Gyönyörködjetek velem!

Ez, meg az

Nem az számít mi történik veled, hanem az, hogy hogyan éled meg...

Jól vagyok...de néha jobban.

“Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.”

‎




"A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul te választottad."

‎"Szeretnéd, ha szeretnének, mert te nem szeretsz; ám attól a pillanattól fogva, ahogy te szeretsz, már nem kérdezed, hogy szeret-e valaki vagy sem."

“Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”

Vágyaink

"Ha a Dalai Lámát megkérdezik a vágyait illetően, valószínűleg teljesen mást fog mondani, mint az emberek nagy többsége. Mert aki fejlettebb érzelmi intelligenciával bír, az nem illúziókat fogalmaz meg. A Dalai Láma lehet, hogy csak annyit fog mondani a vágyairól: jó lenne este meginni egy forró teát. És mosolyogva fog lefeküdni. Mosolyogni pedig azért tud, mert belülről elfogadta, hogy az, aki. Hogy emberből van. Az elfogadással ugyanis olyan energiákat szabadíthatunk fel magunkban, amelyek a hadakozásban elvesznének, és így a vágyaink megvalósítására tudunk koncentrálni." 


Dr. Csernus Imre

Vannak pillanatok...

"Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk.

Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben.

Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."

(Zilahy Lajos)

Adj időt!

Minden amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson. 

Csak maradj csendben és adj időt, hogy ami belül van, megtalálhasson téged."

(Eileen Caddy)

BOLDOG ÚJ ÉVET! HAPPY NEW YEAR!

Ha elmúlik Karácsony...jó tanácsok, bölcsességek innen-onnan

"Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.

Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.

Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.

Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.

Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.

Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.

Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.

Gyújtsd meg a gyertyákat, használj a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.

Készül fej mindenre, majd sodródj az árral.

Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.

A legfontosabb nemi szerv az agy.

Csak te felelsz a saját boldogságodért.

Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.

Mindig az életet válaszd.

Mindenkinek mindent bocsáss meg.

Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.

Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.

Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.

Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.

Higgy a csodákban.

Isten Isten miatt szeret, nem azért, aki vagy, avagy amit tettél.

Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.

Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.

A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.

Végül csak az számít, hogy szerettél.

Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.

Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.

Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.

A legjobb még csak most jön.

Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.

Engedj.

Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

A barátaink a szabadon választott családunk."

Boldog Karácsonyt!

Földre szállt angyalok dalával kivánok minden kedves olvasómnak békés, boldog ünnepeket!

"Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, az a karácsonyainkon is tükröződik. Ilyenkor mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valójában nem a karácsony kopott meg, ez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki, és a karácsony sajátos tükröt tart elé. Az ünnepen keresztül csak látványossá válnak ezek a hiányok, problémák. A karácsony üzenetét az tudja jól érzékelni, aki ezt az ünnepet egész évben magában hordozza." 

Pál Feri

Lélekben készen

Várom az ünnepeket, várom a Karácsonyt, várom a gyermekeimet, s az utazást, hogy meglátogathassam a szüleimet. Jó érzés, hogy tudom, az év bármely közönséges napján ugyanilyen boldoggá tesznek ezek a dolgok.

Gyönyörködjetek velem

Az angyal dala

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Pont egy éve történt

Tettem még egy próbát veled, bár előre tudtam, semmit nem változtál.
Nem lángolok, nem küzdök, mint két éve tettem egy ismeretlenért. A kiváncsiság és az unalom vitt bele ebbe a lamourba és képes vagyok higgadtan, csalódás nélkül hátat fordítani neked. Nem csalódtam, mert pont erre számítottam.
Van ékkő ami csillog, ragyog szikrázóan, szemet vakítóan, de nem kell ékszerésznek lenni ahhoz, hogy érzékelje az ember, szemfényvesztés az egész, csupán egy kirakatba való, szépen csiszolt üvegdarab az egész.
Értéket keresek. Értékes, gazdagító, boldogító emberi kapcsolatot. Nem elégszem meg az alkalmi lommal. S hajlandó vagyok egyedül maradni addig, amíg olyan férfit nem találok, aki számára bizsu helyett ékszer lehetek.
Nem könnyítem meg a dolgodat. Nem küldöm el elhamarkodottan ezt a jegyzetet, hogy azt mondhasd, te még annyi mindent terveztél kihozni ebből a kapcsolatból, mint két éve írtad.
Megvárom, hogyan jössz ki ebből, hogyan próbálsz kihátrálni. Élvezettel figyelek.

Alig három hete vagyunk együtt. Ezalatt egyszer már hátat fordítottam neked és azóta is ezt teszem gondolatban szinte minden nap...de még nem léptem meg. Nem akarok elhamarkodottan dönteni. Biztos szeretnék lenni a dolgomban, s ha eljön az ideje, nyugodt lelkiismerettel és meggyőződéssel, kételyek nélkül akarom megtenni.

Mindig szeretet nélkül éltem, társkapcsolatomban is magányosan, bezárkózva, Így alakult. Nem választhattam. De most igen. Senki nem kell mindenáron, csak azért, hogy ne legyek többé egyedül. Nem koldulok figyelmet, szeretetetet, ragaszkodást. Azt kicsikarni úgysem lehet. Ha úgy veszem észre kevés vagyok neked, mást szeretnél, mint ami én vagyok és valaha is lehetek számodra, lehúzom a rolót. Visszavonulok a félhomályba, elzárom az utat a derengó sugár elől, ami néha felőled felém pislákol, mert én már ennyi borongás után melegedni, fürdőzni, hunyorogni szeretnék a szeretet fényében, melegében.

Adott egy férfi. Hedonista. Mindig a mának élt. Kielégítette lehetőségeihez képest maximálisan a vágyait. Szórakozott, evett, ivott, divatolt, utazott, szeretett kedve szerint. Élt, ahogy tetszett. Kemény munka, családi kötelezettségek, nélkülözés nem nyomasztotta. Elégedett volt az életével.

Most kicsit másképp áll a dolog. Lassan ötven évesen az ötven ingén, harminc pulóverén és húsz pár cipőjén kívül nincs semmije. Talán nem látja, de nincs szilárd talaj a lába alatt. Elég elveszíteni a munkáját és oda minden. Barátok vannak. Az jó. Nők? Flört? Ami belefér. Mert még most is az a legfontosabb dolgok egyike.

Azt kérdezte tőlem, hol a bizalom, hol az oda-vissza működő bizalom kettőnk között?

Nehéz ügy. Amikor újra kezdtük és beszélt magáról az első alkalommal, nekem azonnal az fordult meg a fejemben: Nincs otthona, az albérletből is menni kell, elvesztette az üzleteit, elvették az autóját, megtapasztalta a munkanélküliséget...amíg minden rendben volt körülötte, nem kellettem...most hogyhogy megelégedne velem is?

Láttam a flörtejeit az interneten és valamennyit látok ma is.

Látom a rajongást, kiolvasható a bepróbálkozás, a csábító szándék...közben pedig itt vagyok én, itt lennék neki.

Lételeme a flört, a tetszeni, hódítani vágyás.

Luxuscicák, plasztik ajkak és mellek, költői lelkek, dekoratív külső, ez kellene. Igen, vannak igények.

Én nem ilyen vagyok. Ötven éves koromra ki tudom hozni magamból azt, amit ennyi idősen szűk anyagi keretek között lehetséges, de semmi túlzást nem engedek meg magamnak és büszke vagyok magamra.

Könyvet írsz?-kérdi, de nem kíváncsi rá.

Azokat te rajzoltad? - kérdi, de nem akarja megnézni.

Sok veled egy korú férfi rokonom él a városba  - mondom és nem kérdi kik azok.

Nem kérdez, nem kiváncsi, nem figyel.

Pedig az apró dolgok...ki kellene derülniük...fontosak. A nagy dolgok láthatóak, nyilvánvalóak...az aprók bizalmasak, vagy nem nyilvánvalóak és attól lényegesek.

Mesterkélt, betanult menő, laza szöveggel kommunikál velem. Emberit szeretnék...szavakat...mosolyt...érintést.

Ahogy rámnéz, nincs kedvesség és szeretet a szemében. Néz és lát, mint egy havert. Figyelem mozdulatait. Egymás mellett fekve símogat. Nem azért, mert én vagyok, mert hozzám érhet, hanem mert szereti a bőrt érinteni, végigsimítani...úgy általában.

Persze, kedvel. Tudom és érzem. De ha élhetné a két évvel ezelőtti életét, lenne pénze utazni azokhoz a távoli nőkhöz, ha adnák magukat, én ismét nem lennék sehol az életében. Itt vagyok, kéznél vagyok. Ki lehet velem mozdulni, adott a figyelmem, társaságom, mosolyom, testem. A flörtöt, csábítást pedig azóta is más kapja, mással műveli.

Én nem a mára koncentrálva keresek társat, párt. Arra gondolok, ki lesz, lehetne velem húsz év múlva is. Ki az, aki elé le akarom tenni a reggeli kávét, akivel egymás kezét fogva, beszélgetve, vagy mélyen hallgatva sétálni indulok. Ki az, akiről gondoskodni tudok és akarok, ha betegség, fájdalom gyötri. Ki az, akinek mosolyog a szeme, ha csak meglát, s hatvan évesen is a fenekembe csíp, átkarolja a derekam és belecsókol a nyakamba, s a fülembe súgja: Jó, hogy vagy nekem, kicsim.

Te azt gondolod, elvarázsoltál teljesen. Hát nem. Csak nézlek és csóválom a fejem.

Nem vagyok hiánypótló, aki itt van, kéznél van, jó, hogy van, és a szenvedélyeid, ábrándjaid, romantikus érzelmeid és csábító, gyengéd késztetéseid közben másokkal, máshol éljed. És ennek semmi köze a bizalomhoz. Nem vagyok bizalmatlan és féltékeny, csak nyitva a szemem és látok. És nem vagyok hajlandó szemet húnyni csak azért, hogy megmaradj nekem.

Kalandozz csak bátran! Ez vagy, ilyen vagy te. Nem baj, ha jó így neked. Miattam ne változz meg, igaz, nem is tudnál már. Csak ez így nem az a kapcsolat, s nem az a férfi, aki kell nekem. 

Másodszor sem sikerült. Az első próbálkozásunkat megirtam a "Majdnem szerelem" bejegyzésemben.

Harmadik iromány nem lesz. Velünk, rólunk nem. Kijózanodtam.

VARÁZSKERT

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: lelkem erejét
egy egész kert virágai hogy isszák.

Én vagyok az a kert: 
virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.

Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét:
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van!

Ellenségeim, irigy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat:
hulljon a férges, kell a rovaroknak!

a sebekből új
Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág-raj:hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.

Szabó Lőrinc

Advent az én városomban

Mondd ki!

‎"Senkinek nem biztos a holnapja, sem fiatalnak, sem öregnek.Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz, ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre.
Tartsd magad közelébe, akiket szeretsz, kik Neked a legfontosabbak, és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk.
Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd Sajnálom, Köszönöm, Kérlek bocsáss meg.... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat,...mert senki sem fog emlékezni Rád, a gondolataidért!"

Karácsonyvárás

Rohanás az életem. Nagyon elfáradok a munkahelyen. 

Lassacskán, apránként autó hiján hazacipelem az üzletekből a karácsonyi ebédekhez a hozzávalókat. Kezemben, lábamban az izületek sajognak rendületlenül, kimélni kellene magam. De hát szeretnék kitenni magamért és barátságos, feldiszitett, gyönyörű otthonban, finom ételekkel és süteményekkel látni vendégül kis unokámat, négy gyermekemet és apjukat. Hét éve elváltunk, de azóta is egy kivétellel, amikor nem voltam az országban, együtt töltöttük a szentestét. 

Kisebbik fiam név- és születésnapja is ekkor van. Idén lesz nagykorú.

A legszebb ajándék lesz együtt látni őket. Mindig hangos a ház a nevetéstől. 

Ilyenkor nincs panasz, nincs zokszó, szomorúság. Nem fér a szobába, nem fér közénk.

Figyelem őket mosolyogva és langymeleg gyengédség árad el a belsőmben szeliden, észrevétlen. 

Ez az én karácsonyi ajándékom.

Tél

Akik szeretik a telet...

Nagy kaland. 

Vajon miben mesterkednek?

A "semmi ágán"...de nem egyedül.

Boldognak lenni nem is nehéz. Jól tudják ezt a lovak.

Pfff...ez nedves és hideg...de azért jó játék.

Gyönyörű!
Hideg évszak, jeges tekintet.