert ő amonnan szépnek látja. A testem, amint kompetens, és tudja pontosan, és arra megy, amerre a két öröm elviselhetetlenné szorozza egymást.

A tökéletes illés, finom kommunikáció, finom rezdülés, az épphogy lepkeszárny és a drasztikus erő.

Hogy talán először fordul elő, hogy nem tudom végigmondani a szokásos krono-racionalitással, mi hogyan történt a lepedőn, és nem zavar a szösz, a szúnyog, a beszakadt köröm, mert kiragad ezekből a centrifugális erő.

A közelség. Egymás tudása, teljes bizalom, titkai ismerete és őrzése. A közös titok.

Nincs szégyen, sodrás van, nyílás, gyógyulás, folyékony mosoly.

Van, hogy hajlok, engedek, van, hogy sodrok, mindig az a pont jó, amelyik van.

A szagok és textúrák. Ínyemre tapad a szerelme.

A játék, pici poénok, kedvességek, a pillanatokban felfénylő újdonságok, a céltalan önfeledkezés, a mámor.

A bőr. Nagy bőrfelület, amíg a szem ellát, és minden milliméterére fér harmincnégy és fél csók. Ni, egy anyajegy! 

Tökéletes.

Az orgazmus. Hogy ilyen fajtája is van. Verődik tovább a galaxisban.

Hogy ilyenkor azt érzem, sose halok meg.

Hát ilyen. És még tízezer szó és egymillió csönd.

Majd a barátságról is írok.

http://csakazolvassa.hu/2014/09/24/milyen-is/

...a szél dönti el.

"Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el."

(Hermann Hesse)

Eckhart Tolle spirituális tanító azt mondja, „a párkapcsolat azért van, hogy tudatossá tegyen, nem azért, hogy boldoggá.”

Személy szerint én hosszú évekig vándoroltam a spirituális leválás, elválasztás, a neo-advaita világtagadás és felsőbbrendűség kopár pusztaságában („én megvilágosodottabb, tudatosabb, ego-mentesebb vagyok, mint te, te egyszerű halandó!”)

Amikor visszatértem a valódi, földelt, zűrzavaros, meghitt emberi párkapcsolat mezejére, ott kezdődött igazán az élet nagy kalandja.
A kapcsolat elkezdte felhozni a felszínre mindazt belőlem, amit megpróbáltam kerülni, megdermeszteni, elnyomni, vagy elrejteni az évek során mások elől. Mindazt, ami nem illett a ’spirituális’ képbe, a „megvilágosodott férfi” képébe. Fájdalmas és megalázó volt újra és újra látni, hogy nem voltam ’kész’, hogy egyáltalán nem volt semmilyen ’befejezett vonal’, hogy a meg nem világosodott energiák még mindig tomboltak bennem, olyan energiák, amelyeket még nem fogadtam el magamban, amelyek vágytak a fényre, töredékek, amelyek azért fájtak, hogy szeretetre, viszonylagos otthonra találjanak.
Akármilyen fájdalmas és megalázó is volt, az utazás meghökkentő módon mégis felszabadító lett. A ’megvilágosodás bűzének’ (ahogyan Mariana Caplan nevezi) nem volt esélye az őszinte kapcsolat olvasztótégelyében.

Az olyan klisék, mint „nincs én”, „csak az éberség van”, és „minden tökéletes”, valahogy nem illenek oda, amikor bizalmas barátod előtted áll és őszinte, sebezhető, nem hülye dumákkal terhelt szívkapcsolatot kér tőled. Sehová nem rejtőzhetsz el, sehová nem tudsz elfutni. Átlát játszmáidon, kihív, amikor hazudsz.
Köszönöm nektek mind, ti erős, intelligens, szép nők, akik megtanítottátok nekem, hogyan kell szeretni és figyelni. Soha ne érjen véget ez az utazás… - Jeff Foster

Szerelem

"Most csak ülj le velem szemben kérlek. Régen nem láttam a szemed. Csak remélni tudom, hogy még meglátom magam benne. Ha elég hosszan engeded, és nem kapod el a pillantásod, akkor még ott vagyok. Látod, az enyémben ott vagy! Megengedem, hogy lásd magad az én szememmel. Nincs semmi szégyellni valónk, csak emberek vagyunk. Nem tökéletesek. A hibáim néha felerősödnek benned, és én viselem a tiéidet, hogy mutatni tudjam, és fejlődj, általam, és én általad. Végtelen körforgás, energiák, csiszolódás. De most csak legyél velem, igazán velem. Ok nélkül, egészen. Megérinteni a lelked. Megérintődni. Az Eggyé válás érzése. Ez hiányzott. Köszönöm."

Tamási Tímea

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban..."

Csitáry-Hock Tamás

"Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni."

Mester Tamás

„A szeretet engedi, hogy a másik LEGYEN. Óvatosan, törődve, vigyázva, de a szeretet csak azt akarja, hogy a másik legyen, úgy, ahogy van. Hogy az lehessen, aki, ami.”

Feldmár András

"A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége."

Kurt Tepperwein

"Mi, emberek, különleges energiavezetékekkel kapcsolódunk egymáshoz. Ha bennem megjelenik egy érzés egy másik emberrel kapcsolatosan, őhozzá is eljut. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Ez fordítva is igaz. Van, hogy azért jut eszembe valaki, mert szüntelen gondol rám. Ezért is lehetünk biztosak benne, ha valaki őszinte magával és biztosan tudja, hogy valaki a párja, akkor szinte kizárt, hogy ő ugyanazt ne érezné. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy egyenlőre az egója nem engedi a szív felismeréseit. De Isten tudja a dolgát, s előbb-utóbb elvezeti őt is a megfelelő helyre. Oda, ahová tartozik. Melléd..."

Mohácsi Viktória

Azt gondolom, ha valakit valóban szeretsz, úgy igazán a szívedből, annak add oda a létezés legnagyobb kincsét: a szabadságot... Ha erre képes vagy, akkor rá fog ébredni, hogy Te vagy az egyetlen, aki igazán szereti...

"A jó párkapcsolat titka is a lelki érettség. Vagyis meg kell érnetek rá. Hogy ne csak vakon éljétek, de értsétek is, amiben vagytok. Mindketten. Te is, ő is. Csupán a szeretet - ha nem párosul a másik lényének mély megértésével - nem elég. Csak az lesz a tiéd, akit értesz is. Akit nem, az elvehető, elveszthető, el is felejthető. Nem lesz lelked és életed része."

Müller Péter

A betegségekről elmondható, hogy a szervezet lelki, energetikai egyensúlyának megbomlásából alakulnak ki, aminek oka a gondolkodási mód helytelenségéhez vezethető vissza, de befolyásolják a magzati, csecsemőkori és kisgyermekkori traumák, lelki sérülések is. Mindenki úgy él, úgy érez, úgy cselekszik, ahogy gondolkodik. A gondolatok megjelenési helye a test. Akinek az egészsége rendben van, annak a gondolkodása is normális, ami azt jelenti, hogy nem szélsőséges. Mihelyt valami okból a gondolkodás kibillen az egységből, a testben áramló energiák egyensúlya is megbomlik. Ennek hatására pedig a sejtekben, a szervekben, az egész szervezetben eltérések alakulnak ki. Tehát sok esetben pszichikai tényezők járulnak hozzá az energiazavar kialakulásához, ezért az aggodalom, gond, szorongás, félelem, düh, túl nagy öröm betegséget hozhat létre! Ha gyógyszert veszünk be, az okozatot csillapítjuk ugyan, de ez tüneti kezelés. Problémánk helyreállni sosem fog, csak enyhülni, vagy egy időre eltűnni legfeljebb. A teljes és végleges gyógyuláshoz mindig a probléma gyökerét, a valódi okot kell megtalálni. Mert a betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni. És amikor megértjük, hogy honnan jött a betegség, mi alakította ki bennünk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a valódi okot megszüntethessük, ennél fogva a természetes gyógyulási folyamat beinduljon. "Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre." Ha egy ember tette ellenkezik saját belső hitrendszerével, akkor fizikai énjét tudattalanul betegséggel bünteti. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni önmagunkkal, és nem csak kívülről várjuk a megoldást, akkor a betegség nem egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytűje lesz, amely a javunkat szolgálja. Egy tanító, aki segít, ha készek vagyunk tanulni. Kényelmesebb persze csak a tüneteket kezelni gyógyszerekkel vagy egyéb módon, de ettől a problémát kiváltó valódi ok nem fog megszűnni, és később újra előtör valahol. Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése lelkünkben. Azzal, hogy megfigyeljük, milyen esemény vagy hatás következtében, melyik testrészünkön jelenik meg a megbetegedés, azt is megállapíthatjuk, hogy miről szól az üzenete, hiszen minden testi tünetnek megvan a maga jelentése. Szervezetünk ugyanis mindig jelez, ha valami nincs rendben. Betegségeink tehát egyúttal arra is felhívják figyelmünket, hogy lelki úton honnan erednek, vagyis mi az, amit magunkban helyre kell tennünk. Csak meg kell tanulnunk olvasni ezekből a jelekből.

(Kurt Tepperwein)

Rózsaszín elefánt

"Ha sokat foglalkozol egy gondolattal - fókuszálsz rá, beszélsz róla, blogot írsz róla, az okait keresed, igazolni próbálod. akkor tudd, hogy ezzel tartod életben a gondolatot magadban és ez befolyásolja az általad kibocsátott rezgésedet, és így az élettapasztalataidat is. Ha viszont szép fokozatosan elhagysz egy gondolatot - másra fókuszálsz, nem beszélsz róla többet, nem írsz róla hosszú email-t, nem keresed az okait, elengeded, akkor a figyelmed hiányában a gondolat és annak hatásai fokozatosan kikopnak a rezgéseidből és ez is hatással lesz az élettapasztalataidra.

Egy gondolatot azonban nem lehet kikapcsolni úgy ha harcolsz ellene; nem mondhatod azt: "Nem gondolok a rózsaszín elefántra.", mert minden alkalommal amikor azt mondod, hogy nem gondolsz a rózsaszín elefántra, pontosan a rózsaszín elefántra gondolsz. Mit is kell tenned? Gondolj másra! És akkor a rózsaszín elefánt gondolata a figyelmed hiányában éhen hal... Ne aggódj, nem az elefánt, csak a gondolata...

Honnan tudhatod, hogy egy gondolat szolgál-e Téged avagy nem? Ha Téged szolgál, akkor jó érzés amikor rágondolsz. Ez legyen az egyedüli mérvadó - ne pedig a gondolat igazságtartalma... Újra elmondjuk: a meggyökeresedett gondolataid alakítják a rezgéseidet és ezzel együtt az élettapasztalataidat, és így a saját igazságodat is."

- Abraham-Hicks

Én gyorsan érzek

Van, ki gyorsan fut.

Van, ki gyorsan olvas, ír.

Én gyorsan érzek.

F.Á. 

Rád találtam

"Lesznek találkozások... Amik fenekestül forgatják fel a világod. Érkezni fog valaki, aki darabokra szed, majd újra összerak, rávilágít a hibáidra és folyton többre sarkall. Te persze félni fogsz. Reszketni fog minden porcikád, de a végén úgy is a kíváncsiságod győz és teljesen átadod magad neki. Lehet, hogy nem is érted majd miért, hisz Ő csak mesél, nevet, szóval tart. Támogat, felvidít és közben szép lassan megtanít élni. De talán nem is tudatosan teszi. Egyszerűen a lényéből fakad. Derűs, vidám és olyan erősen vonz magához, hogy képtelen vagy ellenállni neki. Ahogy telnek a hónapok, úgy leszel egyre biztosabb abban, hogy az életed már sosem lehet olyan, mint korábban, hisz lassacskán teljesen átszínezi a világod.

 A szürkéid szivárványszínekre cseréli, és közben te is észrevétlenül változol. 

Elindulsz egy úton, amelyre egyedül sosem léptél volna.

 És ő ott lesz végig, és fogja a kezed.

 Melletted lépdel.

 Vigyáz rád.

 Mosolyog.

 És Szeret."

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek...

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

József Attila

Békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Szeretem a csendet

Szeretem a csendet. S tudod-e, miért? Mert a szó csak akkor kell, ha valaki nem ért. A szó hiánypótló, hol megértés nincsen, hol KÉT SZÍV beszél, ott jelen van Isten. Az Ő békéje, szeretete, türelme egy helyre fér csak bele; a csendbe. A csendesség tere a legnagyobb tér, ahová a szívünk pihenni tér. Így hát a csend, ha nem tudnád, Barátom, a legbeszédesebb ezen a világon. Helyt ad az mosolynak, cinkos pillantásnak, helyt ad szeretetnek, sóvár vágyódásnak, helyt ad nyugalomnak, isteni békének, helyt ad megértésnek, gyöngéd érintésnek, helyt ad fájdalomnak, tisztító könnyeknek, desosem ad teret a veszekedésnek. Hát ezért szeretem úgy. Ugye már érted? Ha hallgatok, azért van, mert szeretlek Téged, s legnagyobb kincsemet, a csendem osztom meg Véled .Hallgasd! Csak figyelj! A ki nem mondott szavakat a világért se bánd! A szavak sokszor hazugok. De a CSEND sose bánt. Simogat, elringat, dúdolgat füledbe. Szárnyain suhogva jő el az este. S én itt vagyok Veled. Hallod? Szívem dobban. Bele a füledbe…bele a csendbe.

Carmen Hagara

Bizalom

Aki nem hisz a sikerben, soha nem lesz sikeres Aki hisz a saját sikerében, magabiztos. A bizakodás képessége egy olyan adottság, amely lehetővé teszi, hogy lássunk valamit, ami még nincs. Bár nem létezik, mégsem puszta képzelődés. Magabiztosnak lenni azt jelenti, hogy felismerjük, minek kell lennie - anélkül, hogy egoizmus vagy haszonlesés vezérelne minket. A bizakodásban az is benne van, hogy folyamatosan áttekintjük az utat, és "a jó látószögből" mindig készek vagyunk megtenni a szükséges lépést. A bizakodás olyan, mint a gépkocsivezetés: a térképen látjuk a célt, közeledünk felé még akkor is, ha kerülő utakat kell tennünk, vagy éppen dugóban állunk. Ma bizakodva tekintek egy élethelyzetre, és felismerem a következő teendőt - hagyom, hogy a cél idővel megmutatkozzon. 

Melody Beattie

Tél integet

"Fehér a hó, fehér a ház

fehér a gondolat, mi rám talál.

Az első hó fedte, nyugalmas táj

békével tölt el, s rám kiabál:

megállj!"

 Áprily Lajos

TÉL INTEGET

Hajnalban deret hint az égi kék.
Eltűntetek már, mókusok, pelék?

Befogadott-e régi odvatok?
Dióimtól szörnyen meghíztatok.

Vajjon szigoru lesz-e teletek?
Szeretnék elaludni veletek.

Csak lelnék barlangot, mely befogad,
hogy zsibbadásba öljem gondomat.

Sziklás, védő odut, hol alhatom,
hol nem tudom: van háború s atom.

Aludnám, míg indul a hó-zene,
éber patakszó felébresztene,

a betömött odut kibontanám,
kilépnék és új nap ragyogna rám.

Mandala társtaláláshoz

"...Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te."

Érzés

Érzés. Egy tiszta érzés, mi átjárja testem, lelkem, mit elmondani kevés a szó, tiszta, boldog világ, mit megtaláltam, mit megleltem. Megtartani, megbecsülni, ez a célom az eljövőben, olyan ez, mint mikor újabb patak fakad a hegytetőben. Olyan ez, mint mikor kitárja szirmait a virág, s először ízlelgeti véle a levegő frissítő illatát. Először érzi meg a langy eső melegét, először simogatja végig szirmait a szél. Először ingadozik, ha zord vihar fakad, s ha túléli, igazán virág marad. Levelei zölden nevetnek a kéklő ég felé, a csillagok ha felragyognak, síró boldogsággal fordul a fénylő hold felé. Köszönetet mond ő a tápláló talajnak, erősödő szára, zöldülő levelei mind élni akarnak. Míg szirmai szivárvány színekben pompáznak, apró sejtjei életére vigyáznak. Kinyíltam, s élni akarok! Élvezni, hogy szép, törékeny virág vagyok. Boldogan nevetni a világ felé, míg el nem hervadok, álmom véget nem ér. Szeretni azért, hogy szeressenek, nevetni, hogy mások is velem nevessenek. 

T. Fiser Ildikó

Foto: Cserpnyák Elek

Nincs is halál

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

(Mary Elizabeth)

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmenet a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.

Akik egymásé voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd a kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!

Hangozzék a nevem házunkban,

ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi:

miért lennék a gondolataidon kívül…

Csak mert a szemed most nem lát engem,

nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok,

lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet,

és benne egész letisztult,

szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves… ha lehet,

töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért,

mert annyira szeretsz engem…